Végzetünk/Harry Styles/

11.rész

Másnap reggel az első dolgom az lett volna, hogy átmegyek Harry-hez és kikérem a véleményét a modellkedésről.
De csak lett volna ugyanis amint kinyitottam a bejárati ajtót vele találtam szembe magam.

-Szia Harry éppen hozzád indultam. Beszélni szeretnék veled valami fontos dologról.

-Szia. Az nagyon jó, mert én is beszélni szeretnék veled.

-Akkor gyere be.- bent a házban a nappaliba mentünk, ahol helyet foglaltunk a kanapén.

-Kezdhetem én?-kérdeztem nyugtalanul, mivel nagyon kiváncsi vagyok a véleményére.

-Persze!

-Szóval...tegnap reggel arra keltem fel, hogy anya hív. Azt gondoltam, majd apáról és a barátnőjéről fogunk beszélgetni vagy esetleg a balettról. De nem egészen... vagyis hát egy része a baletthoz köthető... Ahj nem tudom hogyan mondjam el-nevettem el magam idegesen.

-Nyugodj meg csak mond ki. Vegyélbegy mély lélegzetet és mond ki!

-Huh! Jól van... Anya felkért modellkedni egy fotózás erejéig és a hétvégén Amszterdamba kell mennem. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre. Már beszélten Lorival is, mivel ő már régóta a szakmában van.

-Wow! Hát most megleptél az biztos azt hittem valami baj történt.

-Nem nincs semmi baj nyugi. De szerinted is jó ötlet elvállalnom?

-Szerintem semmit nem vesztesz vele. Meg ráadásul Amszterdamban lesz megint találkozhatsz anyukáddal és az öcséddel.

-Ez igaz. Lori is azt mondta amit te, hogy nem vesztenék vele semmit. De mivan ha megtetszik valamelyik divat márkának bármelyik képem és velem szeretnének dolgozni. Tuti, hogy mindenféle fogyókúrát kitalálnának nekem, hogy jobban megfeleljek az elvárásaiknak.

-Ne gondolkodj ennyire előre- a szemembe nézett és megfogta a kezemet, majd folytatta- elősször vállald el ezt a fotózást majd meglátod, hogy tetszik-e, belekóstolsz egy kicsit a modellek világába. Megtudod, hogy milyen és utána eldöntöd, hogy folytatni akarod-e vagy sem. Ilyen egyszerű az egész.

-Köszönöm Harry, hogy meghallgattál és segítettél.

-Nincs mit Nessa!

-Na de te mit szeretnél megbeszélni?-játékosan felvontam a szemöldökömet amolyan beszélj csak stílusban. Erre elnevette magát.

-Igazából így sokkal jobb, hogy biztosan Amszterdamban leszel most nem kell rábeszéljelek arra, hogy velem gyere.

-Mi van? Ezt nem értem...

-Azt szerettem volna kérdezni,hogy velem jönnél-e az egyik fellépésemre! Szeretném neked megmutatni hogyan zajlik le egy koncertem.

-Amúgy is igent mondtam volna, de így már tuti elmegyek veled!-mikor kimondtam ezt a mondatot hirtelen felkapott az ölébe és megcsókolt.

-Köszönöm!

-Mikor kezdődik majd a koncert? Mert nekem reggel kilenctől délután ötig tart majd a fotózás.

-Nyolckor. Előtte pedig elviszlek vacsorázni vagy körül is nézhetünk majd a környéken.

-Ez jól hangzik! Mármint a vacsora, mert általában én mindig éhes vagyok!

-Szuper! Reméltem is, hogy azt választod mert már megvan hová megyünk.

-Óó te már előre leszervezted az egészet?

-Igen, és velem fogsz egy hotel szobában aludni...

-Oh tényleg?

-Tényleg!

Ezután elmentünk reggelizni ahová magukkal vittük Emmát is. Nagyon jókat lehet nevetni a kislányon. Még csak öt éves de már olyan dumálya van, mint valami stand up fellépőnek.

Eldöntöttem, felmondok a kávézóban. Anyagilag a balett tanítás is jól fizet nem kell mellé még egy állás. Eddig is csak azért dolgoztam ott, mert jó vilt a légkör és szerettem ott lenni. Így több balett órát fogok tudni megtartani, készülődni a közelgő versenyre és a tánciskola hivatalos gálájára is egyaránt.

Holnap, azaz pénteken indulunk Harry-vel az ő magángépével. Azért megyünk egy nappal előbb, mert szombaton reggel kilenckor kezdődik a fotózásom és ha aznap mennénk hajnalban kellene indulnunk amit nem szeretnénk. Így hát péntek délután indultunk, este pedig beugrunk anyáékhoz.

Pénteken egyből Emma tánc órája után indultunk. Persze előbb Emmát elvittük a szüleihez, mivel ő nem jön velünk.

Pontban este hat órakor szállt fel a gépünk.

Ami ott várt fennt a gépen nagyon meglepett... Vörös rózsákból kirakott kis ösvény ami a gép közepén elhelyezett asztalhoz vezetett. A kör alakú asztal két személyre meg volt terítve. Kettő pezsgős pohár és egy üveg behűtött pezsgő várt ránk.

Felnéztem Harry-re aki pajkos mosollyal az arcán figyelte a reakciómat.
-Meglepetés!!
-Jézusom Harry ez hihetetlen, köszönőm.
-Nincs mit megköszönni Babám. Gyere menjünk enni, biztos éhes vagy.
-Én mindig éhes vagyok.

A vacsora valami eszméletlen jó volt. Az étel nevét nem tudnám megmondani, mert francia étel különlegesség volt.

A pezsgőnket ittuk már jóval a vacsora befejezte után, amikor Harry lerakta a poharát és megfogta az asztalon pihenő kezemet.

-Tudom, hogy csak másfél hónapja ismerjük egymást, de én mégis úgy érzem, mintha évek óta az életem része lennél.-mélyen a szemembe nézett majd folytatta-fényt hoztál a szürke minden napjaimba.  A tudtod nélkül kirángattál egy sötét és mély gödörből ahonnan azt hittem sosem fogok tudni újra kijönni. Azt szeretém  kérdezni, lennél a barátnőm Vanessa Brown?