Bízz bennem!

18.

Dalma még mindig jár lovagolni, így szombaton elkísérjük mindannyian. Régen voltunk már együtt, mindig akadt valakinek valami dolga. Most végre mindenki ráér, még én is. Jó érzéssel tölt el az ismerős út, a megszokott környezet. Hetek óta nem voltam itt, hiányzott már ez a légkör. Ilyenkor mindig megsimogatom Alexa lovát is, ha nem felejtem el, akkor még almát vagy répát is hozok magammal. Jelenleg a ló az egyetlen kapocs köztem és Alexa között, még ha erről ő nem is tud. A parkoló részen kiszúrom Alexa kocsiját és egy gyors szívinfarktus szalad végig rajtam.

- Ezek szerint itthon van – állapítja meg Zita mellém állva és ő is szuggerálni kezdi a kocsit.

- Ezek szerint – bólintok – Szerinted bent lesz?

- Nem tudom – néz körbe Zita – Lehet kint van terepen lovagolni. De gyere! Menjünk!

- Oké – mondom erőtlenül és követjük a többieket az istállóba. Folyamatosan pásztázom a terepet, de nem látom sehol. A lova a helyén van, de jó pár ló nincs bent.

- Ööö sziasztok – köszön ránk Vali, ahogy kilép a pihenőből és döbbenten néz végig rajtunk. Majd a nyomában megjelenik Alexa a lánnyal kézen fogva. A szőke, mosolygós lány itt van. Borsószem nagyságúra ugrik össze a gyomrom és értetlenül bámulok rájuk. Alexa is meglepődik, hogy itt lát, de hamar észbe kap.

- Sziasztok – köszön ránk mosolyogva. Mindenkinek lenyom két puszit, majd megáll előttem és gyengén elmosolyodik.

- Szia Anita – mondja és én is kapok két puszit. Az arcomra. Mintha régi barátok lennénk.

- Szia – köszönök halkan.

- Ő itt Varga Zsófi – áll vissza a lány mellé – Ők pedig itt Petra, Dalma, Zita és Anita.

- Sziasztok – int a lány mosolyogva.

- Melyik lovat vihetjük akkor Vali? – kérdezi Alexa.

- Zsiványt nyugodtan – válaszol Vali. Alexa meg Zsófi elvonulnak a nyergesbe, majd a felszereléssel együtt térnek vissza. Alexa a saját lovához sétál, míg a lányt egy lóhoz vezeti. Tehát akkor ő is tud lovagolni.

- Sajnálom – suttogja Vali a fülembe - Nem tudtam, hogy te is jössz. Akkor nem így szerveztem volna. A csaj kint dolgozik egy ranchon és ő is tud lovagolni.

- Nem gond! Már 3 hónapja vége. Túllépett – vonok vállat és elfordulok tőlük. A nyelvembe harapok, hogy ne sírjam el magam. Dalmát nézem és a lovat, nem akarok arrafelé fordulni. Hallom, ahogy nevetnek, ahogy húzzák egymást. Végül meghallom a távolodó patadobogást és kissé megnyugszom. Dalma is elkészül közben a nyergeléssel és mindannyian kivonulunk a nagy karámhoz. Nekitámaszkodok a fának és csak merengek a semmibe.

- Jól vagy? – kérdezi Petra.

- Remekül – felelem, majd könnyes szemmel ránézek – Tényleg túllépett volna rajtam?

- Nem tudom. Azt sem értem mit keres itt a lány. Hiszen Amerikába ismerkedtek össze vagy mi, nem?

- Nem tudom! Amióta megláttam a közös képüket nem néztem többet a Kalandor oldalát.

- Hazavigyelek?

- Nem kell! Jól vagyok, tényleg – győzködőm inkább magam, mint Petrát. Tényleg nem értem mit keres itt a lány. Hiszen kint volt Amerikában, akkor ott kellett volna maradnia. Csak Alexának kellett volna hazajönnie! Ekkora lenne a szerelem, hogy hazajött miatta? És én még hittem abban, hogy Alexával helyre hozhatjuk kettőnk között. Annyira elmerülök a gondolataimba, hogy az sem tűnik fel, hogy már Petra lovagol. Éppen csak végez, mikor Alexa meg Zsófi visszajönnek a lovakkal. Semmi kedvem bemenni a lányokkal az istállóba, de kint sem állhatok mint egy bárány. Zita mellé csapódva lépek be. Alexa egy szénagurigán ül, míg Zsófi egy lovat vakargat.

