Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

22.

Ahogy várható volt, Olivia hasogató fejfájással, dögletes szájízzel és gyomorforgató szégyennel ébredt. A szégyen elkísérte egész decemberben, úgyhogy halvány ellenvetést se tett, amikor Tamás a színház szilveszteri bulija előtt kikötötte; nézzen ki úgy, hogy büszke lehessen rá.

– Nagyon elhagyod magad, baby – magyarázta péntek délután a kocsiban, a munkahelyről hazafelé jövet. – Az én csajom legyen szexi. Vegyél fel magassarkút, és a hajad se ártana átfestetni. Nem gáz, hogy terhes vagy, attól még lehetsz csini.

Olivia nem felelt, az ablakra könyökölt, eltakarta a szemét. Az anyjára gondolt. Az utóbbi időben egyre gyakrabban. Talán a szülés közeledte teszi, vagy a hormonok, hogy az emlékektől minduntalan sírni támad kedve? Eszébe jutottak a régi szilveszterek, ahogy az ablakban könyököltek a testvéreivel, és nézték a szüleiket a szilveszteri buliba elhajtani. Az anyja is többnyire terhes volt, kisebb nagyobb pocakokra emlékezett, meg arra, ahogy a körömcipőben az autó felé billegett, mint egy gesztenyebáb a gyufaszál lábain. Ő is hasonlóan fog festeni, ha felveszi azt a magas sarkú csizmát, amit Zsófi kölcsönadott az alkalomra.

Tetszett benne Tamásnak. Szombaton délután, készülődés közben még körbe is járta, hogy minden oldalról megcsodálhassa, és adott egy óvatos, rúzskímélő puszit a szájára.

– Az én csajom a legszebb – jegyezte meg elégedetten.

Este nyolckor ültek be az autóba és indultak el a partira.

– Mondtam én, hogy az optikai tuning a lényeg, baby – jegyezte meg Tamás, és megsimogatta Olivia térdét. – Ha már anyádtól nem örököltél szép hosszú lábakat.

Hát igen, gondolta Olivia, és lejjebb igazította magán a szoknyát, mert a vékony harisnyában fázott a combja. Tamás szeretné, ha magasabb lenne, kisebb fenekű és hosszabb combú.

Vajon Gábor is rövidnek látta a combjait, amikor köztük térdelt. Sok részletet elfelejtett, ami akkor történt, de jól emlékezett az örömre, amikor meglátta Gábor erekcióját végre a maga csupasz valójában. Helló, gyönyörű, üdvözöllek, ötlött akkor az eszébe, és kuncogott. Komolyan, köszönt a farkának? Ennyire részeg volt? Nem is ivott csak meggy levet. Mivel Gáborral nem beszélhette meg, a bedobott kulcs elég egyértelművé tette, nem találkozunk, nem beszélünk, maga okoskodta ki, hogy valamibe véletlenül beleihatott. Vagy a terhes vitaminját összekeverte más gyógyszerrel délután, amikor az anyjánál átöltözött. De mivel? Lebegett, és elveszítette a gátlásait. Harmadikban, a nyári gyakorlaton kéjgázt szívtak próbaképpen, az volt hasonló. Késztetést érzett, hogy minden titkát kifecsegje. Azon az estén Gábornak meg is tette.

Nyögve a keze mögé rejtette az arcát.

– Valami baj van, baby? – kérdezte Tamás.

– Semmi, csak rúgott a gyerek – felelte Olivia.

Lenézett magára. A hasától már csak a térdét látja. Most épp harisnyában, mert a bulira miniruhát vett. A ruha új, ahogy a kabát is. A csizma Zsófié. Szorít, de kibírja. Mióta terhes, nőtt a lába, pedig korábban hordhatták egymás cipőit.

– Jó buli lesz ez, baby – mondta Tamás, s dúdolni kezdett valamit A muzsika hangjából.

– Igen, remek – felelte tettetett jókedvvel Olivia, és arra gondolt, most nyolc óra múlt néhány perccel, egy előtt biztosan nem szabadulnak, az öt óra. Bele fog halni az unalomba. Régebben az ilyen bulikon kimerülésig táncolt, ivott, evett. Az első kettő kizárva. Túl sokat ennie se kéne, ha nem akar gyomorégéssel fetrengeni fél éjszaka.

***

Az este jobban sikerült, mint remélte. Legalábbis az étel ízlett neki, hidegtál a szomszéd étteremből, sonkatekercsek, saláták, kaszinótojás. Persze pia is minden mennyiségben, csak ettől kénytelen volt távol tartani magát, pedig kevés lehangolóbb dolgot tudott elképzelni, mint józanul figyelni, ahogy a társaság lerészegedik.