Végzetünk/Harry Styles/

9.rész

Harry szemszöge

Új szomszédaink lettek. Emma nagyon megszerette volna  őket ismerni. Így hát átmentünk hozzájuk egyik este.

Életem egyik legszebb estéje volt, amikor megismertem őt.
Gyönyörű barna haj, igézően kék  szemek, egyszerűen gyönyörű. Már első látásra beleszerettem. Már akkor tudtam, hogy a közel jövőben nagyon fontos szerepet fog betölteni az életemben. Nem tudom hogyan reagál majd arra, hogy Emma nem a húgom, hanem a lányom.

Húsz éves voltam amikor megismerkedtem egy Isabella nevű lánnyal. Majdnem egy évig voltunk eggyütt. Talán még mindig ő várna rám otthon-a kislányunkkal-amikor haza érek a stúdióból. De öt éve nem számoltunk azzal a nagy viharral az autópályán kórház felé, miközben Isánál beindult a szülés.

Május volt, Isa nyolc és fél hónapos terhes volt akkoriban. Elmentünk egy kis kikapcsolódásra kettesben, hogy mielőtt Emma megszületik teljesen felkészültek legyünk az érkezésére.

Minden rendben volt egészen addig amíg Isa hasi görcsökkel fel nem kelt az éjszaka közepén.

Londontól 60 km-re lévő kis faluban voltunk. A legközelebbi kórház is csak egy óra autó útnyira volt tőlünk.

Azonnal kocsiba ültünk és kórházba indultunk. Isa nagyon rosszul volt. Majdnem ott voltunk amikor kicsavart egy fát a szél, pont elénk az útra. Időben el tudtam rántani a kormányt. Sajnos Isa a hasa miatt nem kötötte be a biztonsági övét ezért lefejelte a műszerfalat. Eszméletét vesztette. A kórházban már csak Emma életét tudták megmenteni. Magamat okoltam miatta. Ha én nem mondom azt, hogy menjünk nyaralni akkor talán még mindig élne. Talán együtt nevelnénk fel Emmát.
Mindig ott van az a rohadt "talán" vagy a "ha". Elegem volt a talánokból.

Nem zuhanhattam össze a kislányom és magam miatt sem. Emmának egy szerető és gondoskodó apa kell nem egy magát sajnáltató, depressziós és bűntudattal küzdő apa. Csak is miatta találtam meg önmagamat újra. Hogyha ő nincs én már rég egy szanatóriumban tölteném a napjaimat depresszió miatt.

A banda is végig mellettem volt. Segítettek amiben csak tudtak, vigyáztak Emmára amikor én pszichológusnál voltam, vagy csak átjöttek és nem hagyták, jogy magamba forduljak. Zayn és Louis segítettek a legtöbbet. Luis mindig elvitte Emmát a kisfiához, Freddi-hez.

Zayn. Ő nekem segített, igaz, hogy éppen abban az időszakban vált ki a bandából. Mindenki neheztelt rá miatta. Így a két lelkileg megtört srác egymást segítve léptek túl a depresszión. A band nélküle is nagyon jól ment, bár nemrég feloszlottunk bizonytalan időre. Mindenki a saját szóló karrierjére koncentrál, amit mindig is akartunk.

Akkor léptem túl végleg  Isabellán, amikor megismertem Vanessát. Amikor a közelében vagyok elfelejtek minden rosszat és csak a jó dolgokra koncentrálok.

Azért mondtam neki azt, hogy Emma a húgom, mert féltem amiatt, hogy elítélne. Féltem, hogy nem akar egy olyan férfit maga mellé akinek már vagy egy öt éves kislánya. Féltem attól is, hogy nem úgy viselkedne Emmával szemben mint ahogyan nem kellene. Belátom, hogy oltári nagy baromságot csináltam. Elfogom mondani az igazságot de még nem most. Először jobban megszeretném ismerni, a közelében lenni.

Azt akarom, hogy hozzám forduljon ha baj van és teljes mértékben megbízzon bennem. Tudom, hogy hazugságokkal nem megyek semmire sőt, csak rontok a helyzeten.

Volt már kettő randink is. Már az elsőn csókolóztunk. A második randi után megbeszéltük a harmadikat is, ami a saját otthonomban lesz.

Úgy gondoltam, hogy majd együtt főzünk valamit. Azt szeretném, hogy Emma is ott legyen. Tudom, nem szokványos randi de tényleg szeretném, hogy jól kijöjjenek egymással. Számomra Emm a legfontosabb és ha ő nem  kedveli Ness-t akkor nem lesz semmi közöttünk.

Mivel Nessa a szomszédban lakik ezért hamarabb ért ide. Emma nagyon sokat segített. Előszedtük a hozzávalókat az edényeket és meg is terítettünk. Választottunk filmet is amit vacsi után fogunk megnézni.Kicsit ráncba szedtem a lakást mivel mindenhol barbi babák voltak a földön, a ruhák és a cipők össze vissza a nappali különböző pontján.

Most nem öltöztem ki, mivel úgy gondoltam felesleges hiszen otthon vagyok.

Pár percel öt órra előtt ért ide Ness. Egy egyszerű fekete cica nadrágot és egy  vörös over size pulóvert ami nagyon jól állt neki. Kiemelte a gyönyörű kék szemeit. Örülök, hogy ő sem vitte túlzásba az öltözködést. Én egy sima fekete nadrágot és szintén fekete felsőt.

-Szia- köszöntem neki
-Heló- köszönt nekem. Közelebb léptem hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.
-Gyere csak be. Remélem nem gond, hogy Emm is velünk lesz ma este...
-Dehogy is-mosolyodott el- nagyon aranyos kislány.
-Ennek igazán örülök, mivel tegnap óta azt kérdezgeti, hogy mikor jössz. Nagyon bezsongott attól, hogy együtt vacsorázunk.
-El tudom képzelni, nagyon kis virgonc tud lenni néha.
-Vanessa!!!-Emma kiabálva fut le a lépcsőn egyenesen Nessa karai közé, aki hatalmas őszinte mosollyal kapja kezei közé.
-Szia Prücsök! Minek örülsz ennyire?
-Hát annak, hogy itt vagy velünk! Már nagyon vártunk. Képzeld pizzát fogunk sütni- Emm bele kezdett a beszédbe miközben Ness az ölében cipelte be a konyhába.
-Húha! Ez nagyon jól hangzik. Melyik a kedvenced?- folytatták a csevegést amíg én előszedtem három poharat és megtöltöttem narancslével, amit oda is adtam nekik.
-Köszi Harry- mindketten megköszönték, majd bele ittak. Nessa a konyha pultra rakta Emma kicsiny testét aki válaszolt az előbb feltett kérdésre.
-A sonkás-kukoricás a legfinomabb!
-Micsoda véletlen nekem is az a kedvencem! Harry- fordult felém- azt hiszem meg van, hogy milyen pizzát készítünk.
-Rendben. Nekem mindegy milyen, csak csináljuk már mert éhen halok-nyögök fel kicsit rájátszott szenvedéssel.
-Te kis haspók- Ness odahajol hozzám és egy cuppanós puszit ad az arcom jobb felére.
-Én is kérek puszit!- teszi fel a kezét a lányom mosolyogva. Ness az arca bal oldalára én pedig a jobb oldalára adunk egy egy nagy cuppanós puszit teljesen egyszerre, amire Emma aranyosan nevetni kezd.

Sziasztok!

Nem szoktam a részek után írni semmit de most meg szeretném köszönni azt, hogy ennyien olvassátok a könyvemet. Remélem tetszik nektek!