Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

14.

A tíz perces úton, melyből öt percet a parkolóhely keresése töltött ki, Balázs röviden beszámolt az éjszakáról, amikor az apját kórházba vitték.

– Hajnali háromkor arra ébredtem fel, hogy hány. Gondolhatod, hogy beszartam. Tök sápadt volt, meg izzadt. Azt hittem, infarktusa van. Persze nem akart mentőt, de amikor már nyöszörgött, annyira fájt neki, addig könyörögtem, míg felhívta őket.

– Borzasztó lehetett – jegyezte meg Olivia, és szíve mélyén hálás volt, hogy ebből kimaradt, vagyis, hogy csak később, már minden után értesült a férfi rosszullétéről, mert tegnap, amikor meghallotta, kórházban van, iszonyúan megijedt. Igaz, csak rövid ideig, hisz Balázs mondta tovább, hogy az apja jól van, túl a műtéten, de abban a szívszorongató pillanatban megértette, hogy sokkal fontosabb neki Gábor, mint hitte. Vagyis, legyünk őszinték, legalább magunkhoz, húzta el a száját, sokkal fontosabb, mint szeretné, mint kellene, mint szabad. Neki Tamás a párja, rá vágyik, mert belé szerelmes, és mert ő a gyermeke apja. De a gondolat, hogy Gábor meghal, örökre eltűnik az életéből, nem sétál el mellette a lépcsőházban, nem váltanak pár szót csütörtökön este a szűk előszobában, indig csak pár szót, mintha a férfi szándékosan maradna ki sokáig, ez a gondolat egy sóhajtásnyi időre jéggé dermesztette.

Balázsra pillantott, aki feszülten üldögélt mellette az anyósülésen. Már a kórház gondolatától frászt kap. Milyen pánikban lehetett, amikor az apja rosszul volt. És mit érezhetett Gábor, fájdalmak között, bizonytalanul, egyedül a betojt fiára támaszkodva? Mégiscsak jobban tették volna, ha lehívják éjjel, hogy segítsen. De nem hívták, mert semmi köze hozzájuk. Jobb lesz, ha ezt észben tartja.

– A tanárnővel mi van? Neki nem tudtál szólni? – törte meg a csöndet.

– Elutazott, asszem. Apa nem sokat beszél róla. Mégis csak ott tanít, ahová én járok, attól fél, kidumálom, aztán a haverjaimmal röhögünk rajtuk.

Olivia ezt megértette. Annak idején, gimnáziumban a ciki hírek sorát toronymagasan vezette két tanáruk viszonya. Amikor a vénlány tanárnő és az agglegény tanár összeházasodtak. A lányok mit össze fújoztak, hogy ne már a biosz tanárral ágyba bújni! Tök undi! Biztosan nem is szexelnek, alakult ki a közmegegyezés a diákok körében. Az a két ember lehetett vagy negyvenöt, ötven éves, annyira nem idős. Csoda, hogy Gábor magánügyként kezeli a kapcsolatát. Hiszen ő is majd bele hal a kíváncsiságba, hogy megtudja, Gáborék járnak-e, de nem merte megkérdezni Balázst. Vagyis leginkább az furdalta az oldalát, hogy lefeküdtek-e már. Lehet, szeptemberben meg is történt, amikor a színház kedvéért Gábor úgy kiöltözött. Bejött a konyhába fehér ingben, sötétkék öltönyben, és Olivia elalélt, annyira tetszett neki. Pedig kevésbé volt trendi a ruha, mint Tamás göncei, nem tegnap vette, az látszott, de tudta viselni. James Bond jutott eszébe róla, bármilyen nevetséges is egy magyartanár kapcsán. De nem a mostani, a csücsörítős, hanem Brossnan fénykorában. Valószínűleg apakomplexusom van, gondolta, bár apámat sose láttam öltönyben, legfeljebb zakóban. Vagy csak a kielégítetlenség teszi, hogy rágerjedek minden épkézláb férfira. Biztosan elkapta a tanár csaj aznap este, a színház után, olyan jól nézett ki. Ahogy Emma is tuti jól festett. Nem az ő szintje, ez nyilvánvaló. Magas, vékony, kifinomult, nem ilyen szomszédlány feeling, terhes tehén, mint ő.

Beleszorult a lélegzett, úgy mellbe vágta az orkán erejű szél, amikor kiszállt az autóból. Esett is, az ernyő dacára kezdett átázni a pulóvere, a hideg a csontjáig hatolt. Dideregve indult el Balázs oldalán a kórház kerítése mellett, a főbejárat irányába.

– Utálom, ezt a rohadt szelet – fakadt ki. Balázs vállat vont, egykedvűen trappolt mellette. – Ki műtötte? – kérdezte Olivia, hogy elterelje a gondolatait Gábor és Emma szexuális életéről, ami a szélnél is jobban kedvét szegte.