Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

16.

Gábor Olíviát várta. Először a kanapén eldőlve, aztán átült a fotelbe. Végül is nem nagybeteg, akinek feküdnie kell, bár húzódnak a sebei és puffad a hasa. Tegnap este unalmában utána olvasott, hogy az endoszkópos műtétnél levegővel feltöltik a hasüreget, és beletelik néhány napba, mire a levegő felszívódik. Remek, épp telítődnek a beleim levegővel, kell ennél lehangolóbb gondolat, sóhajtott Gábor, felállt a fotelből, hogy a hátralévő néhány percben Olivia érkezéséig, jobb híján az utcában gyönyörködjön.

A pénteki viharral véget ért a vénasszonyok nyara, most is zuhogott, úgy ahogy Veszprémben szokott, özönvíz, amit súlyosbít az orkán erejű szél. Az ablak előtti nyírfa ágai, mint horrorfilmben a szellemujjak csapkodták az üveget.

Gábor hasonlóan borongós, noha kevésbé viharos hangulatban figyelte az utcán elhúzó buszt.

A fürdőköntös zsebébe dugta a kezét, és végignézett magán. Vén trotty fürdőköpenyben, állapította meg. Epekőműtétje volt, és Olivia jön beadni neki a vér hígítót. Ha keres egy betegséget a hogyan látsszunk vénembernek férfi helyett című almanachban, ennél hervasztóbbat akkor se talál. Kit műtenek epekővel? A kövér öregasszonyokat, akik túl sok zsíros ételt esznek. Legalább valami síbaleset érte volna, és mondjuk bordatörése lenne. Vagy térdszallag szakadása, mint Emmának volt tavaly, amikor a síszünetre a gyerekeket kísérte. és tavaszig égkék gipszben pompázott az iskolában.

Végül is mindegy, nem a műtéten fog múlni, hogy Olivia mit gondol róla. Tegnap beszélt Emmával, neki is elpanaszolta, erősen szégyelli ezt a dolgot, hogy szívinfarktus miatt hívott mentőt, aztán vacak epekő lett belőle.

– Te bolond vagy – nevetett Emma. – Inkább meghalsz, csak menő legyél? Mellesleg a szívinfarktusban nincs semmi menő. A szomszédnak is volt hatvanéves korában, aztán tíz évig bottal járt, a szobában üldögélt, mégis összeesett tavaly a fürdőszobában és meghalt. Két nap múlva találtak rá a saját ürülékében. Mi ebben a menő?

Olíviát és az injekciózást nem említette Emmának. Talán kellett volna. Talán Emma mégis valamiféle kapcsolatnak érzi, ami köztük van, bár Gábor ebben erősen kételkedett. Az első lépcsőházi csók egyben az utolsó is volt. Nem beszéltek róla. Csütörtökönként általában közös programot szerveztek, többnyire a nő, mert Gábor ötletei csak neki voltak ötletek, a nőnek borzalmas fantazmagóriák, de testi kapcsolat nem alakult ki köztük. Gábor se erőltette. Hm. Nem hogy nem erőltette, még egy tétova kísérletet se tett rá, hogy újra megcsókolja, vagy netán ágyba vigye a nőt. Biztosan leszoktam a szexről, mint a cigány lova az evésről. Csak én is bele ne dögöljek, gondolta, amikor meghallotta, hogy nyílik az előszoba ajtó.

– Sziasztok – köszönt hangosan Olivia.

Gábor kisietett elé, aztán nekidőlt az ajtófélfának, mert nem kapott levegőt. Ha állt, főleg ha ült, egészségesnek érezte magát, aztán tett egy hirtelen mozdulatot, vagy két gyorsabb lépést, és máris szédült és fujtatott.

– Szia. Balázs nincs itthon, kora reggel elment a haverjához.

– Gyalog? – kérdezte Olivia, és kibújt a papucsából. – Borzalmas idő van. A negyediken fura zajokat hallani. A tetőn mindenfélébe befúj a szél, zörög, meg dudál. Alig aludtam az éjjel. – Elmosolyodott. – Te hogy vagy? – kérdezte gyöngéden. – Tudtál aludni? És enni? Csináljak valami reggelit?

– Köszönöm, már ettem, nem akarlak feltartani.

Olivia fürkészőn nézett rá.

– Nem tartasz fel. Ilyen időben eszemben sincs kimozdulni, úgyhogy én is csak punnyadok. Főzni lusta vagyok, mosni minek, nincs hol teregetni, egész délután tévét fogok nézni.