Jimin
Azt hiszem közelebb van a vég, mint hittem...
Az ajtó nyitódása csak tompa hangként jutott el hozzám. Homályos látásom egy magas alakot láttatott velem.
Egy nagy, remegő kezet éreztem a hátamra simulni. Ahogy hozzám ért, a fájdalom mértéke csökkent, de még így is borzasztó volt.
-Jimin... -jut el tudatomig egy halk suttogás. Felemeltem a fájdalomtól torz arcomat, s kétségbeesetten próbáltam felismerni a fölém magasodó alakot.
-Tarts ki, Jimin -hallásom kezd tisztulni. Ez talán... Jeongguk? Mit keres ő itt?
Hirtelen ajkakat éreztem sajátjaimon és egy puha kezet az arcomon. Ez azonban nem sokáig tartott, ugyanis Jeongguk hamarosan elvált tőlem.
-Park Jimin, kibaszottul szeretlek -mondja a szemeimbe nézve.
Döbbenten figyeltem. Az égő és szúró fájdalom lassan elillant. A virágok illata és íze is eltűnt. Csak a felhőtlen boldogság maradt. Végre tisztán kapok levegőt.
-É-én is szeretlek, Jeon Jeongguk -ül ki arcomra egy széles mosoly.
Ajkaink újra egy forró, érzelemdús csókban egyesültek. A virágok és szirmok, melyek az egész ágyamat beterítették, köddé váltak.
Végül Jeon Jeongguk újra megmentett...
ESTÁS LEYENDO
Chance | jikook [befejezett]
FanficPark JiMin egy rendkívül átlagos, 23 éves srác. Egy kávézóban dolgozik, ám egy nap, mikor a főnöke megelégeli, hogy sosem ér be időben dolgozni, kirúgja őt. Vajon hogy fog újra talpra állni? Miben lesz segítségére Jeon JeongGuk?