⌇Daydream⌇

💏 Csók 💏

Ki 👤?

Válaszd ki a kedvenc szív emojidat!

❤: Jimin

💓: Yoongi

💖: Jungkook

💗: Taehyung

💞: Namjoon

❣: Jin

Egyéb: Hoseok

Mi 😺 háziállatod neve?

Válaszd ki a kedvenc tantárgyad!

Idegennyelv: Vacak

Magyar: Hógolyó

Ének/tesi: Maszat

Egyéb: Pötyi

Alapsztori

Kint hét ágra süt a Nap, már valóban megérkezett a tavasz.
Ez az egyik legszebb évszak.
A zord tél után virágba borulnak a növények, és újabb esélyt kapnak arra, hogy nap, mint nap elvarázsolják az ámuló embereket.

Te is egy vagy közülük, szereted az év ez idejét.

Ezért úgy döntesz, kiélvezed a jóidőt.
Világos trikód felé magadra kapsz egy vékony pulóvert.

Nem szeretnél megfázni.

Aztán mosolyogva útnak indulsz.
A közeli parkban egy szabad helyet keresel, és élénk vigyorral az arcodon helyet foglalsz az egyik barna, öreg padon.

Mindig vonzottak az antik dolgok, ez a pad pedig elég régi, s egyedi ahhoz, hogy antiknak mondható legyen.
Azt se felejtsük el, hogy ez a kedvenc helyed az egész városban.
Senki sem veszi célba ezt az ócska padot, hiszen a legtöbb ember az újat, szépet keresi.
A hófehérre festett ülőhelyek pedig elcsábítják az arra járókat.
Éppen emiatt valószínűleg csak Te figyelted meg azt is, hogy a pad támlájába, egy szinte teljesen szabályosan felkarcolt szívbe két monogramot véstek.
Nem szereted a rongálást, ám ez mégis megmelengeti a szíved.

Elégedetten élvezed, ahogy a napsugarak gyönyörű arcbőrödet simogatják.
Kizárod a külvilágot, gondolataidba merülve pihensz.
Ám bő húsz perc elteltével megcsörren a telefonod.
Előkapod a zsebedből, és mikor meglátod, az ,,Anya" feliratot a képernyőn, rögvest feltöltődsz még több energiával.

- Szia! - önfeledt boldogsággal köszönsz a nőnek, aki életet adott neked. - Hogy vagy? - kíváncsian lerohamozod kérdéseddel.

- Szia 👧... - elhalóan mondja ki szép nevedet, ami megrémiszt, hiszen édesanyád egy igazán vidám személy.

- Van valami baj? - kikerekedett szemekkel kihúzod magad a padon.

- Tudod, 😺 már öreg volt - elcsuklik a hangja - és sajnos magukhoz szólították az égiek.

Nem mondasz semmit.
Remegő kezekkel kinyomod a telefonod, és ujjaidat tördelve meredsz magad elé.

😺 sok-sok éve tartozott már a családotokhoz, s mióta elköltöztél otthonról, sajnos kevesebbet tudtál vele törődni, emiatt pedig a bűntudat is mardossa lelkedet.

Mindig próbáltad tartani magad az emberek előtt, a törékeny oldaladat titokban tartani, ámde most nem sikerül.
Akaratod ellenére kövér, sós, bánattal telített, keserű könnycseppeid utat törnek maguknak, és lassan gördülnek végig káprázatos arcodon, egészen álladig, ahonnan kézfejeidre cseppenek, avagy nyakadra folynak.