Szél, szerelem, Veszprém II. Olívia

26.

Gábor kinyomta a telefont, és észrevette, hogy az indulattól enyhén remeg a keze. Utoljára akkor volt ilyen dühös, amikor Balázsnál szteroid tablettákat talált. Akkor nagy vita kerekedett, hetekig dúlt köztük a háború, és ő győzött, Balázs belátta, hiába szép a teste, ha belül rohad, mi értelme, nem doppingolt tovább. Ebben a harcban viszont totális vereség vár rá.

– Mi történt? – nézett fel Emma a dolgozatjavításból. – A hangodtól megfagyott körülöttünk a levegő. Még az ablakok is jégvirágba borultak.

A tanáriban délután hatkor néhányan lézengtek, a hosszú asztalok közül az egyik mellett nem ült senki, két férfi kolléga sakkozott a terem végében, Marcsi, a biológia szakos pepecselt valamivel egy papíron. Hallótávolságon kívül, azért is vette fel Gábor a telefont benn.

– Semmi – villantott Emmára kényszeredett mosolyt. – Nem tudod, Rozi vállal még magántanítványt?

Emma kissé előrébb hajolt a széken.

– Rozi magyar-történelem szakos. Ahogy te. Kiről lenne szó?

– Olivia húgáról.

Emma eltátotta a száját, majd bezárta. Átette az előtte lévő dolgozatot a másik kupac tetejére.

– Zsófiról?

– A harmadikról. Dóráról.

– Hárman vannak testvérek? Azta.

– Öten. Két bátyja is van.

– Hűha – nevetett Emma. – Nem csoda, hogy inadba szállt a bátorságod. Ilyen családban meggondolja az ember, mit lép. Még eltörik a térded. – Gábor arckifejezését látva lehervadt az arcáról a jókedv. Felemelte a kezét. – Bocsánat, bocsánat! – Felállt, felvette az asztalról a táskáját. – Eleget dolgoztunk. Te is. Hazaviszel? Semmi kedvem buszozni, négy után olyan ritka a járat, gyalog hamarabb hazaérnék.

– Persze, hazaviszlek. A te kocsid?

– Szerelőnél. De ha te nem bánod a félóra kitérőt, én örülök neki. Mindent el tudsz mesélni.

Emma megkerülte az asztalt, az ajtó melletti fogasról leakasztotta a kabátját.

– Nincs mit elmesélni – tiltakozott Gábor, miközben, rásegítette kabátot.

Emma szigorú pillantást vetett rá.

– Nem rázol le ilyen könnyen. Félig meddig eljutott hozzáma, miről beszéltél, bár nem hallgatóztam. Vagy csak kicsit. De nem ez a lényeg. Miért nem akarsz segíteni nekik? Miért sózod rájuk Rozit? Te jobb vagy.

– Megtisztelő a véleményed, még ha téves is.

– Ne terelj. Miért nem vállalod a kislányt?

– Bonyolult.

– Mennyire?

– Nagyon.

– Ó, akkor eltart hazáig. Szuper.

Végül az úton nem beszélgettek, mert az esti csúcsforgalomban Gábornak figyelnie kellett a tolakodókra, az úttesten átrohangáló gyalogosokra.

Beértek Emma falujába, ritkult a forgalom, a helyi járat busz döcögött előttük, de előzni kilátástalannak látszott a keskeny út miatt, Emma elérkezettnek látta az időt a kérdezősködésre.

– Na, mesélj. Hogy is volt az a telefon? Szóról szóra akarom.

– Melyik telefon? – kérdezte Gábor, de elmosolyodott az átlátszó hárításon.