Bízz bennem!

19.

Három hétig kerülöm a társaságot, csak a munkahelyemre járok el. Ott is bezárkózom az irodámba és belemerülök a regénybe, amin éppen dolgozom. Nem beszélgetek senkivel, nem megyek sehová. Úgy érzem most erre van szükségem. A lányok nem így gondolják, szerintük nekem is tovább kell lépni, ahogy Alexa is tette. Szombat este el akarnak rángatni egy buliba, hogy kikapcsolódjak és megismerkedjek valakivel. Szerintük csak az segíthet rajtam. Szerintem nem, nem tudom, hogy készen állok-e egy új kapcsolatra. Hogyha más ér hozzám, nem Alexa akkor is jól tűröm-e? Nem hiszem, hogy egy buli alkalmával akarom ezt kideríteni és hogy itt fogom megtalálni a leendő páromat. Már épp azon vagyok, hogy lemondjam az estét, amikor betoppannak a lányok. Tudják, hogy képes vagyok lefújni indulás előtt 10 perccel. Kibontanak egy üveg bort és helyet foglalnak a nappalimba. Nem mozdulnak, míg össze nem kapom magam, így kénytelen vagyok embert varázsolni magamból. Elfogadom a felém nyújtott poharat és letelepedek közéjük. 11 óra felé, a második üveg bor után taxit hívunk és úgy megyünk a szórakozó helyre. Zita itt találkozik Daniellával, így amint belépünk őt kezdjük keresni. Megtorpanok egy pillanatra, amikor kiszúrom, hogy Alexa is itt van. Nem hiszem el, hogy ma este pont itt kell lennie. Kérdőn fordulok Petra felé, aki csak a vállát vonogatja.

- Nem tudom mit keres itt. Én nem hívtam, nem tudtam, hogy jön – magyarázza.

- Mindegy – legyintek és követem Zitát. Köszönök mindenkinek, majd helyet foglalok Petra mellett. Ahogy látom Zsófi nincs itt, csak Gina és a párja, Timi. Velük beszélget Alexa, majd amikor meghall egy jó zenét karon ragadja Timit és elmennek táncolni. Gina nevetve nézi a bénázásukat.

- Egyiknek sincs ritmusérzéke – mondja mosolyogva – De legalább lelkesedéssel kompenzálják.

- Az is valami – bólogat Daniella – Ebben legalább jobb vagyok Alexánál. Ha már bicajban elver, akkor táncolni jobban tudok.

- Sokkal jobb vagy – simogatja meg a lány arcát Zita, majd ők is lelépnek táncolni.

- Zsófi nem jött? – kérdezi Dalma.

- Ő már nincs Magyarországon, visszament Amerikába tegnapelőtt.

- Mi? – fordulok rögtön Gina felé.

- Visszament Amerikába. Ő ott dolgozik, csak 1 hónapot szokott itthon tölteni minden évben. És most volt az egy hónap. Visszament.

- De akkor Alexa meg ő? – hebegek zavartan.

- Ők csak ennyire időre voltak együtt, így egyeztek. Ne kérdezd miért, hogyan, miként. Fogalmam sincs. Alexa annyit mondott, hogy ez az ő dolguk. De nincsenek már együtt Zsófival, ha számít neked valamit – mosolyog rám.

- Öhm, oké. Köszi – fordulok el tőle. Az alsó ajkamba harapok, hogy ne mosolyodjak el.

- Próbáld jobban leplezni az önelégült vigyorodat, mindenki látja – súgja a fülembe Petra – Gyere inkább igyunk egyet.

- Oké – állok fel és pult felé indulunk. Kikérjük az italunkat, majd onnan nézünk körbe. Elég sokan gyűltek össze, jó hangulat van a szórakozóhelyen. Most már cseppet sem bánom, hogy elrángattak a lányok.

- Akkor ezt is megtudtuk Alexáról. Hogy csak ennyi volt azzal a bizonyos Zsófival. Mi a további terv?

- Semmi. Nem tudom! Azt sem tudom, hogy érzett Zsófi iránt!

- Szerintem annyira nem viselte meg – int a fejével a tánctér felé. Önfeledten táncol Timivel, jót röhögnek saját magukon.

- Valóban nem úgy tűnik – fordulok vissza a pult felé - Szerinted beszéljek vele?