Bízz bennem!

20.

Talán nekem is ideje lenne tovább lépnem, elvégre Alexa nem jelentkezik hiába csak egy talánt mondott. Egyik este végül regisztrálok egy társkereső oldalra és végigböngészem a „kínálatot". Valahogy egyik nő sem fogott meg így kép vagy bemutatkozó szöveg alapján, valószínű azért, mert mindegyikben Alexát keresem. Bő félórás keresgélés után megunom az egészet és lépnék le, amikor egy levelet kapok. Mindenféle lelkesedés nélkül nyitok meg egy sima, sablonos első levélet. Megerőltetem magam és válaszolok rá, meg a feladó további üzeneteire, amiket küld. Csak illendőségből írok neki, pedig semmi baj nincs vele. Bízom benne, hogy idővel azért sikerül valakinek kibillenteni ebből a keserű állapotból. Csütörtökön ráírok Alexára, hogy elhoznám tőle a cuccaimat, amikor ráér. Csak nagysokára válaszol, hogy szombaton lovaglás után szabad, ha gondolom, akkor segít hazavinni kocsival. Abszolút nem gondolom, de ideje már elpakolni onnan. Szombatra már annyira magam alatt vagyok, hogy legszívesebben ki sem kelnék az ágyból. De már megígértem Dalmának, hogy velük tartok a lovaglásra. Nem is értem magam miért voltam ennyire könnyelmű, hogy csak rábólintottam. Semmi életkedvvel vágódok be a hátsó ülésre Zita mellé.

- Ezek szerint nem jelentkezett Alexa, hogy meggondolta magát – állapítja meg Petra rám nézve.

- Nem – csatolom be magam.

- Kint lesz, beszéltem vele tegnap – súgja halkan Zita, de én csak a fejemet rázom. Nem hiszem, hogy Alexa beszélni akar velem, vagy hogy én tudok neki mást mondani, amivel visszakaphatom - Te tudod – von vállat, majd előredől, hogy a többiekkel beszélgessen. Mi van, ha neki már megint van valaki más? Vagy ha ő már ismerkedik valaki mással? Annyira elmerengek, hogy csak az ajtócsapódásra riadok fel. Körbenézek és felismerem, hogy már a tanyán vagyunk. Kikecmergek a kocsiból és követem a lányokat az istállóba. Alexa valóban itt van, lovas felszerelésben áll Valival az egyik boxnál és egy lovat mustrálnak.

- Sziasztok! Nyergelhetsz Dalma, mindjárt megyek – szól oda nekünk a válla felett, majd újra a lóra figyel.

- Sziasztok – köszön Alexa is, de csak egy pillantásra méltat minket. Miközben Dalma a saját lovával foglalkozik, addig többször feléjük pillantok, de ő nem néz erre. Hallom a beszélgetésük egy részét, hogy lerakja a fejét vágtánál, erre figyelni kell, meg hogy talán bakol is. Egyszer csak Alexa eltűnik az egyik helyiségbe, majd nyereggel és kantárral tér vissza. Vali segít neki felszerszámozni a lovat, majd Dalmával együtt kivonulnak a karámba. Alexa futószárra kapcsolja a lovat és próbálja futtatni körbe-körbe, de a ló mintha nem értené mit is várnak tőle.

- Hagyjad akkor Alexa, ülj rá! – kiált oda Vali Alexának bő félórás kínlódás után.

- Végre! – dobja ki az ostort a karámból Alexa.

- Még egy órát tanítok, szóval csak később tudlak kórházba vinni, ha földbe döngöl a ló – mondja nevetve Vali. Bennem meg megáll az ütő, hogy baja lehet lovaglás közben.

- Akkor igyekszek úgy esni, hogy még egy órát éljek – vág vissza vigyorogva Alexa.

- Inkább vegyél fel kobakot.

- Minek azt? Nem kell!

- De igen, nyomás! – veszi át tőle a lovat Vali. Alexa az orra alá motyogva siet vissza az istállóba. Közben Vali további utasításokkal látja el Dalmát, de szinte már egyedül lovagol, csak néha-néha kell segítség neki. Az oktató jelenléte biztonságot ad számára. Közben Alexa is visszaér kobakkal a fején.

- Vigyázz magadra! – kérem őt, ahogy mellém áll.

- Oké – von vállat és beugrik a karámba. Visszaveszi a lovat Valitól, beállítja a kengyelszíjat, majd próbál felülni a lóra. Sikertelenül. A ló mindig kifordul, amint emelné a lábát a kengyelbe. Több perces kínlódás után végül sikerül ráülnie. Ökölbe szorított kézzel figyelem az eseményeket, de nem történik semmi baj. A ló megnyugszik, ahogy Alexa körözni kezd vele a karámban.