Végzetünk/Harry Styles/

8. rész

Eltelt egy hét. A napjaim felvettek egy furcsa monotonitást. Reggel felkelek, jobb esetben a kávézóba megyek vagy gyakorlok a versenyemre. Délután a balett óráimat tartom, ahol rendszerint találkozom Harry-vel és Emmával.

Amióta Zack elköltözött anyával és Johnnal azóta apával jobb a kapcsolatunk. Bár ezt a barátnője nem nézi jó szemmel, amit pont leszarok. Már többször is hallottam, ahogy apát próbálja rávenni arra, hogy ne foglalkozzon velem, ne találkozzunk főleg ne az ő házában. Ami- megsúgom- az öcsém nevére van íratva. Nem tudom hogyan képzelte azt, hogy csak úgy behálózza az apámat. Na meg azt, hogy ellenem uszítja, mint valami vadászkutyát. Egyszerűen szánalmas a csaj. Apámnál majdnem tíz évvel fiatalabb, agyon plasztikázott, festett szőke ribi. Nem értem mit eszik rajta apa.

Eljött a péntek. Ma lesz a második randink. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mára mit talált ki. Az első randink előtt elmondta, hogy milyen ruhába menjek, ezt most is megtette. Ezúttal azt mondta, hogy csinosan öltözzek fel. Délután ötre jön értem egy korai vacsorára vagy egy estebédre, kinek hogyan tetszik.

Miután véget értek a balett óráim, gyorsan haza szaladtam és lezuhanyoztam,majd kerestem valami ruhát.
Egy egyszerű A vonalú fekete szoknyát választottam egy mályva színű crop toppal és egy a felsőmmel megegyező színű magas sarkúval. A sminkem egy sima tusvonalból és szempilla spirálból állt, a számra csak ajak balzsamot tettem. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és már készen is voltam.

Harry pontban öt órakor csengetett.

Az ajtót kinyitva megláttam őt, ahogy az ajtókeretnek dőlve, mosollyal a száján mér végig szemeivel, majd megnyalja alsó ajkait. Egy fekete nadrágot viselt a tőle megszokott csizmákkal és egy furcsa mintás inget.

-Szia!- köszöntött majd közelebb lépett és megpuszilta az arcomat.
-Szia, mehetünk?- kérdeztem tőle.
-Persze, menjünk- kiléptem a házból majd kulcsra zártam.
Harry elindult az autója felé, ezért követtem őt. Mint mindig most is kinyitotta előttem az ajtót, amit megköszöntem neki.

Az utat végig beszélgettük mindenféle dolgokról. Szó esett az új albumjáról, arról is, hogy milyenek a napjaim a testvérem nélkül. Beszéltünk Emmáról, hogy mennyire ügyes és lelkes. Elmondtam neki azt is, hogy ha így folytatja a táncot jövőre már versenyezhet is ha szeretne. Harry meggyőzött arról, hogy Emma oda meg vissza lesz az örömtől ha ezt az új hírt megosztja vele.

Nagyjából fél órát utaztunk mielőtt Harry megállt volna egy aranyos olasz  étterem előtt.

-Remélem szereted az olasz konyhát!
-A kedvencem!- mondtam neki mosolyogva
-Tényleg?
-Igen, imádom a fűszeres ételeket.
-Akkor megnyugodtam. Nem szerettelek volna olyan étterembe vinni ahol nem szereted az ottani ételeket.
-Igazából majdnem mindent megeszek csak a gombát és a paradicsomot nem. Úgyhogy nem kellet volna izgulnod emiatt.
-Jó tudni, hogy miket nem szeretsz. A következő randira én fogok főzni neked- most meglepett. Még csak el sem kezdődött a második randink de már az újabbat tervezi.
-Lesz következő? - vontam fel a szemöldökömet incselkedve miközben mosolyogtam.
-Csak ha szeretnéd.-már éppen válaszoltam volna, hogy persze, mikor is a fülemhez hajolt majd megszólalt- ha eddig nem vettelek volna le a lábadról akkor a főztömmel mindenképp nyert ügyem lesz.
Rám kacsintott majd a kezemet megfogva húzott az étterem felé.

Belépve a helyiségbe elragadott a hely bája.  Kívülről is valami csodálatos de belülről még szebb és otthonosabb.Nem volt zsúfolt mégis tele volt asztalokkal és székekkel az egész étterem. Harry odament a recepcióshoz aki megmutatta az asztalunkat, amit Harry már régen lefoglalt.

