Zűrös szerelem /BEFEJEZETT/

10.FEJEZET

             Egy ajtó előtt álltam, a kezem megremegett ahogy a kilincsért nyúltam. Félúton megállt a kilincs előtt visszahúztam a karomat és ökölbe szorítottam azt. Megráztam a fejemet, eltüntetve minden kétségemet, majd határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót. A hirtelen támadt fénytől hunyorogtam és a kezemet a szemem elé tettem. Kis idő után a szemem alkalmazkodott a fényhez leengedtem a karomat, léptem egyet beljebb, de lábaim nem engedelmeskedtek. A helység túlsó végében két szék állt rajtuk két alak ücsörgött kezeiket hátra kötötték. Fejük a mellkasukra lógott de így felismertem őket. Hiszen Keith és Mia volt az. Egyből rohantam feléjük, odaérve Keith nézett fel rám. Valamit nyögött de vér buggyant elő a szájából,eláztatva a pulcsiját. Mia nézett rám és elhaló hangon szólalt meg.

-Fuss!- mihelyst ezt kimondta valaki elkapott hátulról és hurcolni kezdett az ajtó felé. 

Nem akartam vele menni, minden erőmmel csapkodtam és ütöttem az ellenfelemet de nem hatott rá semmi. Kezemet Keith és Mia felé nyújtottam. Nem akartam itt hagyni őket. A lelkem mélyén tudtam ha kivisznek azon az ajtón sosem látom őket többé. Könny szökött a szemembe és elüvöltöttem magam.

-Neeee!

Felültem az ágyamon, kivert a hideg veríték és alig kaptam levegőt. Mikor valaki elkapta a vállamat hadonászni kezdtem az irányába,de nem találtam el.Egy kéz nyúlt a tarkóm felé és húzott a mellkasára, még mindig csapkodva próbáltam szabadulni.

-Av! Én vagyok az Keith! Nyugodj meg nincs semmi baj.- hallottam ismerős megnyugtató hangját.-Csak egy álom volt.

Átöleltem kezeimet erőtlenül a hátára raktam, gyengéden eltolt magától és a tekintetemet fürkészte. Szégyenemben lesütöttem a szememet. Csak álmodtam és mégis olyan élénken éltek bennem az álmomban látottak. Egyszerűen nem tudtam kiverni a felvillanó képeket a fejemből. A szégyenemet csak fokozta, hogy miután felébredtem, neki estem Keith-nek, pedig csak meg akart nyugtatni. 

-Jól vagy kicsim?-kérdezte Keith a hajamat simogatva.

-Nagyon valóságos volt az álmom.-nyeltem nagyot.-Nem akartalak bántani.-néztem fel rá végre.

-Nem igazán volt esélyed.-nevetett fel Keith.

Válaszul csak a vállába bokszoltam, vele együtt nevettem. Még csak most jutott el a tudatomig amit mondott. Kicsimnek szólított. Pillangók kezdtek el röpködni a gyomromban és fülig vörösödve tettem fel a kérésemet.

-Azt mondtad Kicsim.- mosolyogtam rá.- Ez azt jeleneti aminek gondolom hogy jelent?

-Ha nem ábrándultál ki belőlem örökre, akkor igen.- bólogatott nevetve.- De vannak még dolgok amiket át kell beszélnünk. Sok mindent nem tudsz még rólam és ha azokat megtudod megváltozhat a véleményed.

Kezeinket összekulcsoltam úgy néztem a szemeibe.

-Nem tudsz olyat mondani a tegnapi nap után amitől megváltozna a véleményem. -folytatni akartam de Keith olyan hévvel csókolt meg hogy a torkomon akadtak a szavak.

Visszacsókoltam, közben egymást simogatva, gyengéden lenyomott a puha ágyba. Egyik lábamat felhúzva engedtem neki hogy a lábaim között elhelyezkedjen. A csókjai egyre erősebbek lettek a bizsergés azon a bizonyos ponton a tetőfokára hágott. Kezeimet a pólója alá csúsztatva enyhén markolni és simogatni kezdtem. Éreztem puha kezeit ahogy a pólóm alá nyúl és simogatni kezdi a hasamat. Majd hirtelen elszállt minden Keith oldalra vetette magát, a hátára érkezett és a kezei közé temette az arcát. A plafont néztem tanácstalanságomban. Oldalra fordultam hogy szembe legyek vele.Kissé lihegtem még, de megnyugtatott hogy ő sem tesz másképp.