Bízz bennem!

12.

A stúdióba lépve szokás szerint Bettivel találom szembe magam, beszélek vele pár szót, majd belépek a nagyterembe. Alexa az ablakpárkányban ül és az egyik fényképezőgépét nyomkodja elmélyülten. Halkan közelebb lépek hozzá, így csak akkor vesz észre mikor közvetlenül előtte állok.

- Szia – köszön mosolyogva és lerakja a gépet maga mellé.

- Szia – lépek közvetlenül elé, a lábai közé. A kezemet a tarkójára csúsztatom és úgy húzom közelebb magamhoz. Lágyan csókolom meg, mire ő derekamnál fogva húz közelebb magához és vált szenvedélyesebb csókra vált. Kezeit becsúsztatja a felsőm alá, mire halkan felnyögök. Kijjebb csúszik a párkányon, hogy szorosabban ölelhessen.

- Uh bocsi... Nem akartam zavarni – hallom meg Betti hangját a hátunk mögül. Zavartan fúrom az arcomat Alexa nyakába, mire ő felnevet.

- Mondd! – mondja Alexa még mindig engem ölelve.

- Csak azt akartam mondani, hogy odaraktam az utalnivalókat, még ma küld el légyszi! Holnap reggel 9 órára itt vannak a megbeszélésre. De én most már megyek haza, nem zavarok többet. Jó éjszakát nektek!

- Köszi! Neked is. Szia!

- Szia Betti – köszönök el tőle. Kimászok Alexa nyakából és mosolyogva nézek rá.

- Zavarba jöttél?

- Kicsit!

- Tetszett ez a köszönés, máskor is alkalmazhatod. Illetve a nap bármely szakában, csak úgy is – vigyorog rám.

- Meglátom mit tehet az ügy érdekében – hajolok hozzá újra közelebb és végighúzom a nyelvem az ajkain, mire kissé megszorítja a csípőmet. Lassan érintem az ajkaim az övéhez és lassan csókolom. Nem hagyom, hogy ezen változtasson.

- Ugye tisztában van vele, hogy nagyon kegyetlen is tudsz lenni? – suttogja a nyakamba mikor nagysokára elválunk egymástól.

- Sejtésem van csak – mondom elfúló hangon, mert közben a nyakamat harapdálja, csókolgatja.

- Akkor tudd! – néz a szemembe – Megőrjítenek a csókjaid és az érintéseid.

- Köszönöm! Jól esnek a szavaid – bújok hozzá – Végeztél?

- Még sajnos nem. De félóra múlva igen. Nálam alszol?

- Nem hoztam váltóruhát és szerintem nincs nálad semmim a pizsamámon kívül.

- Majd reggel időben hazaviszlek vagy még most este arra fordulunk.

- Ráér reggel – lépek hátrébb tőle.

- Oké – bólint és lemászik az ablakpárkányról – Míg pakolászok addig ha gondolod, akkor elmesélhetnéd, hogy mi is történt a volt kapcsolatodban.

- Mi? – nézek rá döbbenten – Honnan jött most ez?

- Érdekel, mi történt veled. A lényed része. Egy jó ideje már együtt vagyunk, és gondoltam, hogy akár ha te is úgy gondolod mondhatnál róla pár dolgot. Ha úgy könnyebb neked, akkor kérdezek én és csak arra válaszolsz, amire akarsz.

- És csak én osszak meg magamról mély titkokat? Veled mi lesz? – fordulok felé. Már egy ideje úgyis be akarom neki vallani, de nem tudtam hogyan is kezdjek bele.

- Nyitott könyv vagyok. Kérdezz bátran – kacsint rám – Kezdd!

- Oké! Mennyi kapcsolatod volt eddig?