-Elég gyakran járok ide a barátaimmal vagy a családommal. Nagyon nyugis és itt nem tudják, hogy ki is vagyok valójában. Itt nyugottan ellehetünk.
-Megértem... Nem nehéz a hírneveddel élni? Mármint a pletykák, a lesifotósok nem sok, hogy mindenhol ott vannak ahol te is?
-Eleinte az volt, aztán ahogy ment az idő úgy szoktam meg az egész őrületet ami körülöttem van.

Már a vacsoránkat is meghozták. Mindketten karbonárás tésztát ettünk, ami mennyei volt.

Befejeztük a vacsorát Harry fizetett majd beültünk az autóba. Azt hittem, hogy haza visz de amikor észre vettem, hogy nem ott fordult le ahol kellett volna rájöttem, hogy még nincs vége a randinknak. Általában a kíváncsiságom most is felülkerekedett rajtam ezért muszáj volt megkérdeznem tőle hová megyünk.

-Harry! Most hova megyünk?
-Már nem sokára ott vagyunk kettő perc. Szerintem imádni fogod!
-Hát jól van.- amint ezt kimondtam le is állt a motor. Kinéztem az ablakon és kérdő tekintettel néztem rá, ugyanis egy állat menhelyre hozott. De ha tudnám minek?
-Minek hoztál egy menhelyre? Itt akarsz hagyni az állatok között?-kérdeztem komoly hangsúllyal, de a szám szélén ott volt egy sunyi mosoly.
Kérdésemen elröhögte magát de belement a jétékba
-Persze elcseréllek egy macskára túl sok veled a probléma. Ne gyere menjünk be.- azzal felém nyújtotta az egyik kezét, majd elindultunk az állatok közé.

Bent az épületben Harry megkereste a macskákat.

-Melyik tetszik neked?-kérdezte tőlem. Jobban szemügyre vettem őket. Volt ott minden féle macska cirmos, foltos, fehér, fekete, vörös. Mindegyik nagyon aranyos volt, viszont egy fekete cica felkeltette a figyelmemet. A sarokban aludt számomra valami elcseszettül hülye pózban.

Néhány perc múlva válaszoltam Harrynek.

- Mindegyik tetszik.
-Csak azt mond amelyik a legjobban- mosolygott rám aranyosan.
-Az a fekete ott a sarokban kitekeredve. De, hogy  miért jöttünk ide azt még mindig nem árultad el.
Erre csak vállat vonva szólt egy ott dolgozó embernek, hogy szeretne valamit.
-Azt a fekete cicát szeretnénk amelyik a sarokban alszik.-intézte szavait az eladőhoz.
-Rendben. Egy pillanat és már az önöké is a jószág.
Harry megfogta a kis állat hordozót ami egy fekete macskát rejtett. Kifizette a cicát-ami egyfajta adomány a menhely számára- és már mentünk is.

Harry még mindig nem mondta el minek neki macska. Még mindig nem haza felé tartottunk. Most egy szuper marketnél álltunk meg. A cicát az autóban hagytuk. Bent a boltban a háziállatok részlegére mentünk.

Harry megint velem választattot ki mindent. Legalább stílusos macska lesz, mivel egy arany színű nyakörvet választottam. Kapott a cicus eledelt, alom tálcát abba almot és még fésüt is.

Amint kiértünk a boltból Harry berakta a csomagtartóba a dolgokat, majd felém fordult.
-Adnál nevet a cicának?
-Persze, de minek neked macska?
-Nem az enyém, hanem a tiéd!
-Mi? - kérdeztem döbbenten
-Múltkor mondtad, hogy unalmas a tesód nélkül, ezért gondoltam jól jönne a társaság- nézett mélyen a szemembe
-Jézusom Harry nem mondod komolyan, hogy vettél nekem egy macskát?-már majdnem sírtam örömömben.
-De Picim komolyan mondom!
-Köszönöm! Köszönöm! - ugrottam a nyakába
-Nincs mit!
-Hógolyó
-Mí? Ez lesz a macska neve? De hisz csupa fekete.
-Igen tudom.
Mikor el akartam húzódni tőle ő vissza rántott magához és megcsókolt.

Ezután már tényleg haza vitt. Az út közben még vagy százszor megköszöntem neki Hógolyót. Segített bevinni a házba a cica dolgait majd búcsúzóul megcsókolt és ő is haza ment.

Még elrendeztem a macskaalmot és adtam neki ételt. Megfürödtem majd Hógolyót simogatva  mosolyogva  elaludtam.