Message

Message 31

-Én Michael Clifford esküszöm hogy ott leszek veled jóban, rosszban, betegségben, egészségben, amíg a halál el nem választ.-mondta Mike.

Miután Crystal is elmondta ugyanezt, a csók következett. Majd a tapsvihar. Az esküvőkön mindenki boldog. De én nem voltam az. Örültem hogy Mikey boldog. De aggódtam. Ashton és Luke miatt. Egymás mellett álltak. Engem néztek. Hirtelen rosszul lettem. A tapsvihar középén rohantam el, egyik kezemet a számra tapasztva nehogy kiadjam magamból az ebédemet. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a wc fölé hajoltam majd hányni kezdtem.

***

Visszatérve az ünnepségre már mindenki táncolt így senkinek sem tűnt fel az hogy visszatértem volna.
De talán valakinek még is.

-Merre voltál?-hallottam meg egy ismerős hangot. Hát ennyit erről.

-Rosszul lettem. Válaszoltam szűkszavúan.

-Miért?

-Étel mérgezés valószínűleg.-mondtam Luke kék szemeibe bámulva. Automatikusan kinyújtotta a karját én pedig megöleltem.

-Ha szeretnéd elmehetünk orvoshoz.-suttogta. Mire csak bólintottam.

-Valami baj van?-kérdezte Ashton amint ideért hozzánk.

-April rosszul lett.-közölte Luke. Mire a másik fiú aggódva fürkészni kezdett.

-Jól vagyok.-mondtam egyre zöldülő fejjel. Majd faképnél hagytam a két fiút. Odasiettem Michaelhöz és átöleltem.-Gratulálok.-suttogtam.

Majd Crystalhoz is és elismételtem magamat. Mire ő vigyorogva rám nézett és mutatta hogy forduljak meg. Felvont szemöldökkel megfordultam. Luke ott térdelt kezében egy gyűrűvel. Rám mosolygott azzal a csibészed mosolyával amit mindig is szerettem.

Majd feltette a kérdést.

-April, lennél a feleségem?-pont akkor jött rám a hányinger, féltem megszólalni nehogy kiadjam magamból azt ami még maradt. Így csak bólogatni bírtam. Erre még szélesebben elmosolyodott. Ahogy felhúzta az ujjamra a gyűrűt és már mindenki másra figyelt, elrohantam hogy újra kihányjam magamból kaját.

Ezt nem hiszem el. Itt térdelek a kibaszott wc felett egy esküvőn. Mi a francért hányok ennyit? Jaj ne. Ugye nem vagyok terhes? Már csak az hiányozna.

Mivel Crystal mindig is szeretett volna babákat így volt neki rengeteg terhességi tesztje, a szekrényébe. Ki vettem kettőt a biztonság kedvéért. Majd megcsináltam, aztán lehajtottam a wc tetejét és vártam. Nem mertem rá nézni. Majd amikor már tutira több mint tíz perc eltelt, akkor félve, de megnéztem az egyiket. Negatív. Így már több önbizalommal felfordítottam a másikat. Az is negatív volt. Nem vagyok terhes. Hangosan és megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.

Vissza mentem az ünnepségre, ahol már várt Luke, a terepet fürkészte, valószínűleg azt kereste hogy én merre vagyok, mivel ahogy meglátott, rögtön ide jött hozzám.

-Hol voltál?-nézett rám. Láttam ahogy Ashton hallgatózik.

-Mosdóba.-adtam meg a választ.-Nem tudtam hova rakni a hányást így terhességi tesztet csináltam.-erre Luke szeme felragyogott.

-Na és? Mi lett az eredmény?-izgatottnak tűnt.

-Negatív.-mondtam mosolyogva. Azt hittem ő is el fog mosolyodni, de a szája legörbült.

-Ó!-sóhajtott. Nem értem. Ez most így mi? Lehet hogy abba reménykedett hogy pozitív lesz?

-Baj van?-már szinte elkeseredettnek láttam.

-Nem, dehogy. Csak tudod olyan jó lett volna hogy ha még is pozitív lesz az a teszt.

-Miért?

-Mert veled szeretném leélni az életemet.-nézett méllyen a szemembe.-És gondolj bele... egy mini Hemmings rohangálna itt.-mosolyodott el. Erre nem tudtam nem egy vigyorral válaszolni. De ugyan ebben a pillanatban Ashtonnal összetalálkozott a pillantásunk. Ha eddig nem, mostmár tudom milyen amikor egy ember szemében lehet látni a fájdalmat.

naa? mit gondoltook? remélem mindenkinek tetszett ez a rész♡