Zűrös szerelem /BEFEJEZETT/

26.FEJEZET

                      Eddig észre sem vettem,hogy ereimben a vér jéggé fagyott. Csak most figyeltem oda rá,ahogy kissé előregörnyedve erős tempóban haladtunk az egyre távolodó csoport felé. Az adrenalin tüzes lávafolyamként indult útnak az ereimben. A fülem a szívemben dobogott,ahogy minden egyes kis épület vagy jármű mellé érve pisztolyomat előre szegezve,biccentettem Mia felé,hogy tiszta a terep és máris meglódultunk előre. A testemből minden fájdalom elszállt,valahogy gondolni sem akartam rá,hogy mi lesz akkor ha az adrenalin felszívódik az ereimből. Vanda alakját sehol sem láttuk és kezdtem kételkedni,hogy megtaláljuk-e egyáltalán,vagy más elkéstünk.A kis csapat előttünk egy épületbe masírozott be, ketten őrt álltak az ajtónál. Mia megelőzött,kezét felemelve jelezte,hogy álljak meg. Hátamat az épület falának nyomtam és lecsúsztam,felvéve az előttem guggoló lány pozícióját. Erősen koncentrálva összeszorítottam a szememet. Mia nehéz néha kitekintett a fedezékéből. Valaki hátulról a vállamra helyezte a kezét, hirtelen fordultam és nyomtam az arcába a pisztolyomat,majd le is engedtem egy káromkodást kipréselve magamtól. Vanda kérdőn húzta fel a szemöldökét és feljebb tolta orrán a szemüvegét, szemeiben furcsa harcias tűz égett. Megkerült, hogy Mia és én köztem telepedjen le az épület mellett.

-Ti meg mit kerestek itt?-nézett kérdőn Mia felé.

- Nem hagyhattuk,hogy egyedül csináld ezt végig.-vont egyszerűen vállat a lány,majd látva Vanda aggódó arcát még hozzá tette.- Nyugi Mark és Linda jól vannak. Egy épületben hagytuk őket, nem igen járkálnak oda, nem fognak rájuk találni egyhamar.

-Te mióta lettél ilyen harcias?-nézett rám Vanda.

-Nem tudom észre vetted-e, de nem igazán volt választásom..mosolyogtam felé. 

Visszamosolyogtak rám ,majd összedugták a fejüket,hogy valamilyen használható stratégiát okoskodjanak ki. Elnéztem a két lányt,ahogy suttogva fél szavakból is megértik egymást. Mindkettő fiatalabb volt nálam, ha ezt nem tudtam volna,nem is feltételeztem volna róluk ilyesmit. A szemük alatti kékes karikák, a kis ráncok sokkal de sokkal öregebbnek mutatták őket. A karjukon kis fehér hegeket fedeztem fel. 

-Avril te leszel középen.-rántott ki a gondolataimból Vanda.-Figyelj ránk, ne maradj le és lőj mindenkire aki mozog. Akkor nem lesz baj. Világos?

-Persze. Megyek utánatok és próbálok nem meghalni.-biccentettem de meg is bántam. A lányok halálra vált arccal néztek rám.- Vagyis lelövök mindenkit akivel találkozok.-helyesbítettem,mire Mia felém nyújtott két tárat,amit sebesen az övembe rejtettem és imádkoztam,hogy ne csússzon ki belőle.

-Mehetünk?-kérdezte Mia.

Biccentettünk,mire Mia megindult én pedig szorosan a nyomában voltam. Vanda nesztelenül futott mögöttem. Csak a kis idegek jelezték a hátamon,hogy mögöttem van,mint mikor valaki követ és te már akkor érzed a hátadon a tekintetét mikor még nem is fordultál meg. Mia az ajtó mellett a falnak vetette a hátát,pisztolyát a föld felé irányította fél kezét a kilincsen nyugtatta. Felszegtem az államat,úgy léptünk be az épületbe. Mihelyst beléptünk mögöttünk az ajtó becsukódott teljes sötétségbe borítva a látóterünket. Hallottam,ahogy Mia ujjai a falat simítják és egy egy kiálló darabjába beleakad a körme,ahogy a villanykapcsolót után kutat. Majd egy kis kattanás következtében a fény elárasztott mindent. Hunyorogva állapítottam,meg hogy egy keskeny nyirkos folyosó elején állunk. Velünk szemben csak a fal bámult vissza ránk. Valamikor zöld színben pompázhattak a falak,de az idő múlásával a festék színe megkopott, itt ott felhólyagosodott. Nem messze tőlünk jobbra egy ajtó hívogatott minket,hogy lépjünk be rajta. Másik ajtó után kutattam a tekintetemmel, még nem biztos,hogy teljesen felkészültem arra ami ez után következni fog. Amint belépünk azon az ajtón,minden meg fog változni. Éreztem a tarkómon a kis babahajak lengedeztek,és alatta az idegeim pattanásig feszültek. Nyeltem egy hatalmasat, Vanda mintha megérezte volna mire gondolok, bátorítóan mosolygott rám. Lassan közelítettük meg a szürke ajtót, majd mikor odaértünk hangokat hallottunk kiszivárogni, az alatti kis résen fénycsík nyúlt el előttünk.