Chance | jikook [befejezett]

7. Fejezet

Amint hazaért, cipőstől, mindenestől a konyhába ment. Kivette a hűtőből az összes maradék sört és egyéb alkoholos italt, amit talált. A kényelmetlen kanapéhoz vonszolta magát, s arra leülve ki is bontotta az első üveget. Hamarosan már egy csepp sem maradt semmiből. Cigarettával a szájában ült immár a hideg padlón. Hátát a karfának döntötte. Mikor már alig volt a cigarettából, a karjához érintve elnyomta azt. Először felszisszent az égő érzésre, de hamarosan csak mosolyogva nézte a vörösen izzó foltot. Nem sokkal ezután pedig, a stressztől és az idegtől vezérelve elkezdte szétdobálni a cuccait. Amint józanul sosem tenne meg, azt most biztosan véghez viszi. Felborította az asztalt, a kanapét, lelökte azt a kevés tányért a polcokról, ami volt neki. Ahogy elfáradt és már nem volt ereje több rombolásra, szédelegve megpróbált elmenni a hálószobába, de nem jutott el odáig. Öntudatlan állapotban a földön heverő szilánkokra esett, melyek egy része bőrébe fúródott.

Csak késő este, már-már hajnalban ébredt fel, saját vérében feküdve, iszonyú fájdalommal egész testében. Rengetegszer volt már, hogy rossz vagy egyenesen borzalmas állapotban ébredt, de messzi ez volt a legrosszabb és legborzalmasabb az összes közül.

Mikor sikerült feltápászkodnia remegő lábaira, a konyhapultba kapaszkodva lenézett magára. Vér áztatta ezidáig tiszta ruháit, s felsőtestéből a tányérok darabjai álltak ki, melyeket órákkal korábban tört el. Nehezen átcsoszogott a nappaliba, hogy a kanapén foglaljon helyet, de az is fejjel lefelé hevert a padlón. Leült hát mellé és úgy szedegette ki a szilánkokat magából, melyeket aztán eldobált a szobában. Úgy sincs értelme takarítania, hisz más nem fog jönni hozzá, őt pedig hidegen hagyja a rend. Esetleg a kanapét felállítja, hogy le tudjon valamire ülni a padlón kívül, de mást nem fog csinálni. Viszont azt sem most fogja megtenni, mikor alig tud megállni a lábán. Elkúszott a hálószobáig, ahol a rozoga ágyába szenvedve magát szinte azonnal elaludt.

Délután kettő órakor végre magához tért. Miután fájdalmasan forgolódott az ágyában egy keveset, a konyhába ment. A gyógyszeres szekrényt szerencsére érintetlenül hagyta. Bevett két szem fájdalomcsillapítót. A szobájából hozott ki tiszta ruhákat, majd a fürdőszobába ment. Letusolt és átöltözött. Úgy döntött, meglátogatja Yoongiékat. Felaggatta magára a cipőjét, zsebre rakta a kulcsait és elindult. Vagyis csak akart volna, de egy borítékot talált az ajtaja előtt. Felvette azt a földről és azonnal kibontotta, hátha valami fontos van benne.

Amit azon az egy szem lapon olvasott, jobban meglepte, mint hosszú évek óta bármi. A főbérlő küldte. Kilakoltatáshoz kellett folyamodnia, miután Jimin többszöri felszólítás után sem fizetett. A költözésre 1 hetet kapott.

-Hát ez a pillanat is elérkezett -suttogja maga elé üveges tekintettel. -Újra az utcára kerülök.

Hirtelen már nem akart elmenni Yoongiékhoz, nem akart semmit sem csinálni. Csak arra vágyott, hogy ez az egész egy rossz álom legyen. De sajnos nem az volt.