- Hogy haladsz Dalma a lovaglással? Voltatok már terepen? Vágtáztál? – kérdezi Alexa.

- Igen, már kétszer. De csak ügettünk. Azt mondta Vali, hogy jövő hónapban már vágtázunk is kicsit – meséli lelkesen – Meg most már másik lovon vagyok, nem a kezdőn.

- Na az király! Szólj, ha mentek ki, lehet én is csatlakozom.

- Mindenképp! Úgy jobb, ha sokan vagyunk – bólogat helyeslően Dalma és leveszi a nyerget a lóról – Neked hogy áll a lovad?

- Egész jófej volt kint, azt hittem piszokabb lesz, de egész kezelhető volt. Megengedtem az elején, így kiment belőle az istállógőz és utána nyugodt volt. Holnap is jövünk majd és kimegyünk vele. Persze csak, ha Zsófi kiheverte, hogy levertük vágtába – vigyorog a lányra.

- Csaltál – fordul felé Zsófi és rá nyújtja a nyelvét.

- Van annak jobb helye is tudod jól – jegyzi meg mosolyogva Alexa.

- Majd estére megmutatom én mire gondoltam, utána meg azt hogy te mire gondoltál – kacsint Zsófi és visszavezeti a lovat. Erre a beszélgetésre nem lettem volna kíváncsi, újra könnyek marják a szememet. A volt párom, akin még nem vagyok túl a fülem hallatára flörtöl a mostani párjával. Alexa leugrik a báláról és Zita mellé áll.

- Te is jössz jövő héten az évadzáró bulira? Daniella hívott, igaz?

- Persze – vigyorog Zita – Alig várja, hogy elverjen. Erre készül mióta. Hetente több órát gyakorol.

- Üzenem neki, hogy álmodozzon csak. Amerikában is edzettem. Sokkal komolyabb pályákon, mint itthon. Szóval esélye sincs. Készítsd neki a zsepit.

- Bunkó – vágja vállon Zita nevetve – A múltkori veresége után is napokig hallgattam, hogy majdnem elvert és hogy te tuti csalsz.

- Nem csalok, de most is el fogom verni – vágja rá Alexa – Na mennünk kell.

- Nem maradsz nekem segíteni az új lónál? – lepődik meg Vali.

- Bocsi, de most nem. De holnap egész nap kint akarunk lenni Zsófival. Viszont a családi vacsora nem vár. Sziasztok!

- Sziasztok – köszön Zsófi is és kézen fogva távoznak az istállóból. Családi vacsorára megy a lánnyal?! Ennyire komoly a kapcsolatuk akkor?! Remek! Fáj őket együtt látni, fáj, hogy nem vesz figyelembe, hogy nem úgy néz már rám. Sőt még csak rám sem néz. Kínkeserves kivárnom, míg Dalma végez a lóval. Elköszönünk Valitól és a kocsihoz indulunk. Egész úton nem szólalok meg, hiába faggatnak a lányok. Estére el akarnak rángatni moziba, de nemet mondok. Egyedül akarok lenni. Felérve a lakásba rögtön szabad utat engedek a könnyeimnek. Sírok, mintha nem sejtettem volna, hogy Alexa keres mást helyettem. Letusolok és átöltözöm melegítőbe. Magam elé veszema laptopom és rákeresek a Kalandor oldalára. Innen várok választ, hogy mit keres itt a lány. Egy-egy képen tűnik csak fel, de semmi magyarázat nincs hozzá. Csalódottan csapom le a gépem tetejét. Bevackolom magam az ágyba, bekapcsolom a tévét és a nap hátralévő felében meg sem mozdulok. Meredten bámulom a képernyőt, bár fogalmam sincs mi van a tévében. Hallom, hogy csipog és csörög a telefonom, de nem foglalkozom vele. Most magányra van szükségem, hogy egy kicsit besüllyedjek a saját sötétségembe. Három hónapja folyamatosan szidom magam, hogy milyen hülye voltam, hogy szakítottam Alexával, de a mai nap után ez csak felerősödött bennem.