Bízz bennem!

14.

Alexa már több mint egy hete külföldön van egy munka miatt. Rettenetesen hiányzik, esténként tudunk csak beszélni, napközben alig tud írni. Még soha nem voltunk ennyit távol egymástól. Pár óra múlva érkezik meg a gépe, de én nem tudok kimenni érte, mert dolgoznom kell, ezért Betti hozza el őket. Alexa megígérte, hogy felveszi a kocsiját és beugrik értem, utána megyünk hozzá. Már csak félóra és itt van értem, bele kéne húznom a munkába, hogy ne kelljen várnia rám. Belemerülök az előttem heverő jegyzetekbe és próbálok valami logikát látni benne, de elég kuszán fogalmaz az író. Halk kopogtatást hallok, mire az órára kapom a tekintetemet.

- Gyere! – szólok ki.

- Szia – lép be mosolyogva Alexa.

- Szia! – állok fel az asztal mögül és elé lépek. Magamhoz ölelem és egy puszit nyomok a nyakába. Elhúzódik tőlem, majd az ajkaimhoz hajol. Lágyan csókol meg, közben a kezeit a csípőmre helyezi és közelebb húz hozzám.

- Hiányoztál – mondja két csók között.

- Te is hiányoztál nekem – csúsztatom a kezem a tarkójára és visszahúzom egy csókra.

- Ezt inkább otthon folytassuk – lép kicsit hátrébb tőlem és megnyalja az ajkait. Utána lépek és még egy apró csókot adok neki.

- Még van egy oldalam mára, 5 perc – indulok vissza az asztalomhoz és leülök a székembe – Nem akarom hazavinni!

- Oké! Megvárhatlak itt?

- Persze, hogy megvárhatsz – forgatom meg a szemem a buta kérdése hallatán – Ülj le!

- Köszi – vigyorog rám és leül szembe velem. Előveszi a telefonját és abba merül bele. Szeretem benne, hogy mondanom sem kell neki semmit. Tudja, hogy nem szeretem, ha ilyenkor beszélnek hozzám, hogy ilyenkor teljesen belemerülök az írásokba. A körmét pattogtatja a fogán, majd érzékeli, hogy nézem, így abbahagyja.

- Gyere – szólok ki újra, ahogy valaki kopogtat az ajtómon.

- Sziasztok! Bocsi Anita – lép be Timi, a gyakornokunk – Ezeket a főnök küldi átnézésre, holnap délutánra kell.

- Oké! Rakd csak ide az asztalomra – kérem és hátradőlök a székemben. Közelebb jön Timi és lerakja az asztal szélére a köteg papírt.

- Hogy haladsz? – topog mellettem és belepillant a jegyzeteimbe.

- Jól, utolsó oldal mára. Holnap majd folytatom.

- Holnap nem lesz itt Dani, ha gondolod akkor itt tudok lenni nálad és segíthetek. Bármiben – hadarja gyorsan Timi.

- Öhm, oké. Majd szólok, ha segítség kell – mosolygok rá és a szemem sarkából látom, hogy Alexa összeszorított szájjal igyekszik elrejteni a nevetését.

- Szívesen segítek! Akkor majd reggel a kávézásnál találkozunk – indul az ajtó felé – Sziasztok!

- Szia – köszönök Alexával egyszerre.

- Mondd! Mi volt olyan vicces? – hajolok előre megtámaszkodva az íróasztalom lapján.

- A lány – rakja el a telefonját.

- Mi volt rajta vicces?

- Beléd van zúgva – mondja mosolyogva.

- Mi? Nem is! – csattanok fel, majd visszább veszek a hangomból – Honnan veszed?