Chance | jikook [befejezett]

24. Fejezet

A szememet nyitogatva ébredeztem. Könyökömre támaszkodva ültem fel az ágyon. Hogy kerültem ide? Ha jól emlékszem, csak a folyosóig jutottam el.

Várjunk... ugye ez nem azt jelenti, amire gondolok?! Ha Jeongguk utánam jött és meglátta, nekem tutira végem.

Gondolataimból az ajtó nyitódása rángatott ki. Szerencsére nem a másik férfival találtam szembe magam. Az ajtóban Minah állt. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat.

-Szia Jimin -csukja be maga mögött az ajtót kedvesen mosolyogva.

Közelebb jött, majd leült az ágy szélére. Lágy hangja most sem okozott csalódást, s egyből lenyugtatott. Illata azonnal megtöltötte a szobát.

-Hogy érzed magad? -kérdezi halkan, mintha a hogylétem egy titok lenne, amiről csak ketten tudunk.

-Te találtál meg? -figyelmen kívül hagytam kérdését. Bólogatott, majd pár percig mindketten csendben maradtunk.

-Jeongguk az, igaz? -szólal meg végül ő. Nincs értelme tagadni, na meg talán jó lesz valakinek beszélni róla.

-Igen -válaszolom sóhajtva. Mielőtt felfoghattam volna, szorosan magához ölelt.

Viszonoztam a gesztust. Hosszú ölelésünket én szakítottam meg. Ezt felhatalmazásnak vette és kérdezgetni kezdett a betegséggel kapcsolatban. Amire tudtam őszinte választ adtam. Azt tanácsolta, hogy a lehető leghamarabb mondjam el Jeongguknak, majd felállt és elment.

Szavain gondolkodva feküdtem vissza, hamarosan pedig elaludtam.

Álmomból megint az ajtó ébresztett fel. Felnéztem, mire megláttam Jeongguk fejét bekukucskálni a kis résen.

-Fent vagy? -kérdezi halkan. Bólintottam egyet.

Belépett, becsukta az ajtót és mellém feküdt. Tincseimet piszkálva az arcomat figyelte.

-Jobban vagy már? Anya mondta, hogy korábban nem érezted jól magad.

Az ajkamba haraptam, majd közelebb csúsztam hozzá és a mellkasához bújtam. Jobb kezemmel megöleltem.

-Sikerült döntened? -még mindig halkan beszél. -Az útról. Tudod, amit mondtam, mielőtt kirohantál volna.

-Ne haragudj, nem tudtam figyelni -hajtom le a fejem bűnbánóan.

-Semmi baj -mosolyog. -Azt mondtam, hogy "üzleti út" címszóval elmennénk valahova. Csak kettesben, pihenni egy kicsit. Mit szólsz?

-H-hogy mi? Komolyan? -csillannak fel szemeim. -Még sosem utaztam el sehova. Tényleg elvinnél magaddal?

-Hát persze, Jiminie. Szóval? Beleegyezel?

-Természetesen! -bólogatok hevesen. -Köszönöm!

-Hozom a gépem és foglalunk szállást -áll fel. -Addig gondolkozz, hova mennél szívesen.

Kiment a szobából. Felültem és a hátamat az ágytámlának döntöttem. Leírhatatlanul boldog vagyok! Végre el tudok menni valahova, ráadásul Jeonggukkal. Az, hogy mindezt titokban tesszük, az egészet csak izgalmasabbá varázsolja. Régi álmom, hogy egyszer elutazzak Japánba, így nem kérdés, hogy oda szeretnék menni.

Hamarosan visszajött, kezében a laptopjával. Mosolyogva mellém ült.

-Sikerült kitalálni, hogy hova menjünk? -kérdezi, miközben bekapcsolta a gépet.

-Nem tudom, hogy te mennyire szeretnéd, de én rég óta vágyom arra, hogy eljussak Japánba -motyogom halkan.

-Nekem megfelel -puszil hajamba. Széles mosollyal az arcomon a vállára hajtottam a fejem, s úgy néztem, hogy mit csinál.