Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

23.

Végül fél háromra értek haza, Olivia a fáradtságtól ájultan kidobott egy párnát és egy takarót Tamásnak a nappaliba, hogy aludjon ott, lefejtette magáról a harisnyát, és bedőlt az ágyba. Éjjel kétszer ment ki a mosdóba, nyugtalanul aludt, a nap besütött az ablakán, mire felébredt.

Január elseje, még három hónap, az utolsó trimeszter, gondolta, majd felkelt reggelizni.

A konyhába lépve földbe gyökerezett a lába. Az asztalon hatalmas rózsacsokor fogadta, narancslé az üvegkancsóban, ananász, sonka, a kedvenc kalácsa. Az asztal mellett Tamás posztolt fülig érő szájjal, kócosan és vidáman.

Most boldognak kéne lennem, jött Olivia első bosszús gondolata, majd rögtön utána a bűntudat. Tamás próbálkozik, ő pedig egyfolytában bírálja, összehasonlítgatja más, szerencsésebb emberekkel, pedig nem tehet róla, hogy bölcsészdiploma helyett érettségije van, autodidakta módon tanulja a színész mesterséget, és lám, a kapcsolatukat is igyekszik jobbá tenni. Eltekintve persze attól a mocsokságtól, hogy megcsalja.

– Jó reggelt – varázsolt egy mosolyt az arcára, elhelyezkedett a legközelebbi széken.

– Mit parancsolsz, drágám? – kérdezte Tamás

Olivia kért egy pohár narancslevet, amit a férfi szertartásos lassúsággal kitöltött neki.

– Te nem eszel? – kérdezte Olivia.

– De igen, farkaséhes vagyok.

Nagyjából jól laktak, amikor Olivia felnézett a tányérjából.

– Minek köszönhetem ezt a csodálatos reggelt? – kérdezte, mert gyanította, Tamás fáradozásának ára van. Pénzt szeretne kérni tőle? Nem, pénzt nem kunyerálna a templom egerétől. Szex? Azt megkapja másutt, és eddig se nagyon kellett fáradoznia érte. Vajon mit forgat a fejében, hogy kora hajnalban elment az éjjel nappali boltba, és mindezt beszerezte. – Mi ez a nagy dőzsölés? Duplájára emelték a gázsid, mert te kaptad a Furcsa pár főszerepét? Az tényleg furcsa lenne, mert a karakter vagy negyven évvel idősebb nálad.

– Ezerszer jobb – vigyorgott Tamás. – Eddig nem mondtam, mert folytak a tárgyalások, de december közepén aláírtam a szerződést.

Olivia ivott egy korty narancslevet.

– Milyen szerződést? – Bármennyire igyekezett, nem sikerült elfedni a hangjában az óvatosságot.

Mivel Tamás szerette felépíteni a jeleneteket a mindennapokban is, hatásszüneteket tartott, végszavakra várt, most sem felelt, csak a szemöldökét rángatta talányosan.

Olivia emeltebb hangon megismételte a kérdést.

– Mondd már, milyen tárgyalások!

– Amerikába megyünk, baby. Hírnév, szabadság, hollywood – bökte ki végül Tamás, és csillogó szemmel várta a bejelentés hatását.

Olivia első nekifutásra nem is értette. Csak nézett rá várakozó arckifejezéssel, úgyhogy Tamás kezdte magyarázni.

– Szerepet kaptam egy amcsi sorozatban. Felfogod ezt, baby? Itt a kitörési lehetőség, az álmok valóra válnak. Kibaszott nagy szerencsém van. Február elején kezdjük a forgatást, úgyhogy két hét múlva indul a repülőnk, hogy bő egy hónapig legyen időm akklimatizálódni, csiszolni a nyelvet, tanulni a szerepet, megismerni a többieket, ilyenek.

Mivel Olivia még mindig nem szólt, mint akibe villám csapott, úgy bámult, Tamás folytatta.

– Meg se kérded, mi ez az ütős szerep?