Hirtelen ébredtem fel az éjszaka kellős középen. Körülnéztem. Luke itt aludt mellettem. Csak egy szörnyű rémálom volt. Hála égnek!
-Luke.-ébrezgettem.
-Igen?-jött a válasz.
-Rosszat álmodtam.-erre csak magához húzott. Úgy hogy hallottam a szív dobogását is.
Reggel az első dolgom volt felkeresni Ashton-t
-Ashton!-kiabáltam. Meghallottam ahogy fel nyikordul az ágya. Pár pillanattal később lejött.
-Igen?-még meg se fésülködött.
-Van valami közted és Arzaylea között?
Ráncolni kezdte a homlokát.
-Ja. Jó sok levegő. Ezt honnan a fenéből vetted?-kérdezte felháborodottan.
-Akkor csak álmodtam ezt az egészet.-sóhajtottam fel, megkönnyebbülten.
-Szóval akkor ez volt az a bizonyos rossz álmod?-jött le Luke az emeletről.
-Hát nem teljesen.-húztam el a számat.
-Meséld el.-mondta Crystal. Így is tettem.
-Te komolyan azt mondtad rólam higy a seggfej-korszakomat élem?-Luke kivolt akadva Calum-ra.
-Ez nem is történt meg! Luke! Ez csak April álma!
-Ja akkor okés.-mondta Luke. Én a homlokomra csaptam. A többiek meg nevetni kezdtek.
-April, ki tudnál jönni velem egy picit?-kérdezte Crystal.
-Persze.-sétálni kezdtünk.
-Szóval, tudod hogy már majdnem 8 hónapja ismerlek titeket és ízé, ez velem és Michael-el kapcsolatos. Szóval hallottam hogy Calum-mal beszélgettek és azt mondta, neki, hogy megakarja kérni a kezemet.
-Tessék?! Ez csodálatos! Istenem!-lelkesedtem.
-Igen, és arra gondoltam hogyha ez megtörténne akkor szeretném ha te lennél a tanúm.-fejezte be.
-Ez komoly? Persze hogy leszek!
Cal🍉💛: Mit csináltok ti kint olyan sokáig?
April🐣💜: Anyádat
Mikey🐼💚: Haha Calum ezt jól megkaptad
Ash🌴💕: Gyertek vissza
April🐣💜: Dolgunk van
Lukey🐧💙: Nekem meg beszédem veled
April🐣💜: Igen?
Lukey🐧💙: Majd személyesen
April🐣💜: Valami baj van?
Lukey🐧💙: Kurva nagy, ha nem jössz be szakítás lesz
Megijedtem. Sápadt arccal Crystal-ra néztem. Együtt vissza futottunk. Pont hogy beestünk az ajtón. Én elmosolyodtam. Michael ott térdelt a padlón, Crystal pont elé futott be. Kábé 1 méter volt köztük. Mikey kezében egy gyémánt gyűrű volt. Crystal a szája elé kapta a kezét. Láttam ahogy Calum már fotóz.
-Crystal Leigh, hozzám jössz feleségül?-kérdezte Michael. Láttam hogy izgul.
Crystal heves bólogatásba kezdett.
-Igen, igen, igen!-borult az előtte lévő srác nyakába.
Közben éreztem ahogyan Luke hátulról átkarol. A fülembe suttogott.
-Eszem ágában se volt szakítani veled. Csak tudtam hogy erre bejössz. És be kellett titeket csalogatni. Megérted ugye?
-Igen.-suttogtam. Luke puszit nyomott az arcomra. Elöntöttek az érzések. Egyszerre annyira sok dolgot éreztem. Fájdalmat. Mert elhittem hogy bent Luke tényleg szakítani fog velem. Örömöt. Mert ez nem történt meg. Csalódást. Mert Luke tudta hogy ettől félek a legjobban. Szerelmet. Mert van aki szeret és én is szeretem. Majd legutolsó sorban, dühöt. Mert tudom hogy az igaz szerelem ritka. Dühös voltam magamra hogy elhittem azt hogy Luke ilyen könnyen dobna. De most a pillanatnak kell élni. Crystal és Micheal bolodogok. Házasság. Boldogság. Szerelem. Ha ez a három ugyanez lenne. Bárcsak.
YOU ARE READING
Message
Fanfiction❝Unknown number: Nem hiszem el hogy mindig rád kell várni MICHAEL! told le a segged Me: Öhm bocsi de nem Michael vagyok. Téves szám. Unknown number: Ohh én bocsi.❞ 2019, Katica006 ©