⌇Képzeld el!
Itt mindent megtalálsz!
Csak a választásodon, és a szerencséden múlik, mi lesz a ,,sorsod"!
Vagy inkább, ki lesz a sorsod?
⌇Most egy horoszkópos könyvet hoztam nektek. Gondolom, mindenki ismer ilyesféléket, szóval nem magyarázom.⌇
❣ Kös...
Könnycseppjeid egymással versenyt futva gördülnek végig elsápadt arcodon, egészen álladig, ahol aztán válaszút elé érkeznek, akárcsak Te. Miképp legyen a továbbiakban? Legrosszabb rémálmaid egyikében sem gondoltad volna, hogy egy napon ily' otrombán bánik majd veled a párod. Túlzás nélkül kijelenthető: elbizonytalanodtál az irántad érzett szerelmében.
Párnáid közé temetkezve próbálsz nem 👤-ra/re gondolni, ám a fejedben visszhangzó mondatai nem engedik, emellett a fiú jellegzetes illata, melyet a takaród áraszt magából, folyton az orrodba szökik, ezzel is emlékeztetve arra, hogy valaki hiányzik mellőled.
Az éjszakád borzalmasan telik. Hosszas próbálkozások után szenderülsz csak álomba, s rengetegszer megébredsz, így rettenetesen fáradt vagy. A szemeid megdagadtak a sok sírásnak köszönhetően, alattuk pedig óriási sötét karikák pihennek - ha már Te nem tudtál.
Hogy mégis mi a fene van a pároddal?
A szobaajtótok előtt virrasztott egész éjjel. Ugyan este hallottad, amint arra kért, hogy engedd be, mégis meglep, mikor megpillantod a földön ülve, a falnak támasztva a kobakját. Laposakat pislog és látszik rajta, hogy milyen borzasztóan kimerült.
- T/n... - nehézkesed rád emeli a tekintetét, kiszáradt ajkai közül pedig elhalóan kipréseli a nevedet - beszélnünk kell, most!
- Miért gubbasztasz itt? - felsóhajtva felsegíted a földről. - Feküdj le aludni, hiszen tegnap még olyan fáradt voltál - keserű mosoly jelenik meg a képeden.
- Nem akartam, hogy esetleg úgy menj el itthonról, hogy haragban vagyunk.
Szóbeli választ nem adsz erre, mindössze csak egy apró bólintással jelzed, hogy megértetted. Néhány hosszas másodperc erejéig szótlanul bámultok egymásra, Te pedig teljesen elveszel 👤 káprázatosan gyönyörű szemeiben, melyek egyetlen éjszakás hiánya is meggyötörte a lelkedet.
- A tegnapiakat nem gondoltam komolyan...Egy hatalmas idióta voltam! Bármit megteszek azért, hogy elnyerjem a bocsánatodat! - ábrázata szomorúságot, tekintete pedig őszinteséget tükröz, ami jelenleg jó jel.
- A szavaid mit sem érnek - felsóhajtva az ágyhoz ballagsz, majd lehuppansz a fekhelyre. - Sajnálod a tegnapit? Ennyi? Mert ettől semmi sem lesz jobb! Ahogy Te is mondtad, már csak éldegélünk egymás mellett.
- Nem lehetne, hogy elfelejted ezt az egészet? - reményteljes pillantásokat vet feléd a fiú, ám Te egy határozott fejrázással jelzed ennek nem kivitelezhetőségét. - Nem akarlak elveszíteni...
- Az utóbbi időben ennek aprócska jelét sem mutattad - felvont szemöldökkel mustrálod bánatos ábrázatát. - Tényleg csak a munkád foglalt le annyira, vagy-
- Ne is folytasd! - hangját kissé megemelve fojtja beléd a szót. - Nem csaltalak meg egyetlen egyszer sem! - grimaszolva megingatja a kobakját, eztán közelebb lép hozzád és leguggol eléd. - Ugye elhiszed nekem?
- El - bólintással erősíted ezt meg - de fogalmam sincs, mi legyen most - fejedet tanácstalanul lehajtod.
- Hogy érted ezt? - puha kacsóidat a kezei közé fogja.
- Piszkosul unom, hogy ha választanod kell a munkád és közülem, mindig Én kerülök ki vesztesként! Miért Én vagyok neked a legutolsó? - könnybe lábadt szemeidet a fiúra emeled.
- Mit csináljak, Kicsim? Hogy változtathatnék ezen? A munkámat nem adhatom fel és nem is akarom feladni.
Alsó ajkadat fogaid közé csippentve elgondolkozol azon, mi is lenne jelen helyzetben a legmegfelelőbb megoldás a problémátokra. Teljes mértékben tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy párod túlhajszolja magát, a munkamániája már-már elveszi minden értékes percét, melyet esetlegesen rád, pontosabban a kapcsolatotokra fordíthatna.
- 👤, nagyon jól tudod, mit kellene tenned - mancsodat kirántod a fiú kacsói közül, kobakodat elfordítod, tekintetedet pedig a falra szegezed. - Vagy felhagysz azzal, hogy éjt nappallá téve dolgozol, vagy felhagysz velem; ez ilyen egyszerű.
- T/n - a fiú lehuppan melléd az ágyra, téged pedig egy roppant könnyed mozdulattal az ölébe húz - megígérem, hogy igyekezni fogok! - hosszú karjait törékeny tested köré fonja és szorosan magához ölel. - Te vagy az életem és nem engedlek el soha sem~!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🍓Szijjjjjaasztoook Szamócák!🍓
UHM, igen, hosszú kihagyás után visszatértem! Mivel a magyarázkodásom semmin sem változtatna, nem kezdek el nektek mesélni a kihagyás okáról. A lényeg az, hogy most itt vagy és sajnálom, hogy eddig nem voltam!💕 KOMOLYAN igyekszem majd gyakrabban részt hozni!
A 13K megtekintésért NAGYON HÁLÁS VAGYOK! KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!
