Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

13.

Az október 23-ai hosszú hétvége első napján, pénteken Balázs csengetett be Olíviához, aki este kilenckor előbb kinézett a kukucskálón, mielőtt ajtót nyitott. A fiú megviseltnek látszott, a szeme alatt karikák sötétlettek, a haja szerte-széjjel állt. Olivia rosszat sejtett Balázs összeveszett az apjával és világgá ment? Ő is csinált ilyet tizenévesen. Mivel odakinn süvít a szél, az eső szúrós, apró szemekkel becsap az ernyő és a kapucni alá, a világgá menés két emeltnyi lépcsőt jelentett.

– Mi történt? – kérdezte.

– Nem tom beindítani a mosógépet. Vagyis tudom, melyik gombot nyomjam meg, csak azt nem, mennyi mosószert meg öblítőt tegyek bele.

Olivia elgondolkozva nézte. Valami nincs rendben, ez nyilvánvaló, de huzatos a lépcsőház, jobban teszi, ha behívja Balázst.

– Bújj be, mert megfagyok.

A fiú átlépte a küszöböt, tekintete Olivia meztelen lábfejére siklott.

– Nem kéne mezítláb császkálnod. Apa itthon is rám parancsolja a papucsot.

Az előszobában álltak egymással szemben, és hiába nyúlt Balázs majdnem két fejjel Olivia fölé, görnyedt testtartásával és elkeseredett arcával gyereknek tűnt. Elveszett gyereknek.

– Mi történt? Hol van apukád, hogy te akarsz mosni?

– Apa tegnap éjjel kórházba került. Vagyis hajnalban. Epegörcse volt, ma reggel megműtötték.

– Basszus – szakadt ki Oliviából, nekidőlt a falnak, mert kiszállt az erő a lábából. Bár az utóbbi időben a kapcsolatuk Gáborral kizárólag lépcsőházi üdvözlésekre szorítkozott, csütörtökönként, a kémia korrepetálás idején a férfi rendszerint valami programot szervezett a tanárnővel, úgyhogy akkor se beszéltek, meglepő erővel tört rá az ijedelem.

– És jól van?

Balázs bólintott.

– Jól persze. Végül is rutin műtét, semmi különös, kár túlizgulni.

Olivia elmosolyodott. Biztosan Gábor fogalmazott így, hogy megnyugtassa a fiát.

– Voltál benn nála, gondolom.

– Ma délután. Tényleg jól van, kicsit kába és türelmetlen, de holnap hazaengedik.

– Endoszkópos műtét volt?

– Passz. Nem tudom.

– Olyan, amihez kicsit vágnak, és csöveket dugnak a beteg hasába.

– Hát nekem erről nem beszéltek – vonta meg a vállát Balázs.

– Valószínű, ha holnap hazajöhet. Egyébként napokig benn tartanák. Legalábbis nagyanyámat egy hétig aszalták, amikor epekővel műtötték.

– Honnan ismered ezt a kópost? Nem vagy orvos.

– A legjobb barátnőm orvos. Fél évig laktunk közös albérletben, tökre kiművelődtem mellette. – Végignézett Balázson. Kifordítva vette a pulóverét, pedig inkább hiú, mint elhanyagolt. Szegényke. – Ettél már? Vacsorát.

A fiú megrázta a fejét. Olivia ellökte magát a faltól, aminek eddig támaszkodott.

– Gyere, főztem brassóit. Kapsz belőle.

– Nem akarlak zavarni.

– Nem zavarsz. Egyedül vagyok.

– És a Tamás? – kérdezte Balázs már a konyhában. Leült szemben az ajtóval. Olivia magán érezte a tekintetét, míg a mikróban megmelegített egy tányér ételt.