Bízz bennem!

15.

Furcsa egyedül ébredni az ágyban, de nemsokára már találkozunk Alexával. Megnyitom a telefonom kijelzőjét és összehúzott szemmel szuggerálom az üzenetet, de nem jutok vele semmire. Végigpörgetem a közösségi oldalam, de szokás szerint csak baromságokkal van tele. Összekészülődök, táskába pakolom a cuccaimat, majd lesétálok Alexa kocsijához. Még tegnap délután hagyta itt nekem. Egymás után szedem össze a lányokat, majd indulunk együtt Alexáék stúdiója felé. Elég korán van még, így szerencsére nincs nagy forgalom.

- Alexa dolgozott az este? – érdeklődik Dalma.

- Nem, kivételesen. Bulizni volt Ginával meg pár barátjukkal – magyarázom.

- Te hogy-hogy nem mentél? – faggat Petra.

- Nem volt kedvem, neki meg igen. Mondtam neki, hogy menjen nyugodtan. Hajnalban kaptam tőle egy üzenetet, de nem bírtam megfejteni, szóval lehet eléggé jól sikerült nekik a kikapcsolódás – mondom mosolyogva.

- Akkor jó kis napja lesz ma – jegyzi meg nevetve Petra.

- Biztosan – rázom meg a fejem kissé mérgesen. Én úgy terveztem, hogy a bicajozás után kettesben elmegyünk valamerre, de ő biztosan már hat órakor aludni fog. Olyan régen voltunk már vacsorázni, vagy moziban. Leparkolok egy kis utcában közelében, majd felsétálunk a stúdióba. A zene szokás szerint üvölt, Betti asztala előtt egy vékony kabát ledobva, majd ahogy tovább haladunk úgy még ruhába botlunk. Gina az egyik asztal mögött kócos hajjal egy bögrét szorongat és üres tekintettel néz maga elé.

- Szia! – köszönök rá, mire összerezzen.

- Szia! Nem is hallottam, hogy csipogott a kaputelefon – halkítja le a zenét, hogy halljuk egymás hangját.

- Alexa a szobájában? Ébren van már? – érdeklődöm a párom felől.

- Ott alszik a kanapén, egyszer már felkelt. Letusolt, felöltözött, de visszaaludt.

- Oh – pillantok felé – Hogy bírt ekkora zajban elaludni?

- Őt nem zavarja – von vállat Gina. Odasétálok Alexához és leülök mellé, finoman simogatni kezdem a hátát, mire mocorogni kezd, de csak a fejét nyomja a párnába és dünnyög valamit.

- Ébresztő, el fogunk késni – suttogom a fülébe.

- Nem fogunk – fordul felém – Szia!

- Szia – mosolygok rá, majd odahajolok egy puszira – Hogy bírtál ekkora hangzavarban elaludni?

- Az évek, meg a rutin – magyarázza vigyorogva – Gyere bújj ide egy kicsit!

- Hiányoztál az este mellőlem, nem volt kihez bújni – fészekelem be magam az ölelésébe. Végigpuszilom a nyakát, majd fel is kelek mellőle, mielőtt túlságosan is belemerülnénk egymás kényeztetésébe.

- Mennyire vagy másnapos Alexa? – kérdezi nevetve Dalma a kanapén háttámláján áthajolva.

- Egytől tízes skálán olyan hetes – válaszolja az arcát dörzsölve.

- Pedig az este olyan kilencesnek néztelek – szól közbe Gina.

- Az csak azért lehetett, mert duplán láttál – vág vissza Alexa.

- Az lehet, de téged sem kellett sajnálni. Láttad hol vannak a ruháid? – mutat Gina a szobára – Hajnalban, ahogy hazaértünk, de már a lépcsőházban elkezdtél vetkőzni, hogy hideg vizes zuhanyt vehess. Féltél, hogy Anita kinyír, ha így lát. Aztán Timi is kedvet kapott és elkezdett utánozni. Szanaszét dobáltátok a cuccaitokat.