Nem tehetsz róla! (Peter Parker ff) //Befejezett//

7. Fejezet

Eludtam.
A nap égető sugarai átvilágították a szemhélyamat. A madarak hangos csiripelése idegesítő, monoton hangot kreált a képzeletemben. "Reggel van".
Kinyitottam a szememet, és....... Basszus! Peteréknél aludtam! A tegnapi ruhám rámtapadva ismertette velem izzadt bőrömet. Egy takaró félig betakart, vagyis valaki nagyon igyekezett minél komfortosabbá tenni a véletlen alvásomat. Gyorsan felültem, de amint ezt megtettem, bevertem a fejem a fölöttem elterülő ágyba. "Basszus" -gondoltam.

-Szia! -köszönt valamelyik Parker a sok közül.

-Jó reggelt. -köszöntem vissza.

-Tegnap már nagyon bealudtál, és késő is volt, ezért nem akartunk felkelteni, Peterrel. Szóval abban maradtunk, hogy gyorsan átbuszoztok hozzátok, és onnan vonatoztok be a suliba. Rendi? -tehát May volt az.

-Igen, köszönöm. -feleltem bágyadtan.

-Akkor.... Addig adok ruhákat. Meg hajkefét, meg ilyeneket. Csak, hogy mégse így menj haza.

-Köszi.

May adott egy aranyos virágos pulcsit, meg egy farmert. Alsóneműt inkább nem akart amit meg is értek. Gyorsan lezuhanyoztam náluk, és mivel mindig van nálam egy plusz bugyi tartalékban, nem volt probléma. Fogmosás után (fogkefét is adott) kislisszoltam az "új ruháimban" a fürdőből majd a cipőmet kezdtem húzni. Peter is csatlakozott.

-Jó reggelt-köszöntem.

-Neked is. Bocsi, hogy nem takartalak be teljesen... Csak nem tudtam, hogy úgy nem lesz e meleged.... Érted...

-Persze... Köszi. Megy 7:15 -kor egy busz azt még pont elérjük, és egy kis késéssel, be is érünk a suliba.

-Szuper. -felkaptuk a hátizsákjainkat, és kiléptünk az ajtón. -Szia May néni!

-Sziasztok!

A busszal félre haza is értünk, gyorsan bepakoltuk a cuccaimat a táskámba, és egy kis pénzt kajàra majd rohantunk is a vonatra. Szerencsére nem volt otthon senki, így nem kellett magyarázkodnunk.
A vonatmegállóba érve büszkén tapasztaltuk: pont időben érkeztünk. A vonat ott ácsorgott a vágányunkon, így csak fel kellett rá pattannunk. Befoglaltunk egy négyes ülést egymással szemben, és mosolyogva bámultunk ki az ablakon. Egy 10 perce mehettünk, amikor Peter a mindennapi beszédtémáinkról áttért valami egészen furcsának tűnőre:

-Könyökölj rá erre! -utasított, miközben az asztalra mutatott.

-Miért? -érdeklődtem, de teljesítettem a kérését.

-Majd megtudod. Oké és most fordítsd felém a tenyered, és nyújtsd ki az ujjaidat! Mintha pacsit adnál.

-Rendben.. -úgy tettem ahogy mondott, bár fogalmam sem volt miért. Egyszer csak ő is ilyen pozícióba helyezte bal kezét és az enyémnek támasztotta. Végig a szemembe nézett. Én a mozdulattól enyhén elpirultam, amit ő is észrevett és elhúzta tenyerét az enyémtől.

-Ez..... Mi volt? -kérdeztem szégyenlősen.

-Csak ki akartam próbálni, hogy tényleg annyira romantikus-e mint a There's Nothing Holdin' Me Back videóklippjében. -ezen mind a ketten röhögni kezdtünk.

-Te hallgatod? -kérdeztem a dal énekesére utalva.

-Csak ismerem. Amíg Liz tetszett, egy csomót hallgattam, mert tudtam mekkora fan. De nem igazán jött be. Egy kicsit nyálas.

-Eléggé. De amikor szomorú vagyok, akkor jól jönnek a zenéi. -vallottam be.

A vonat megállt mi pedig szedtük a cuccainkat és már ott sem voltunk. Az iskolába beérve megállapítottuk, hogy nem ugyanaz az óránk van így elköszöntünk, és a saját termünkbe siettünk. Az informatika teremhez érve bekopogtam, majd sűrű elnézéskérések között leültem Michelle mellé.

-Hát te? -kérdezte.

-Hát én.... Elaludtam.... -khmm... Csak nem otthon....

-Értem. És hogy nem ébredtél fel a hatezer üzenetre, amit küldtem?

-Bakker. -suttogtam, és a táskámban kezdtem kutakodni. -Peteréknél maradhatott... -itt MJ fura pillantásokat vetett rám én pedig kijavítottam magam. -Mármint Peternél.... Mert kölcsönadtam neki....... Hooooogy..... Felhívja Mayt.... Igen.

Senki sem tud róla, hogy kb minden nap átmegyek. Csak Peter és én.

-Aha. Amúgy a feladat, ppt.-s. Össze kell rakni egy bemutatót, egy általad választott szuperhősről. Én vasembert választottam.

-Na legalább valami érdekes feladat. Én.... Pókembert választom. Végülis... Ő él hozzánk a legközelebb.... -mondtam majd rákattintottam a Power Point varázslatos parancsikonjára, és elkezdtem dolgozni. -Mikorra kell?

-Négy hét. De csak év végén játszuk le.

-Okés addigra kész lesz... -mosolyogtam.

Első dia: cím: A "barátságos és közkedvelt" szuperhős. Készítette: Sarah Taylor.....

Hey guys! A helyzet, hogy észrevettem, hogy egy kicsit gyorsan haladnak az események. Rengeteget segítenétek, ha írnátok véleményt kommentbe, vagy egy javaslatot, hogy hogyan lassítsam le az egészet! ❤❤❤ ELŐRE IS KÖSZÖNÖM! 😊❤❤