Bízz bennem!

5.

Idegesen, a táskám fülét markolva sétálok a stúdió felé, nap közben többször le akartam mondani, de végül nem tettem meg. Vegyes érzelmek vannak bennem, hiszen szeretnék beszélgetni Alexával, de közben félek is, sőt egyenesen rettegek. Eddig alig pár apró jelet küldött felém, amiből nem feltétlenül arra következetnék, hogy akar valamit tőlem, inkább olyan bepróbálkozásoknak nevezném. A lányok szerint pedig akar tőlem valamit, hiszen szinte csak velem beszélget és csak engem vett fel ismerősének a közösségi oldalon. Szerintem meg túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a közösségi oldalnak. Remegő kézzel nyomom meg a kaputelefon gombját, majd a berregő hangot követően lassan sétálok fel a lépcsőn. A recepciós részen Betti mosolyogva köszön nekem és mondja, hogy Alexa bent van, menjek nyugodtan. Az asszisztens jelenléte megnyugtatott, tehát semmi romantikus dolgot nem tervezett, mint például vacsora kettesben gyertyafénynél és hasonló giccses dolgok. Alexa a monitor mögött görnyedve ül egy asztalnál, a zene szokás szerint hangos.

- Szia! – állok meg az asztala előtt.

- Szia! – kapja rám a tekintetét és elmosolyodik. Feláll az székből és lejjebb halkítja a zenét.

- Mit hallgatsz?

- Rebecca - A Manderley-ház asszony musicalt. Nagyon jó darab, láttad? – fordul felém.

- Nem, csak a kritikát olvastam. Dicsérték.

- Mindenképp ajánlom megnézésre! Ülj le nyugodtan – mutat egy székre az asztala mellett.

- Köszi! Szóval miféle meglepetésed van? – térek rögtön a tárgyra, amint elhelyezkedtem a széken.

- Ez – nyújt át egy vaskos borítékot.

- Mi ez? – forgatom meg a kezembe.

- Ha kibontod megtudod – nevet fel és visszaül az előző helyére. Óvatosan felnyitom a borítékot és számtalan fotót veszek ki belőle. Valiéknál a tanyán készült mind, vannak képek, ahogy Dalma és Petra lovagol, rólam, ahogy mosolyogva nézem őket, valamint négyünkről.

- Ezt még is hogy? Mikor? – szegezem neki a kérdést, amint végignéztem az összes képet.

- Titok! Baj? – kérdezi félve.

- Dehogy! Nagyon jók! Köszönöm szépen – nézek rá hálásan. Mi is csináltunk ugyan pár fotót telefonnal, de ugye az nem ilyen jó minőségű.

- Szívesen! Válasszátok ki, hogy melyikből kértek több példányt és írjátok a fotók hátuljára, majd jelezd nekem és megcsinálom.

- Köszönöm! Ez nagyon rendes tőled.

- Semmiség – von vállat.

- Al! – lép hozzánk Betti – Anyud keresett, elhívott kávézni.

- Mikorra? – néz döbbenten a lányra.

- Nem téged! Engem! – nevet fel Betti – Mondta, hogy lassan örökbe fogad, mert én többet beszélek vele, mint a saját lánya! Szóval kérlek hívd vissza! Valamint közölte, hogy vasárnap ebédre vagy hivatalos hozzá és lehetőleg vigyél magaddal valakit!

- Pff! Remek! Ráérsz vasárnap? – néz kedvesen a lányra.

- Nem! – vágja rá.

- De legalább letudnád a kávét és beszélgethettek anyával.

- Akkor sem! Menj el szépen! Délre vár.

- Oké – húzza el a száját Alexa, amin jót mosolygok.