Chance | jikook [befejezett]

18. Fejezet

-Bocsánat. Hogy mi van? -nézek rá hitetlenül. -Azt hiszem nem hallottam jól.

-De, gyanítom tökéletesen hallottad. Menj innen.

Döbbenten pislogtam rá. Azt hittem, hogy olyan lesz, mint korábban, de ez még rosszabb. Barátnője van! Ráadásul nem is ez zavar a legjobban... Tényleg egy szaralak vagyok. Az az egyetlen problémám, hogy hogy bánik velem, nem az, hogy velem csalta meg a párját.

-Nem hallottad? -mordul rám. -Szedd a cuccaidat és takarodj!

Az ajkaimat rágcsálva felálltam, magamra kaptam a szétdobált ruháimat és amilyen gyorsan csak lehetett, kirohantam a szobából. Az ajtóban a szobalánnyal találtam szemben magam. Őt félrelökve siettem a vendégszobába, ahol már ki van cserélve az ablak. Bezártam mögöttem az ajtót és az ágyra kuporodtam, hogy átgondoljam, ami történt.

Vajon csak arra kellettem neki, hogy megdugjon? Biztos, hogy csak az érzéseimmel játszik... De csak magamat okolhatom, Miért engedtem neki? Jobban kellett volna tudnom. Miért mondta azokat a dolgokat? Azzal is csak hülyített?

És ami a legfontosabb, miért érzem úgy, hogy újra és újra engedném neki?

Sajnos nem sokáig merülhettem el az önsajnálatban, mert máris 7 óra van, tehát készülődnöm kell dolgozni. Erről jut eszembe... vajon a csaja ott lesz? Tuti. Sóhajtva átvedlettem egy normális ruhába, amit tegnap vettünk.

Már a munkahelyen vagyunk. Az út kifejezetten kínosra sikeredett, de nem is vártam mást. Ezek után hogyan?

Nem adott munkát, úgyhogy csak a telefonokat intézem.

-Jeon vállalat, Park Jimin vagyok, miben segíthetek? -mondom el a begyakorolt szöveget.

-Te vagy Ggukkie csicskája? -hallok meg egy idegesítő női hangot és rágógumi csócsálást.

-Nem nevezném magam annak. Az asszisztense vagyok.

-Ugyanaz. Mindegy, te ezt úgy sem fogod fel. Mondd meg neki, hogy 10 perc és ott vagyunk.

Oh, szóval ő a barátnője. Mekkora egy paraszt. Már nem azért, de nála sokkal jobb választás lennék. De miért beszélt többesszámban? Nem egyedül érkezik? Letettem a telefont és szóltam Jeongguknak.

10 perc múlva megláttam egy nagyjából velem egyidős nőt, testőrrel kísérve. Magas volt, hosszú lábakkal. Egy testhezálló krém színű ruhát viselt. Sötétbarna haja vállaira omlott. Enyhe smink volt rajta. Mogyorószín szemeivel végigmérte az irodarészleget, majd odajött hozzám.

-Szia. Te vagy Jimin, ugye? Bocsánat a húgom viselkedése miatt, vele beszéltél telefonon. Én Kim Seohyun vagyok, Jeongguk párja.

Oké. Oké, oké, oké... oké. Nála nem vagyok jobb. Sőt, olyan vagyok, mint szar a cipő talpán.

Én is elmotyogtam valami bemutatkozás félét. Bement a másik férfi irodájába. Esetlenül visszaültem a székembe. Hogy tudott pont velem megcsalni egy ilyen nőt? Ha nem lennék meleg, tuti, hogy bejönne.

De így sem lőttem tőle távol. A pasija kell, csodálatos. Kár, hogy nem annyira idióta, hogy engem válasszon helyette. Azt hiszem felesleges próbálkoznom nála, a csaj egy főnyeremény.

Az órára pillantottam. Még sok idő van hátra, túl sok...

—————

Bocsánat, hogy egy ilyen rövid résszel érkeztem, a következő hosszabb lesz, ígérem! Viszont most itt is, mint a másik könyvemben, felteszem a kérdést, hogy titeket melyik ötlet érdekelne jobban;

idol!jungkook és fan!jimin

vagy

yandere!jungkook és senpai!jimin?