My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

1.

Minden azon a bizonyos napon történt. A Sportfesztiválon.

"-De hisz ez a te erőd, nem?!"

A mondat, ami mindent megváltoztatott. Annak ellenére, hogy milyen rideg voltam vele, ő mégis...Ő mégis...Ezt nem értem. Azóta furcsa álmaim és érzéseim vannak. Mit tettél velem Midoriya? Mit változtattál meg?

-Hé, um Todoroki-kun?-gondolataimból kiszakítva pattantam fel a székből.

-Huh-Uh! T-Tessék? Oh, Midoriya...

-Mondd csak minden rendben? Nagyon magadba voltál zuhanva...és a többiek már az öltözőben vannak készülődve az órára, így gondoltam megnézlek, mert nem jöttél utánunk.

-Oh, igen, persze. Máris megyek. Köszönöm, hogy tájékoztattál.-ezzel a lendülettel fogtam a cuccaim, és megindultam az ajtó felé. Utolsó pillantást vetve az aggódóan mosolygó fiúra, lerohantam az öltözőbe. Lefele úton újra előbukkant a fejembe az a mosoly, amiben teljesen elmerültem, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot a csillogó zöld fürtjeiről, a széles mosolyáról és hatalmas zöld szemeiről...
Belépvén az ajtón Iida-kunnal futottam össze, aki éppen gyors léptekkel jött kifele.

-Oh, Todoroki-kun, csak hogy megérkeztél. Azt hittük már nem is jössz le. Akkor ezekszerint Midoriya értesített.

-Igen...

-Akkor rendben, kint találkozunk!-ezzel el is rohant. Bementem, lepakoltam, majd elkezdtem átöltözni.

~~~

Óra után visszamentünk az öltözőbe, és elkezdtünk visszaöltözni. Mineta és Kaminari szokásosan a lányokat próbálta meglesni, Aoyama magáról áradozott, Bakugou szokásához híven idegbajoskodott, Shoji Tokoyamival, Midoriya pedig Iida-kunnal beszélgetett, míg a többiek csendben öltöztek, néha néha hozzátettek valamit egy adott témához. Én háttal voltam nekik, egészen addig amíg a nevemet nem hallottam.

-Igen, egyetértek, Todoroki, a tiéd lett a legszebb eredmény! Mint osztályelnök, szeretnék gratulálni!-meghajolt nagy mosollyal az arcán. De az én szemem egy dolgon akadt meg. Midoriyán. Olyan édes volt még a felsőteste is. Igaz, a teste ellentéte az arcának, de pont ez a különleges benne. Még válaszolni se tudtam a zavarodottságtól, mikor hirtelen újracsak a nevemet hallottam.
-TODOROKI TE LÁNGOLSZ!-hallottam a felkiáltást, ami egyből kiébresztett az álomvilágomból. Újracsak. Visszafordultam a szekrényemhez. Az arcom kissé piroslodott, a tüzet sem sikerült eltűntetni teljesen. Zavarban voltam. Nem tudtam miért. Hisz mindketten fiúk vagyunk, miért kéne zavarban lennem? Mindig ilyennek érzem magam a közelébe, de eddig ez nem volt ennyire erős. De most...Mintha lentebb is akarnám ruha nélkül látni...Nem. Ezt nem. Ezt nem gondolhatom komolyan!
A poroltó hideg habja zökkentett ki gondolataimból.

-Huh?! Iida! Mégis mit csinálsz? Mi bajod van?!-a zöldfürtű csak kuncogott a vitánkon a túlméretezett számológéppel.

~~~

Ebédidő az U.A.-ban. Szokásosan Yaoyorozuékkal ültem egy asztalnál. Csendben ettem az ebédem, míg a körülöttem lévők társalogtak. A koszt még mindig a legjobb itt. Az ebédidő volt az egyetlen ahol kiüríthettem a fejem. Ekkor volt csend csak a fejemben.

-To-Todoroki-san!-figyeltem fel a fekete hajú lány hangjára.-Minden rendben? Mostanában nagyon magadba vagy zuhanva...aggódok, vagyis aggóDUNK érted!-lágy érintést éreztem a csuklómon.

-Igen, jól vagyok. Nem változott a hangulatom az átlagosnál.

-Biztos..?

-Persze.-ettem tovább üres fejjel magam elé nézve.

~~~

A nap végén csendben ültem még a terembe Midoriyát nézve, és elgondolkoztam egy-két más dolgon is. Vajon tényleg All Might eltitkolt gyereke? Ez megmagyarázná a rendkívül hasonló képességüket...mindent abba a kis füzetbe jegyzetel...Kíváncsi leszek a végén, hogy miket írkászik bele. Felvettem a cókmókomat, majd ultralassúságban elindultam hazafele. Nem volt kedvem otthon azt a baromarcút látni. Megint elkezdte volna, hogy jaj ilyen kötelességek olyan kötelességek, ha ennyire felül akarsz múlni All Mighton, akkor tegyél érte te, nem vagyok a játékszered. Főleg azok után nem...
Beléptem az ajtón. Nővérem, Fuyumi várt engem haza szokásához híven.

-Ah, Shouto! Csakhogy hazaértél!

-Szia Fuyumi.

-Apa szeretett volna beszélni veled...

-Mondd meg neki, hogy nincs kedvem a hülyeségeihez. Jóéjszakát.-ezzel elindultam a szobám felé, és ki sem jöttem onnan.
Épp a jegyzeteimet néztem mikor hangos lépteket hallottam a szobám felé. Apám vágta be az ajtómat nagy lendülettel.

-Shouto! Nem megmondtam, hogy akarok beszélni veled?!

-De igen.

-És ha megtudhatom akkor miért hagytad figyelmen kívül?

-Mert nem érdekelt. És még mindig nem érdekel.

-Tudom, hogy most éled a lázadókorodat, de légyszíves ne gyerekeskedj. Nos, irány edzeni.

-Tanulnom kell, szóval hagyj békén.

-Ezt nem úszod meg ennyivel Shouto. 2 órád van.-ezzel kiviharzott a szobámból. Én meg csak sóhajtva néztem tovább a jegyzeteimet.

***Hei gájz, remélem tetszett ez a kis rész, direkt nem akartam olyan hosszúra mint amiket szoktam csinálni. Remélem sikerül valamennyire átvennem Todoroki személyiségét, minden erőmmel próbálkozok, de olyan kis rejtélyes ez a boii. Kedvencem. >:3 Pont ahogy ez a ship. Köszi, hogy elolvastad és további jó szórakozást! :3***