Hé, ez az Én tündérmesém! [Félbehagyva]

|17.rész|

Erre falfehérré vált az arcom, és a víz úgy szakadt rólam, mintha leöntöttek volna egy lavorral. Mindenki kerek szemekkel engem bámult, én pedig még kerekebb szemekkel vissza. Charlotte arcán is láttam a döbbenetet és az értetlenkedést. Legszívesebben fellöktem volna az előttem álló csávót, majd egyenesen odarángadtam volna a nővérem hogy szaporodjatok, gyarapodjatok! De... egyenlőre levegőt sem voltam képes venni..

Felnéztem a Herceg méregzöld szemeibe, amikben én tükröződtem vissza. Próbáltam sugallni hogy koccoljon le, de csak komoly arcal bámult rám. Kezdett egyre kínosabb lenni..

-Ö-öhm...- nyögtem ki végül, hogy megtörjem a csendet.

Hirtelen mintha visszatért volna az életbe közénk, mert váratlanul megragadta a kezemet, amire mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Sajnos velem együtt.

Lassan felemelte a kezemet tenyérrel lefordítva, majd amikor egy bizonyos magasságban volt behúnyta a szemeit és egy csókot lehelt rá. Erre a tömeg hangos zsivajba tört ki, mindenki összesúgott vegyes érzelmekkel a szemeikbe. Egyedül csak Charlotte volt kivétel aki ledermedve nézte végig a jelenet... velem hasonlóan.. Miután a Herceg megtette ezt a cselekedetét felnyitotta a szemeit, és még mindig a kezemet az övében tartva mélyen a szemeimbe nézett. Az arcom egyre jobban égetett, miközben belül kétségbeesetten tanakodtam mi a francot kéne reagálnom. Basszus, ezt már nem lehet félreérteni!!

-Szabad egy táncra, kisasszony?- kérdezte meg egy kisfiús mosollyal az ajkain.

Na nekem itt volt kész, úgy éreztem atomjaimra porladok szégyenemben. Ráadásul még ezeket az lyukat égető tekinteteket is állnom kell.. amik főleg Charlotte-tól irányulnak. Nagyon sajnálom hogy egy idióta vagyok drága családom és még drágább békés jövőm...

-É-én...- meg se várta hogy egyáltalán elutasítsam vagy mondjak bármit is, megfogta a csuklómat és magához rántott.

Erre csak megszeppenve pislogtam fel rá, de ő megint csak úgy nézett le rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Már nyitottam volna tiltakozóan a számat de elindult a hegedű és zongora szó.

A táncparkett közepére húzott, miközben még mindig teljesen össze voltam zavarodva, és csak pironkodva pislogtam. Egy pillanatig se vette le rólam a tekintetét, helyette inkább csak lassan a derekamra tette a kezét, és a másikkal pedig az enyémet fogta meg. Én autómatikusan követtem a mozdulatát, miközben egyre jobban kezdtem pánikolni. Lassan elkezdtünk mozogni is, amire már teljesen kiürült az elmém. Egy részt a pánik miatt hogy mi folyik éppen, másrészt pedig hogy mennyire nem tudok táncolni az otthoni modern mozdulatokon kívűl.. Folyamatosan a lábaimat néztem idegesen, ügyelve hogy ne rontsak el egy mozdulatot se. Bár szerencsés helyzetben vagyok, mert az én feladatom hogy kövessem az irányítását... ennek ellenére sikerült megtaposnom.

-A-ah, nagyon sajnálom!- vörösödtem el mégjobban.

-Hm~ Egy hercegnő aki nem tud táncolni.- vigyorodott el gúnyosan.- Nem ritkán látni ilyet manapság.

Erre az arcom vérvörössé vált, és mérgesen összevontam a szemöldökeimet:
-Ch... Egy herceg, akinek semmi modora sincs. Nem ritkán látni ilyet manapság!~

Erre csak mégszélesebb lett a vigyora, és összeszűkítette játékosan a szemeit:
-Mondja az az eltévedt madárka, aki nem jutott ki egyedül a rózsa-labirintusból.

Erre csak duzzogva rátapostam mégegyet a lábára, csak most direkt.

-Oh~ Ugye tudod hogy ezért normál esetben halálbüntetés járna?

-Tényleg? Állok elébe.- nyújtottam ki a nyelvemet.

Csak ilyen közel állva hozzá láthattam hogy milyen magas is valójában. Én nagyjából 165 centiméter körül vagyok, a magassarkúmmal kb. 168 centi, de még így is egy fejjel magasabb nálam. Körülbelül kerekítve 180-ra tippelném. Így is van köztünk egy határozott 15 cm.. Nos, bár én mindigis a magas pasikat preferáltam, így nincs okom panaszra.~

Jézusom mikre gondolok...

-Min gondolkodtál el ennyire?- kérdezte meg váratlanul tőlem a táncpartnerem.

A hirtelen kérdezésétől kicsit megilletődtem majd piros arcal lehajtottam a fejemet:
-Csak azon hogy milyen magas vagy hozzám képest...

-Nem inkább szimplán csak te vagy alacsony?- kérdezett vissza komoly arcal.

Erre csak kapott tőlem egy utolsó gyilkos pillantást amire ajkaira húzta ennek az estének a legragyogóbb mosolyát, amitől kihagyott egy ütemet a szívem.

...mostmár tényleg nem tudom mi üthetett belém...

|□|

Nem tudom mit írjak ide.. /(°3°)/ Hétvégén MondoCon és nagyon várom!~ Esetleg még valaki aki jön? ^^

XOXO: Tunci123