Hé, ez az Én tündérmesém! [Félbehagyva]

|9.rész|

-Hercegnő! Meghoztam a vacsorát!- kopogtatott be egy cseléd.

-E-egy pillanat!- szóltam vissza a szobámból és gyorsan a párnám alá rejtettem a könyvemet.

Ezt mostanság mindig eljátszom, mert nem nézik jó szemmel, ha egy nő könyveket olvas. Ezért is volt Charlotte reakciója olyan meglepett mikor előszőr meglátott egyet a kezemben. Azóta már óvatosabb lettem, így csak kint szoktam olvasni egy eldugott helyen.

Egy mosolygós vékonyka cseléd lépett be kezében a tálcával, amin a vacsorám volt. Mindig ide kapok enni, mert nem ehetek apámékkal. Nos, talán így jobb is, addig sem kell idegesítő emberek között lennem és hallgatnom a papolásaikat.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá a szolgálóra aki kedvesen meghajolt és már ott se volt.

A szemeim azonnal felragyogtak a kaja láttán, mert már farkaséhes voltam. Beleharaptam a húsba és rögtön egy elégedett mosoly húzódott az arcomra. Itt isteni a kaja, otthon csak a legdrágább éttermekbe szolgalnak fel ilyeneket, amit én ha egész életemben gyűjtök rá, akkor sem engedhetem meg magamnak. Ez az egyik kedvencem a hercegnő énembe.

|□|

-Üdvözlöm Lady Nalson, én leszek az ön új oktatója.- hajolt meg a férfi.- A nevem Sir Duffer Wolf Frank, örvendek a találkozásnak!

-Öhm.. Én is?- hajoltam meg zavarodottan.- Kérem, elég csak az Emily is. Minek köszönhetem ezt a hirtelen... váltást?

-Apja kért meg, hogy mostantól tanítsam, és olyan bánásmódban részesítsem mint a korabeli fiúkat.

-A-apám?- kerekedtek ki a szemeim.

-Igenis, Lady Emily.- mondta komoly arcal.

Ez a hirtelen meglepetés fogadott reggel, hogy kapok egy tanítót lány létemre is. De hogy pont Arthur király parancsolja ezt... teljességgel felfoghatatlan.

-Ha megengedi, ma igen szigorú tanítási rendünk lesz, mivel 3 nap múlva indul a Kastélyba. Rengeteg a tennivalónk, és kevés az időnk.

Erre nagyot nyeltem már előre félve a következményektől. Kicsit nosztalgikus ez a tanulásosdi, még tinédzser koromra emlékeztet. Bár akkori énemnek ez teljesen az ellentetje, hogy mára már külön kérem a tanítást...

Az idő egybefolyt, és órákat töltöttem könyveket olvasva, Wolfot hallgatva, és jegyzetelve. Szinte vért izzadtam úgy próbáltam erőlteti rozsdás agytekervényeimet, mire végre tarthattunk egy késői ebédszünetet.

-Rendben, egyenlőre ennyi. Kérem ebédeljen meg, majd egy óra múlva folytatjuk.- igazította meg a szemüvegét a tanárom, majd elegánsan kisétált.

Én úgy ültem a székemben mint egy vödörnyi takony, úgy kivoltam purcanva. A fejem fájt a sok gondolkozástól és koncentrálástól úgy, hogy még hátra van a nap másik fele. Azt hiszem ezt nem fogom túlélni...

A kis szünet után már újra elmélyedtem a sorokban, miközben Wolf szigorúan magaslott felettem. Az agyam csak úgy kattogott a helyes megfejtést keresve, miközben néha halk mormogások hagyták el az ajkaim. Végül rátalálva a megfejtésre odakanyarintottam azt a pár számot, majd büszkén a tanárom orra alá dugtam.

-Készen van, Lady Emily?- vonta fel egy szemöldökét.

Hevesen elkezdtem bólogatni, és ragyogó szemekkel néztem ahogy átfut a sorokon. De sajnos a gyermeki mosolyom úgy kezdett lehervadni, ahogy a ráncok kezdtek gyarapodni a homlokán:
-Lady Emily.

-I-igen?- kérdeztem aggódva.

-Ha kérhetném.- intett a kezével, és én már egyből tudtam mire céloz.

Már előre félve a fájdalomtól felemeltem a kezemet, és erősen behúnytam a szemeim. Hallottam ahogy a levegő suhog miközben Wolf emeli fel a szíját, ami végül fájdalmasan csattan a kézfejemen.

-ÁUCS!- fájlaltam bevörösödött kezeimet.

-Sajnálom Lady Emily, de Édesapja utasítása volt, hogy fiú bánásmódba részesítsem. Kezdje újra!- parancsolta ellenkezést nem tűrően.

Visszafojtott káromkodással és haraggal durcásan visszafordultam az asztalhoz, és újra neki álltam írni, piros kézfejekkel.

|□|

-Rendben, mára ennyi volt.- csukta be a könyvet Wolf.

Elterültem szinte az asztalomon miközben sötét karikák pihentek a szemeim alatt a sok magolástól. A kézfejeim lüktettek és csíptek a sok ütéstől, de a fejfájásom mellett ez eltörpült. Ha anyám látta volna azt, hogy milyen keményen tanultam az utóbbi pár napban... Ez a 3. napja már hogy megállás nélkül tanulunk, úgy, hogy holnap már ott a nagy nap. A nap, amire se testileg, se lelkileg nem voltam felkészülve.

-Azt kell mondanom Lady Emily, hogy az utóbbi pár napban igen jó munkát végzett.- dícsért meg Wolf.- Remélem jól fog teljesíteni az audencia idején, ezennel a tanításom itt befejeződött.

-Kö-köszönöm a tanítását, tanár úr...- nyögtem ki kidőlve.

Még visszafordult, majd csak köszönésképpen biccentett, mielőtt eltűnt volna az alakja az ajtó mögött.

Édes jó istenem mi fog még rámvárni holnap...

|□|

Helyzet jelentés!~ Újra csak jövőhét vasárnap leszek elérhető, mert egy egy hetes Wi-Fi nélküli táborban leszek. ;-; Tudom tudom, pont akkor hagylak magatokra titeket amikor a legnagyobb szükség van rám, de higyjétek, én se ragyogó boldogsággal megyek el. 😅 Na mindegy... Végülis csak túlélem. ^^'

XOXO: Tunci123