Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

24.

Gábor előre dőlt a kanapén, hogy nagy komolyan szemügyre vegye a scrable táblát.

– Ilyen szó nincs. Már az izé is kérdéses, de izélt, megizélt? Ne viccelj!

– A megizélt szó jó, és harminc pontot ér, mert felhasználtam a piros négyzetet.

– Azt állítod, ez létező szó? Biztos vagy benne?

– Száz százalékig – nevetett Emma, és kivett egy szelet pizzát, a dobozból. Ebédre rendelték. A futár késett, mert eleredt a hó, és egyébként is másnaposnak tűnt. Gábor némi lelkiismeretfurdalással, hogy január elsején, már délben munkára kényszeríti, egy ezres adott borravalónak. A két pizza került háromezerbe. Mégis. – Olyan indiszponált vagy, hogy szégyen-szemre megverlek scrable-ben.

– Még remélek – nézett rá mosolyogva Gábor. – Mindjárt rakok egy háromszorost, és leseperlek a porondról.

Jókedvre derítette Emma. Évek óta egyedül szilveszterezett, mióta Balázs elmehetett éjszakára otthonról, mindig el is kéredzkedett, ő pedig olvasott a petárdákig, azután, mikor csend lett, lefeküdt. Emma új színt hozott, megnéztek egy filmet, amit ő választott, a köztársasági elnököt is meghallgatták, majd koccintottak. Aztán Emmának megágyazott Balázsnál, és reggel kilenc körül keltek. Ha ezt valaki tudná, hogy egy csinos nővel töltötte az éjszakát, és meg se kísérelte lefektetni, hülyének néznék. Ám a nő már akkor tisztázta vele, amikor megbeszélték a közös szilvesztert, hogy nem a szexért jön.

– Csak akkor vagyok kapható a nyugdíjas bulidra, ha nem hiszed, hogy meg kell fektess éjjel – mondta neki a legutóbbi csütörtök este, amikor Gábor hazavitte.

– Minek nézel engem? – kérdezte Gábor. Valóban, eszébe se jutott próbálkozni Emmánál. A feje tömve Olíviával, meg úgy egyébként is, elég nyilvánvaló, hogy Emma másra vágyik, nem rá. Ám épp olyan magányos, mint ő, és szeret vele lenni. Jókat nevetnek együtt. Ahogy ma délelőtt is.

– Hiába raknál háromszoros pontértéket, nem mégy vele semmire – mondta a nő. – Negyvennyolc ponttal vezetek. Sose hozod be. Hol jár az eszed?

– Sehol – nézett fel a tábláról Gábor. – Bármilyen hihetetlen, ez a játék legalább annyira a kombinációról szól, mint a nyelvérzékről. És ebben nyilvánvalóan te vagy a jobb.

Felált a fotelből.

– Hozzak neked is vizet? – kérdezte.

– Igen, köszönöm. Vagy sört. Úgyis te vezetsz.

– Legyen sör – nyugtázta Gábor. Az ablak előtt elhaladva kinézett az utcára. Esett, legalább tíz centi friss hó borított mindent, este lesz, mire hozzájuk, a mellékutcába is eljut a hókotró.

Olivia pasija tűnt fel a járdán, az egyik hóval borított autóhoz sietett, a kabátja ujjával sebtében megtakarította a szélvédő vezető oldali felét, beült az autóba és elhajtott.

– Ki se lát rendesen – morogta Gábor.

Emma felnevetett mellette. Észre se vette, amikor csatlakozott hozzá az ablak előtt.

– Az ősellenség.

– Mi? – nézett rá Gábor.

– Ez a pasi. Oliviával kavar. Én is ismerem. Együtt láttuk a darabban.

– Tényleg. Ő húzta széjjel a függönyt az utolsó jelenetben – mondta Gábor.

Emma még hangosabban nevetett.

– Erről beszélek. Féltékeny vagy.

Gábor ingerülten felmordult, visszahuppant a fotelbe, és kezébe vette a hét betűt.