Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

7.

Egy hét múlva Balázst az előszobában érte utol az apja. A cipőjébe bújt bele, amikor Gábor észrevette, hogy távozni készül itthonról.

– Te meg hová mégy?

– Buli lesz ma este Ákosnál. Mondtam tegnap, de nyilván nem figyeltél.

– Ma jön Olivia. Nem szándékozol itthon lenni?

– Hát, amint látod – felelte Balázs, és a hátizsák oldalzsebébe tuszkolta a telefonját.

– Ugye tudod, ha neked sem fontos a felvételi, másnak még ennyire sem lesz?

– Ez most a hegyi beszéd? – egyenesedett ki Balázs.

– Ez most a józan hang.

Balázs visszahajolt a táskájához.

– Szóltam tegnap, akkor nem tiltakoztál. Most már nem csinálok szar alakot magamból. Megígértem Márknak.

Gábor hallgatott, mert nem tudta, mi lenne a helyes cselekedet. Szigorúnak lenni, és itthon tartani a fiát? Egyenes út, hogy megutálja a kémiát, Olíviát, az orvosit, őt. Tizenkilenc éves, nehéz irányítani, ráadásul abban is bizonytalan, kell-e. Az engedékenység mikor fordul nemtörődömségbe? Ha szól, kekeckedik, ha nem szól, felelőtlen. Néha erősen frusztrálta a saját tehetetlensége.

– Legalább beszélj Olíviával, hogy nem mégy! – mondta jobb híján.

– Apa, nem érek rá. Már felcsörögtek értem, hogy várnak. Beszélj vele te!

– Akkor hívd fel.

– Nincs meg a száma. Szólj neki te, láttam, amikor megjött. Itthon van.

– Láttad, és hallgattál?

– Gondoltam, neked úgyis bejön, majd te – vigyorgott Balázs. – Na, csá – vágta be maga után nagy zajjal az ajtót.

Gábor egyedül maradt az előszobában. Balázs egyre elviselhetetlenebb, pedig kifelé nő a kamaszkorból. Igaz, ő nevelte, ha neveletlen, az ő hibája. Zsebre dugta a kezét és végignézett magán. Térdig érő nadrágot viselt és inget. Ebben felmehet Olíviához.

Háromszor csengetett, mire a nő ajtót nyitott. Pöttyös Panna, jutott Gábor eszébe, ahogy meglátta, mert sárga festék pöttyözte a három mérettel nagyobb pólót, amit viselt, az arcát és a kendőt, amit a fejére kötött.

– Szia – mondta Olivia kipirulva, és elfújta az arca elől a szemébe lógó göndör tincset. A tincs visszahullott a helyére. Erre türelmetlenül betűrte a kendő alá. A mozdulattól, ahogy felemelte a kezét, a póló legalább tíz centit emelkedett a combján, és megfeszült a mellén. Olivia tökéletes formájú melle minden mozdulatra ingerlően rezdült, és ahogy a bimbón a vékony póló feljebb siklott, Gáboron átfutott a kérdés, hogy vajon milyen érzés ez a nőnek? Mintha simogatnák? Vagy észre sem veszi?

Nyelt egyet, és igyekezett szabadulni a látvány keltette érzelmektől. Olyan volt a nő, mintha a nyarat, a napot és a fényt gyúrták volna egybe. Micsoda túlzó kép, tiltakozott Gáborban egyből az ízlés. Csinos fiatal nő félig öltözötten, aki nehéz munkát végzett – nyilvánvalóan falat festett –, és ettől zihál.

– Szabad ilyet neked? – kérdezte szigorúan, mert azt mégse mondhatta, hogy belefájdult a szívem a látványodba, Olivia.

– Micsodát? – hökkent meg Olivia.

A kósza szomszédot felizgatni, gondolta Gábor, majd sietve hátra tuszkolta méltatlan gondolatait.

– Festeni.