Message

Message20

Reggel nagyon kómásan keltem fel. Luke ágyába. Majd gyorsan magamra néztem de hála égnek volt rajtam ruha. Luke-on is volt. Aztán vissza emlékeztem a tegnap este történtekre.

Elmosolyodtam. Mikor hirtelen csöngettek. Lebattyogtam a lépcsőn és ajtót nyitottam. Két rendőr állt ott.

-Jó napot!-köszöntek.

-Jó napot biztos urak. Segíthetek?-kérdeztem.

-Igen. Ön April Evans? Jacob Evans testvére?-kérdezték.

-Igen. Miért? Történt valami?-zúdítottam rájuk a kérdéseim.

-Igen. Autóbalesetet szenvedett. És most kórházban van. A Sydney Hospital-ba.-tudatta velem az egyik mire azt hiszem rosszul lettem. A könnyeim utat törtek maguknak és csak úgy zokogtam. A két rendőr próbált megnyugtatni de nem nagyon sikerült nekik mikor megéreztem magam korul két kezet és egy ismerős illatot. Rögtön mellkasába temettem a fejemet. Luke volt.

***

Be értünk a kórházba a 4 fiúval a nyomomban. Rögtön a recepcióra siettem. És arréb löktem mindenkit.

-Kérem segítsen!-mondtam kétségbeesetten a recepciós nőnek.

-Kisasszony álljon a sor végére!-kezdte mögöttem egy idős nyanya.

-Álljon maga oda.-köptem a szavakat. Igen ha a tesómról van szó akkor nagyon agresszív vagyok.

-Jacob Evans.-mondtam a recepciós nő nek aki pötyögött valamit.

-Mostmár bánom hogy nem pisztolyt kaptam Louis-tól.-mordultam fel.

-Hé, nyugi.-mondta Luke.

-2 emelet 65 szoba.-mondta a nő.

Nem is köszöntem rögtön felfutottam a 2 emeletre futottam és berontottam a 65-ös szobába. Ott meg javában nyüzsögtek az orvosok és a nővérek.

Majd megállítottam egy orvost.

-Elnézést! De én vagyok Jacob Evans testvére. Mi történt? Rendben fog jönni?-zúdítottam ő rá is a kérdéseimet.

-Autóbalesetet szenvedett. És nem tudjuk hogy rendbe fog-e jönni. Élet és halál között van. 2 hétig mesterséges kómában tartjuk ha addig nem kell fel akkor sajnos nem tehetünk semmit. Le kell kapcsolnunk a gépet.-hajtotta le a fejét.

Majd elment.

Aztán nem sokkal később a többi szakember is elhagyta a termet így már csak én voltam és a fiúk.

Leültem Jake mellé és megfogtam a kezét. Olyan mozdulatlan volt. Merev volt mintha napok óta nem mozgott volna.

És akkor jutott eszembe. Rose.

Gyorsan felhívtam viszont még mindig nem engedtem el Jake kezét.

Kicsöngött majd felvette.

-Háló?-szólt bele Rose.

-Szia.-szipogtam.

-Mi a baj? Várj nem tudod hol van Jake?-kérdezte.

-De. Mellettem. Kórházba vagyok autó balesete volt.-mondtam.

-Tessék? És mikor gyógyul fel? Beszélnem kell vele!-mondta.

-Nem tudsz. Mesterséges komában van de csak 2 hétig mert utána ha nem ébred fel akkor meghal.-mondtam és már nem bírtam. Megint elsírtartam magam.