Chance | jikook [befejezett]

10. Fejezet

-Szerencséd van, hogy az anyám kért meg -mondja Jeongguk, miután Jimin köszönetet mondott azért, hogy dolgozhat neki.

-A ruhádról majd még beszélünk, valószínűleg elmegyünk venni -folytatja, miközben papírokat rakosgat. -Többek között ez is a te feladatod lesz -forgatja meg a szemét. -Hol a francban van már?

-Mit keresel? -kérdezi halkan Jimin.

-A próbaidős munkaszerződésedet -tovább kutat a lapok között.

Jimin szétnézett az asztalon, melynek a szélén ott hevert egy kisebb stósz tetején a keresett papír és a tájékoztató, gémkapoccsal összetűzve. Hatalmas betűkkel a lap tetejére volt írva, hogy 'próbaidős munkaszerződés', így nem volt nehéz kiszúrni. Elvette és gyorsan átfutotta a szöveget a szemével. Benne volt, hogy azonnali hatállyal kezd, a fizetése -ami feltűnően magas egy asszisztenséhez képest- és egyéb információk. Aláírta a megadott helyen, mindkét példányon -a második is ott volt, ahol az első.

-Készen van -nyújtja oda Jeongguknak.

-Oh -hangjából tökéletesen kihallatszik a meglepettség. -Rendben -bólint, majd az egyiket visszaadja Jiminnek. -Gyere velem.

A szőke követi. Kimennek Jeongguk irodájából az asztalokkal és számítógépekkel teli helyiségbe. A középső asztalhoz mennek, ami a legközelebb van a 'főnök' irodájához.

-Ez lesz az asztalod -a zsebébe nyúlt és elővett egy kis kulcsot. -Ezzel tudod kinyitni a felső, zárt fiókot. Abba tedd bele a szerződést ideiglenesen. Ha megvagy vele, csinálj nekem kávét -ezzel otthagyta.

Jimin első dolga volt, hogy kinyissa a fiókot és beletegye a papírt. Visszazárta, zsebre tette a kulcsot, majd elindult megkeresni a kávéautomatát. Kisebb barangolás után sikerrel járt és megcsinálta a kávét. De azt nem mondta el neki Jeongguk, hogy hogyan szereti. Sőt, cukrot nem is látott.

Ekkor valaki mögüle megszólította.

-Biztosan te vagy a főnök új asszisztense, igaz? Engem Kim Daewon-nak hívnak -vigyorog szélesen.

-Park Jimin -válaszolja a szőke szűkszavúan. Ekkor tűnt fel neki, hogy a kezében egy üveget szorongat.

-Itt van a cukor, most töltöttem fel -adja a kezébe a másik férfi, még mindig különösen vigyorogva. -Mr. Jeon négy cukorral szereti.

Köszönetképp Jimin biccentett egy aprót, kibontotta az üveget és a kávéba tett 4 kiskanál cukrot. Felkavarta, majd letette az üveget, megfogta a csészét az alatta lévő kistányérral együtt. Jeongguk irodája ajtaján kopogott, majd belépett.

-Meghoztam a kávét -letette a főnöke mellé, aki azonnal elvette és belekortyolt.

Abban a pillanatban ki is köpte.

-Mi a franc van ebben? Só? Te most komolyan sót raktál a kibaszott kávémba?! -dühöng Jeongguk.

-S-sajnálom -nyögi ki Jimin megszeppenten. -D-Daewon ad-adta... Ő mondta, hogy cukor van benne. Én pedig abból az üvegből tettem a kávéba.

-Ezt öntsd ki és csinálj egy újat -sóhajt. -1 kanál cukorral szeretem. Daewont küldd be hozzám, mikor hozod a rendes kávémat.

Jimin bólintott és a csészét megfogva kisietett az irodából. A mosdóban kiöntötte a fekete löttyöt és elöblítette a csészét.

Az automatánál csinált még egy kávét, amibe most biztosan cukrot tett, mert megkóstolta, mielőtt beletette volna. Szerencsére Daewont sem kellett keresnie, megint odajött hozzá.

-Na, mit szólt a főnök a sós kávéhoz? Lebaszott miatta rendesen, ugye? -vihog önelégülten.

Jimin édesen elmosolyodott, egyáltalán nem kimutatva utálatát.

-Ha már így érdeklődsz, akkor elmondom, hogy nem. Nem haragudott rám. És megkért, hogy vigyelek magammal, mikor elviszem neki a rendesen elkészített kávét. Szóval gyere -szabad kezével erősen megragadta Daewon karját és maga után húzta.

Most kopogás nélkül nyitott be az irodába, de Jeongguk nem szólt rá semmit, ezzel szinte lesokkolva Daewont. Mást már régen leordított volna, ha így rontott volna be hozzá.

-Ez már rendes káve, Jeongguk -mondta egyszerűen, ezzel még jobban meglepve a harmadik embert a szobában. Nem hívta főnöknek vagy Mr. Jeonnak és ezért sem kapott semmit!

-Kösz -odaadott Jiminnek egy halom papírt. -Ezeket olvasd el és írd alá azt, amit szükségesnek gondolsz.

Jimin szó nélkül kiment. Nem volt benne biztos, hogy ez az ő feladata lenne, de nem akar még több problémát okozni. Az asztalához ült és ekezdte átolvasni a szövegeket, némelyik aljára odavésve az aláírását.

Mikor Daewon kijött Jeongguk irodájából, még a stósz felénél járt. A férfi megállt Jimin asztala előtt.

-Bocsánat -morogja, majd válaszra sem várva elviharzott.

A szőke furcsának gondolta a helyzetet, de tovább folytatta a munkáját.




A nap végére megismerkedett a legtöbb kollégájával és a rá kiszabott munkákat is elvégezte, többnyire hiba nélkül.

Még egy pár ember volt az irodában, ők is menni készültek. Jeongguk megállt Jimin asztalánál, óvatosan a sima, fehér fára simítva.

-Mára végeztél. Menjünk haza -másik kezével megdörzste szemeit.

-H-haza? -kérdez vissza döbbenten Jimin. Eddig erre nem is gondolt; hol fog aludni? A munkába nem járhat be alapvető higiénia nélkül, arra viszont sajnos nincsen lehetősége az utcán.

-Igen, haza. Amíg nem lesz elég pénzed, hogy lakást bérelj magadnak, nálam fogsz lakni. Házat nem veszek neked, de azt sem hagyhatom, hogy rontsd a cégem hírnevét a megjelenéseddel.

Szótlanul bólintott. Felállt, kivette a fiókjából a szerződést, majd Jeonggukkal és a többi dolgozóval együtt elindultak a földszintre a hatalmas lifttel. Mégis, Jiminnek mintha kifejezetten szűk lett volna. Talán azért, mert Jeongguk és ő különösen közel álltak egymáshoz. Jimin szó szerint a másik mellkasának döntötte a hátát.

Ami pedig még furcsább, hogy ez egyikőjüknek sem tűnt fel. Kivéve persze a többi irodai dolgozót, akik velük voltak a liftben.