Hé, ez az Én tündérmesém! [Félbehagyva]

|5.rész|

Reggel arra keltem, hogy a nap kiégeti a retinámat, amire csipás szemekkel felnéztem ki merészel megzavarni hajnalok hajnalán. Egy fiatal szolgáló állt az ablak előtt, és éppen húzta el a függönyt. Nyöszörögve a fejemre húztam az óriási paplanomat, de nem sokat használt.

-Hercegnő!~ Kérem kelljen fel, látogatója van.- egy angyali mosollyal felrántotta a menedéket jelentő takarómat.

A leggyilkosabb pillantással tudattam, hogy rohadtul nem vagyok kiváncsi senkire jelen pillanatban.

-Hercegnő, szerintem ha meglátja ki lesz az, rögtön meg jön a kedve!~- noszogatott rózsás arcal.

Morcosan felkeltem, és engedtem, hogy kifésülje a hajamat, majd válasszon nekem valami ruhát. Szebbnél szebb ruhákat húzott elő, hogy melyik állna jól, miközben boldogan dúdolászott. Elkezdtem gyanakodni rá:
-Mire ez a sok csicsás ruha?..

-Ő egy naaagyon különleges vendég, így muszáj kiöltözni Hercegnő.- mondta miközben éppen rám mérte melyik állna a legjobban.

Végül egy sárga visszafogottabb ruhában állapodtunk meg, amit el is kezdtem felhúzni.

-He-Hercegnő, ez az én feladatom!- igyekezett oda kétségbeesetten.

-Hagyd csak, felesleges.- mosolyogtam rá.- Én is képes vagyok felöltözni.

A szolgáló meghatottan meghajolt, és egy köszönés után távozott az ajtón. Mélyet sóhajtottam, majd elkezdtem bekötni hátul a ruhát. Valójában sokkal több időt szöszmötöltem vele mint hittem volna, de hát ez életem első hercegnő ruha próbája saját magamtól. Ezelőtt segítséget kaptam, de mindig olyan kényelmetlenül éreztem amiatt magam, ahogy így kiszolgálnak. Érthető okokból...

Leültem a tükröm elé, és elkezdtem a hajamat is rendezni. Masnit kötöttem belé, így végre úgy néztem ki mint egy fiatal királány. Mindig is arról álmodoztam, hogy ilyen aranyosan öltözködjek, de se a korom, se a pénztárcám nem engedte ezt. Olyan jó, hogy ez a puha és bársonyos bőr, és a nagy kék szemek az enyémeim! Ahh... Pazarlás ahogy Emily eddig öltözködött és viselkedett. Ha hazaértem biztosan átírom a teljes karakterét!

-Hercegnő, készen van?- hallottam meg egy hangot az ajtó mögül.

-I-igen egy perc!- vágtam rá gyorsan, és még egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, hogy milyen édes is vagyok.

Egy széles mosollyal kinyitottam az ajtót, ami előtt egy kikerekedett szemű őrt láttam. Úgy meghökkent, hogy egy pár pillanatig csak újra és újra végigmért, majd kínosan végül megszólaltam:
-A-akkor mehetünk?

-Persze...- mondta még mindig lesokkolva, s megfordult, hogy kövessen.

Én mögötte sétáltam bámészkodva, miközben sorba haladtunk át a folyósókon. Amerre mentünk, csak szótlant szolgák voltak, akik le se vették a tekintetüket rólunk. Kicsit kényelmetlenül lesütöttem a tekintetem, és meggondoltam, hogy ez talán nem volt jó ötlet... de ez azért mégis túlzás... Végül egy szobaajtó előtt megálltunk, amire én is megtorpantam. Felnéztem az őrre, aki a kilincsért nyúlt, hogy elfordítsa.

-Kivel fogok találkozni?- kérdeztem nagy szemekkel.

-Lord Fredrikkel, a jegyesével.- mondta higgadtan, majd ajtót nyitott előttem, mielőtt reagálni tudtam volna.

Már szóra nyitottam volna tiltakozóan a számat, de már nyitva volt az ajtó. Hirtelen odakaptam a tekintetemet, ahol 3 ember tartózkodott: Egy nekem háttal ülő vörös hajú fiú, egy ismeretlen komornyik pasas úgy a 40-es években, és mégegy őr. Rémülten hátrafordultam, hogy menekülni tudjak, de az ajtó már csukva volt mögöttem.

-Lady Emily, már vártuk magát.- mosolygott a komornyik.

Egy végtelenül erőltetett vigyort húztam az ajkaimra, és robotisztikusan beljebb sétáltan:
-E-e-elnézést hogy megvárakoztattam magukat!

-Ugyan, nem kellett sokat várnunk.

Belül sikoltozva közelebb sétáltam a fotelhez amiben az a vöröshajú fiú ült, miközben a kezeimet szorongattam. Ő Emily stréber jegyese, aki nem is igazán bukkan fel egy párbeszéden kívűl, így nem alkottam meg igazán a kinézetét. Ez érdekes lesz, hogy vajon milyen arcot kreált neki a történet. Érdemes tudni Fredrikről, hogy apja amelett, hogy grófi rangon van, még ráadásul egy igen kiválló tanácsos is. Egy inteligens karótnyelt srác, amilyennek én elképzeltem, de mint említettem, ez még nekem is meglepetés lesz.... Ah istenem, nincs kedvem leélni a hátralévő ittlétemet vele.

Elsétáltam lesütött fejjel mellette, majd helyetfoglaltam az előtte lévő fotelen. Nagy levegőt vettem, és felemeltem a fejem, hogy rendesen megvizsgálhassam kivel ver a sors.

-Üdvözlöm Lady Emily, az én nevem Oliver Fredrik Artmenson.- mosolygott rám illedelmesen.- És ezentúl a maga jegyese is egyben.

|□|

Végre. Itt. A. VAKÁCIÓ!!! El sem hiszem! Szerintem nem kérdés, hogy mondenki várta. UwU Bár hogy őszinte legyek, nem igazán szimpatizálok ezzel a fülledt időjárással, csak és kizárólag egy légkondizott helyiségben tudok megmaradni élve...

XOXO: Tunci123