Zűrös szerelem /BEFEJEZETT/

13.FEJEZET

                   Kivágódtam az bejárati ajtón, a kilincs a falról pattant vissza. Körbenéztem a hatalmas verandán,szememet legeltettem a tájon. Lépteket hallottam magam mögül,vállam felett hátra pillantottam, Mia hátát láttam,ahogy a lépcsőn lépked felfele. Megvártam amíg eltűnik a látóhatáromból,ahogy befordult a kanyarba. Elszántan nagy levegőt vettem,lassan engedtem ki az orromon a fenyőillatú levegőt. Szememet könnyek marták,lábaim szinte maguktól indultak meg a parkoló autó felé. Odaérve megkerültem azt és a vezető ülés felől belestem az ablakon. A kulcs benne volt,így feltéptem az ajtót. Beültem és elfordítottam a kulcsot, a motor hangosan felbőgött, vetettem egy utolsó pillantást a nyugodt házra, majd elfordítva a kormányt padlógázzal indultam meg a keskeny bekötőúton. Félúton járhattam, amikor eszembe jutott, mi történik ha a kapu nem nyílik ki előttem. De odaérve minden kétségem elszállt mikor a kovácsoltvas kapu nyikorogva nyílt ki előttem. Bizonyára a biztonsági rendszer az embereket kint, nem pedig bent hivatott tartani. Nagyot sóhajtva kanyarodtam ki a főútra. Elég gyorsan mentem,nem törődtem a sebesség korlátozásokkal csak minél hamarabb el akartam tűnni innen. Keith arca jelent meg előttem ahogy azt mondja a Moonlight club teraszán,hogy engem akar. Szinte éreztem édes csókját az ajkaimon és jóleső érzés kerített hatalmába. A szívem összeszorult, kezeimmel a kormányt csapkodtam miközben patakokban folyt a könnyem. Az utat is homályosan láttam, fél kézzel letöröltem a könnyeimet,hogy legalább az utat biztonságosan lássam.A visszapillantó tükörbe néztem és titkon azt reméltem,hogy utánam jönnek és lebeszélnek,arról hogy itt hagyjam őket. De nem így lett, a tükörben csak a táj elmosódott sziluettjét láttam, semmi mást. 

Az ablakot résnyire letekertem,most kellett a friss levegő. Nagyokat lélegeztem,próbáltam kitisztítani a fejemet,de a mellkasom egyre sűrűbben emelkedett és süllyedt,ahogy próbáltam vissza fojtani az érzéseimet.  De mind hiába,fejemet megráztam szabadulni akartam, mindent elfelejteni. Mérges voltam és fájt hogy nem értik meg milyen fontos tudatnom a családommal hogy élek. Ezért kellett otthagynom őket,plusz az sem segített amit Keith vágott a fejemhez,ha megérdemeltem ha nem, akkor sem volt szép tőle. Ha szerinte ez egy hiba volt hát legyen, be tudom neki bizonyítani hogy igaza volt. Számat vékony vonallá szorítottam össze a harag feltörekvő kavalkádja miatt. 

              Fejemet jobbra fordítottam, egy fekete terepjárót pillantottam meg magam mellett sötétített ablakokkal. Szemem kikerekedett mikor elért az agyamig a tudat,hogy ez nem Keith kocsija. Mihelyt felvilágosodtam az ismeretlen autó vezetője felém húzta a kormány. Ujjaimmal szorítottam a kormány ahogy ellenkormányoztam. Ujjaim fehérek lettek a megerőltetéstől.  Az ütközéstől oldalra dűltem,akkor vettem észre hogy nem csatoltam be az övemet. Kapkodva fél kézzel ügyetlenül becsatoltam, éppen időben tettem vissza a kezemet a kormányra mikor újra nekem ütköztek. A félelem jeges kezekkel markolta össze a szívemet. A kocsi oldaláról alkatrészek repültek szanaszét beterítve vele az úttestet. Sikerült újra egyenesbe hoznom a kocsit. Fogalmam sem volt mit kéne ilyen helyzetben tennem,még sosem volt részem ilyesmiben,de abban biztos voltam, hogy le kell őket ráznom. Még erősebben tapostam a gázpedált,de a másik sofőr tapasztalt lehetett mert szinte egyből utol is ért és újabb lökéssel vágódott a kocsim oldalának.  A kerekem lecsúszott az úttestről vastag porfelhőt kavarva magam után, minden erőmmel próbáltam visszahúzni a kormányt,de nem sikerült. Oldalra pillantottam,az adrenalin dübörgött az ereimben mikor a kocsi könyörtelenül csapódott nekem. A kocsim teljesen lecsúszott az úttestről és nagy  sebességgel vágódtam bele az erdőbe. Kis ideig még sikerült korrigálnom,de nem túl sokáig, az egyik kerekem nagy robajjal pukkant szét ezzel még jobban megnehezítve a dolgomat. Egy hatalmas fenyőt láttam magam előtt, egyre gyorsabban közeledett, két lábban tapostam a fékbe. De a lehullott tűlevelek és a defektes kerekem miatt a kocsim csak enyhén lassult le, mikor hatalmas csattanással vágódtam neki a fának. Nyakam előre rándult, homlokomat bevertem a kormánykerékbe. A motorháztető alól vastag füst emelkedett ki. Valami meleg csurgott végig az arcomon,remegő kézzel nyúltam az arcomhoz. Ragacsos meleg valamit tapintottam ki, majd a szemem elé emeltem a kezemet,vörös színű volt. A világ forgott velem, a fejem és a nyakam iszonyatosan fájt és homályosan láttam. Hányinger kerülgetett mikor a meggyötört agyam felfogta, hogy a kezem véres. Lassan kikapcsoltam az övemet és kinyitottam az ajtót. Ki akartam szállni és szaladni egyre beljebb és beljebb az erdőbe,de a lábam nem engedelmeskedett és összeestem a földön. Hason érkeztem meg a talajra, nagyot nyögtem mikor a becsapódástól kiszorult a levegő a tüdőmből. Kúszni kezdtem a fák felé,de két fekete bakancs állta el az utamat. Megpróbáltam felemelni a  fejemet de a nyakamba irgalmatlan fájdalom nyilallt végig. Sárga foltokat láttam magam előtt, erőtlenül próbáltam a nyakamhoz nyúlni,de a kezem nem mozdult a földről. A fülem sípolt és homályosan láttam,majd lehunytam a szememet és hagytam hogy magával rántson a sötétség.