Park Jimin hasogató fejfájásra ébredt. Vett egy mély levegőt és ekkor már tudta, hogy valami nincs rendben, hisz' az ő lakását mindig az alkohol szaga lengi körbe, most viszont vanília és fahéj illatát érezte. Nehezen kinyitotta a szemeit, mire egy ismeretlen szoba tárult elé. Az ágy, amin feküdt, hatalmas volt. A fehér lepedő, a sötétkék párnák és a szürke takaró mind elképzelhetetlenül puha volt és az öblítőtől illatoztak, a matrac pedig kemény, pont úgy, ahogy szereti. Az ő ágya ennek a szöges ellentéte volt. Csak most nézett körül a szobában. A fal kékes-szürke volt, a padló pedig világos színű parketta. Egy hatalmas ablak terült el az ággyal szemben, melyen el volt húzva a függöny és előtte egy szürke kanapé foglalt helyet. Az ágy két oldalán éjjeliszekrények álltak. A bal falnál volt egy ruhásszekrény, jobb oldalt pedig az ajtó. Ezen kívül különböző növényekkel volt díszítve a szoba. Úgy döntött, hogy feláll, ám nehézségekbe ütközött, mikor megszédült. Az éjjeliszekrénybe kapaszkodva egy pár perc után sikerült visszanyernie az egyensúlyérzékét. Ekkor halk kopogás hallatszott az ajtó felől, majd kinyílt az.
-Jó reggelt, uram -hajol meg a szobába lépve egy nő.
Felegyenesedett, Jimin pedig végigmérte tekintetével. Sötétbarna haját kontyba fogta, a szemei bölcsességet sugároztak. Arcát ráncok borították; jól látható volt, hogy eljártak felette az évek. Hagyományos szobalány ruhát viselt, kezeit egy pár fehér kesztyű takarta.
-Mr. Jeon az étkezőben várja önt -mondta, majd elhagyta a szobát.
Jimin ezután magára nézett. Csak egy szürke alsónadrág és egy fekete póló volt rajta. Körülnézett még egyszer a ruhái után kutatva, de nem találta őket. Viszont mikor az egyik fiókot nézte át, egy pisztolyt fedezett fel, amit inkább békén hagyott, s remélte, hogy nem rajta fogják használni. Megrázta a fejét, majd egy nagyot sóhajtva kiment a folyosóra, ahol a korábbi nő várt rá, kezében egy pár fekete farmernadrággal és egy fehér pólóval.
-Elnézést kérek, uram. A ruháit kimostam, azonban még nem száradtak meg, ezért ezeket tudom csak adni Önnek -felé nyújtotta az említett darabokat.
-Khm... -köszörüli meg torkát Jimin kínosan. -Kösz -nyögi ki végül.
Elvette a ruhákat és visszament a szobába. A hajába túrva leült a kanapéra az ablak előtt. Hátrahajtotta a fejét és a plafont figyelte. Azon gondolkodott, hogy hol van és hogy került oda.
-Ha itt ülök, biztos nem fogok válaszokat kapni -suttogta magának halkan, s ezzel elkezdte magára aggatni a kapott ruhadarabokat.
Amint végzett, felállt és visszament a folyosóra. A szobalány vezetésével elindult az ebédlő felé, közben a házat tanulmányozta, ami egyszerűen hatalmas volt. Percek múlva megérkeztek az étkezőbe, ami ugyanolyan elegáns és kifinomult volt, mint a ház többi része. A magas falak krémszínűre vannak festve, a nagy ablakokat vörös függöny takarja. A szoba közepén egy tölgy asztal foglal helyet, körülötte fekete bőr karosszékekkel, melynek végén ott ült egy férfi.
-Látom sikerült felébredned -mondja közönyösen az említett ember. Felállt a székről, majd Jimin elé lépett. Felé nyújtotta a jobb kezét. -A nevem Jeon JeongGuk.
Ami legelőször feltűnt Jiminnek, az a férfi arany karórája volt. Kissé zavartan, de elfogadta a felé nyújtott kezet.
-Park JiMin vagyok -mutatkozik be rekedtes hangján, majd szinte azonnal elhúzta kezét a másikétól. -Mi ez a hely?
-Ez a házam, itt lakom -válaszolja Jeongguk. -Mikor tegnap megtaláltalak, az út mellett feküdtél és egy üveget szorongattál. Áradt belőled az alkohol szaga. Mivel nem tett volna túl jót a reputációmnak, ha nem segítettem volna, így elhoztalak.
Jimin nyelt egy nagyot.
-Köszönöm. Ki...ki vetkőztetett le? -teszi fel újabb kérdését.
-Természetesen Chanri, a szobalány, aki elvezetett hozzám -feleli a másik férfi, mire Jimin bólintott egyet. -Hoseok elvisz minket a munkahelyedre.
A 'munkahely' szó emlékeztette Jimint, hogy mi is történt.
-E-erre semmi szükség -tiltakozik, amint észbe kapott.
-Úgy is akartam inni egy kávét, valamint útba esik. Kövess -több ellenkezésre esélyt sem adva, Jeongguk elindult azon a folyosón, amin Jimin érkezett, kinek sajnos muszáj volt követnie a férfit.
YOU ARE READING
Chance | jikook [befejezett]
FanfictionPark JiMin egy rendkívül átlagos, 23 éves srác. Egy kávézóban dolgozik, ám egy nap, mikor a főnöke megelégeli, hogy sosem ér be időben dolgozni, kirúgja őt. Vajon hogy fog újra talpra állni? Miben lesz segítségére Jeon JeongGuk?