Ez.........
-Harry?-kérdezem.
Mire a fiú felém fordította a fejét és láttam hogy tényleg ő.
Meglepődtem ahogy ő is.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Szakított a barátnőm.-bigyeztette le az ajkát.
-Hát ha ez megnyugtat engem is ma dobtak.-mondtam és hirtelen most éreztem azt az ürességet ami elől menekültem.
-Hát akárki is dobott hülye volt.-mondtam.
-Köszi.-mosolyodott el.
-Téged ki dobott?-vonta fel a szemöldökét.
-Luke.-mondtam.
-Sajnálom.-mondta.-April?
-Igen?
-Megölelhetlek?-kérdezte egy kis fiús mosoly kíséretében.
-Persze szerintem az nekem is jót tenne.-mondtam majd felálltam Harry pedig esetlenült átkarolt. Erre mindketten felröhögtünk.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte Harry.
-Persze menjünk Hazza.-vigyorogtam rá. Mire megforgatta a szemét.
***
Mikor már a ház előtt 10 méterre voltunk akkor vettem észre az összekulcsolt kezünket. Erre ösztönösen elmosolyodtam.
Harry is elmosolyodott.
-April......tudom hogy nem járunk meg egyebek de kérlek hadd csókolhassalak meg.-nézett rám könyörgően Harry.
-Jó.-feletem. Majd mivel 2 fejjel magasabb volt így hát lehajolt én meg lábujjhegyre ágaskodtam majd kuncogva megrázta a fejét. Mikor abba hagyta a kuncogást akkor az arca elkomolyodott.
-Harry az isten szerelmére csókolj már meg mert kezd fájni a lábujjam.-panaszoltam.
Szó nélkül lehajolt és megcsókolt. Nem úgy csókol mint Luke. Nagyon más.....De jó.
Mikor abba hagytuk akkor egymás szemeit néztük.
-Szia.-suttogta.
-Szia.-köszöntem el mosolyogva. Majd megfordultam és bementem a házba. Átmentem a nappalin a konyhába. Mikor odamentem láttam hogy Michael gumicukrot töm magába. Ashton és Calum hülyébbnél hülyébb fotókat készítenek. Luke pedig csak ül és valamit nyomkod a telefonján. Mögémentem mert kikelett vennem egy edényt ugyanis nutellás zavkását akartam készíteni mikor hátra pillantottam és megláttam mit néz Luke.
Ezek a mi fotóink. Miért nézegeti őket? Szerinted April??? Ilyen hülye vagyok.... Tényleg? Ja, tényleg.
Most nem tudom mit érezzek.....
Össezavart. Szakított. Ő szakított. Nem én. Erre a közös képeinket nézegeti. Na jó gyerekünk Evans! Mond meg neki a magadét! Légy erős!
Mikor felkészültem lelkileg akkor szóltam volna de egy hang se jött ki a torkomon. Mi a ?
-Luke....-kezdtem rögtön rámnézett. Baszki mit mondjak. Erre nem gondoltam. Ezaz ha lenne év szerencsétlene díj én már megkaptam volna.
-Ennyi.-mondtam majd rám tört egy röhögő görcs.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan Luke. Bár inkább lenézően hangzott.
-Én jól. De te nem.-folytattam a beszédem.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Na jó ide figyelj! Szakítottál velem. Te szakítottál és erre a képeinket nézegeted.....Nem értelek.-ráztam megadott fejem majd felbatyogtam a lépcsőn a szobámba. Mikor megszólalt a csengő.
-Nem én!-mondták egyszerre a fiúk. Bassza meg!
-April!-kiálltottak.
-Megyek.-mondtam majd oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. És persze hogy Aryzalea állt ott.
-Luke! Megjött a kurvád!-kiálltottam.
-Nem nem Luke-hoz jöttem valójában veled akarok beszélni.-mondta majd megfogta a karomat és felhúzott az emeletre. Majd szólásra nyitotta a száját.....................
YOU ARE READING
Message
Fanfiction❝Unknown number: Nem hiszem el hogy mindig rád kell várni MICHAEL! told le a segged Me: Öhm bocsi de nem Michael vagyok. Téves szám. Unknown number: Ohh én bocsi.❞ 2019, Katica006 ©