Bízz bennem!

8.

Reggel kávézás közben kapok egy üzenetet Alexától, hogy kitalálta az esti programunkat. Izgatottan válaszolok neki, hogy áruljon el részleteket, de hajthatatlan, azt írja, hogy meglepetés. Addig nyaggatom őt az üzeneteimmel, hogy kapkodva készülök el a lovas programunkra. A kocsiban ülve is a ma este járt a fejemben, hogy mit találhatott ki.

- Anita! Nem tudod Alexa kint lesz? – kérdezi Dalma.

- Már kint van. 7 órára jött ki – mondom elgondolkodva.

- Oh de kis tájékozott valaki – jegyzi meg vigyorogva Dalma.

- Tegnap mesélte, voltunk sütizni este.

- Randiztatok? – kérdezi döbbenten Petra.

- Igen, randiztunk és ma este is megyünk valamerre – ismerem be.

- Jajj de jóó! Alexa tök fej! Én nagyon bírom – lelkesül fel Dalma és megölel.

- Azok ők, nem? – mutat két lovasra előttünk Petra.

- Igen, ők azok – bólogat Dalma. Ők is észre vesznek minket és lehúzódnak az útról. Melléjük érve lassít Petra és lehúzzák az ablakot.

- Sziasztok! – köszön Dalma.

- Szia! – köszönnek egyszerre.

- Na Dalma felpattansz? – kérdezi Alexa – Le van fáradva, már csak be kell sétálni vele. Bevállalod?

- Persze! Állj meg Petra – utasítja a sofőrt. Kiszállunk a kocsiból és Alexa leszáll a lóról, majd segít felszállni Dalmának. Átadja a kobakját, ő pedig összeborzolja a félhosszú haját. Mikor senki nem figyel rá, akkor lopva rám kacsint, majd újra Dalmára figyel.

- Ne izgulj! Nem fog semmit sem csinálni a ló. De itt fogok melletted sétálni, ok? – magyarázza Alexa.

- Rendben - bólint Dalma és útnak indulnak. Mi visszaszállunk a kocsiba és lassan elhajtunk mellőlük. Egy darabig nézek utánuk, de szépen, lassan sétálnak.

- Na csak teljesül Dalmának a terep lovaglás, igaz nem vágta, de ez is valami – jegyzi meg Zita – Alexa tényleg nagyon jó fej.

- Szerintem is – mosolygok rájuk. Leparkolunk a szokásos helyünkre és a kocsinak dőlve várjuk a lovasokat. Alig pár perc múlva már fel is bukkannak, Dalmának fülig ér a szája, amint leszáll a lóról rögtön Alexa nyakába ugrik és hosszan megöleli. Bekísérjük őket az istállóba, Dalma segít leszerszámozni a lovakat, majd a „ saját lovát" nyergeli fel. Már elég rutinos benne, könnyedén nyergel fel. Alexa velem szemben az egyik boxnak dőlve figyeli a műveletet. Mikor megérzi, hogy nézem rám pillant és elmosolyodik. Amint kész vannak mindenki megindul kifelé, de én elkapom Alexa kezét és visszahúzom.

- Köszönöm – nézek rá hálásan.

- Mit köszönsz? – néz rám értetlenül.

- Hogy megengedted, hogy Dalma hazajöjjön a lóval. Hogy terepen lovagolt, erről beszél már hetek óta.

- Ugyan! Semmiség – von vállat – Láttam rajta, hogy mennyire vágyik rá.

- Akkor is köszönöm, köszönjük – mondom és egy gyors puszit nyomok az arcára.

- Azt hiszem simán meg tudnám szokni ezt a fajta köszönet nyilvánítást – mondja és a derekamnál fogva finoman közelebb húz magához. Görcsbe ugrik a gyomrom és zavartan sütöm le a szemem. Végigsimít a hátamon és egy puszit ad az arcomra, majd távolabb lép – Menjünk, mert lemaradunk Dalma lovaglásáról.