My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

2.

Valami módot kell találnom, hogy közelebb kerüljek Midoriyához. De mit tegyek?

~~~

Becsöngettek. Aizawa-sensei a szokásos hálózsákjában jelent meg. Akár egy fáradt, sárga hernyó. Nem igazán figyeltem, hogy mi volt a téma, csak jegyzeteltem amit a táblán láttam. És ugyanazon a dolgon gondolkoztam mint reggel.

De vajon mit tegyek? Midoriya suli után mindig kicsit tovább bennt marad írogatni a füzetébe...Az a bizonyos 13.as füzet ha jól láttam a borítóján...Valahogy beszélgetést kéne kedveznem vele, de mégis hogy? ....Mondjuk megkérhetném, hogy korrepetáljon valamiből...de minden jól megy...legyen az angol. Abból sosem árt a gyakorlás, és max azt mondom nem értem az új anyagot. És majd elkeveredünk más témákhoz is. Rendben!

Gyorsan eltelt ez a nap is, mindenki izomlázzal kullogott hazafele. Minket kivéve. Direkt pakoltam lassabban a szokásosnál, kivártam míg mindenki elmegy. Így is történt. Lassan megindultam Midoriya felé, de mögötte megálltam. Elfogott a kíváncsiság. Éppen a Seroról megfigyelt dolgokat írta le benne. És mikor jövök én? Ez az egy kérdés járt a fejemben. A motyogó fiú lassan kezdett kijönni a nosztalgiázásból, és észrevette, hogy valaki áll mögötte.

-Ah, Todoroki-kun! Mondcsak minden rendben? Mostanában csendesebb vagy az átlagnál. 

-Uh, igen természetesen. Figyelj, csak..azt akartam kérdezni, hogy tudsz -e korrepetálni az angolból.

-Igen persze! De azt hittem neked az angol is jól megy. Legalábbis a szín tiszta kiválók alapján.

-Igen, Igen, csak...valahogy az új anyag nekem nagyon nem jött le rendesen.

-Oh, ezesetben állok rendelkezésedre! De mi lenne, ha nálunk korrepetálnálak?

-Az remek lenne. Legalább messzebb kerülnék attól a barom apámtól.

-Nem igazán jöttök ki, ugye..?-kérdezte kissé félve.-Nagyon távol akarsz tőle maradni.

-Meg is van az okom rá, hogy miért.-a zöld tincsei megremegtek aggódó bólintása közben.

-Figyelj, holnap után neked jó? Akkor úgyis péntek lesz.

-Igen, persze.

-Remek! És ha már így alakult, szeretnél velünk hazasétálni? Uraraka-san és Iida-kun már lennt várnak.

-Oké.-legbelül szétvetett az öröm. Felmegyek a lakására. Látom a szobáját, a helyet ahol minden nap álomba szenderedik...Alig várom!

~Midoriyáéknál~

-All Might. Mindenütt. Azt a rohadt...rengeteg van...

-Menj csak be Todoroki-kun, mindjárt megyek én is!-bementem, leültem az ágyára, a táskámat leraktam magam mellé. Azért nem tudtam, hogy ennyire rajong All Mightért...ez valamennyire megmagyarázná ha a titkos gyereke lenne...de ellenezné is, mert egy gyerek csaknem szereti ENYIRE az apját...bár honnan tudhatnám. Sose szerettem a sajátomat...
Lassan visszajött Midoriya is, és elkezdtük a korrepetálást. Igen, elismerem, tényleg nem figyeltem annyira, mert egyszerűen nem bírtam. Sose volt még ilyen közel hozzám...és fura érzés van a gyomromban. Összeért a lábunk. Olyan meleg volt a talppárnája. Szívesen odadörgöltem volna a sajátomét. Ő törökülésbe ült, én csak félig, mivel az egyik lábam félig ki volt nyújtva, és így ért hozzá az övéhez. Enyhén közeledtem, amit ő is észrevett, és kissé zavarba jött. Ekkor leálltam mintha tényleg csak véletlen lett volna. Kissé kínos lett a hangulat, de ez gyorsan megtört.

-T-Todoroki-kun...

-Huh? Tessék? Ne haragudj, picit elkalandoztam...

-Figyelj...Tényleg el kéne beszélgetnünk egy kicsit.

-Miről?

-Nagyon magadba vagy zuhanva. Nem is ismerünk rád. Az egész osztály aggódik érted! Egy nagyon jó barát vagy Todoroki-kun! Épp ezért kérem, hogyha valami baj van, kérlek, azt beszéljük meg! Endevourral kapcsolatban van valami?

-Nos...nem is tudom...kedves, hogy aggódtok értem, és kissé meg is lep, de...felesleges.

-Todoroki-kun, kérlek ne nézz hülyének. Tudom, hogy van valami ami nagyon aggaszt.-csak csendben néztem magam elé.-De tényleg, ha van valami, kérlek mondd el...én is belepusztulok az aggodalomba.

-Nos...én...szóval...-zavarban voltam. Mégis hogy mondjam el neki, hogy felébresztett bennem egy furcsa érzést? Hogy a közelében akarok lenni, hogy mintha kissé féltékeny lennék Uraraka-sanra Ő miatta... Hogy meséljem el neki? El akarom egyáltalán mesélni?-Nos..igazából nem, apámmal ugyanolyan viszonyba vagyunk.

-Akkor? Mi a baj?

-Nem tudom...Mostanában furcsa érzéseim támadtak valaki közelében...

-Milyen érzések?

-Nos...ha nem vagyok a közelében akkor üresnek érzem magam belül, ha vele vagyok, kissé ideges vagyok és nyom a gyomrom...-ekkor Deku szemei nagyra nyíltak.

-Todoroki-kun...Te...Te szerelmes vagy!

-Huh? Hogy...micsoda? Nem, ez..nem olyan! Mármint...nemtudom...

-És ki a szerencsés lány ha szabad kérdeznem?-sokkal közelebb, szinte már felém hajolt. Én csak hallgattam.

-N-Nem ismered. De ez ugye maradhat köztünk? Nem akarom, hogy mindenki ezzel zaklasson...

-Hát persze, ez a minimum!

-Köszönöm...Midoriya...

-Ugyan, erre valók a barátok!-vetett rám egy széles mosolyt. Egyszerre fogott el egy édes és egy keserű érzés. De egy enyhe lágy mosollyal válaszoltam.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd elindultam hazafele. Egész úton a beszélgetésünkön gondolkoztam, és még egy mondata megragadt a fejemben ismétlődve. "Todoroki-kun...Te...Te szerelmes vagy!" Én...? Szerelmes...? Nemhiszem. Bár...Nemtudom...

~~~

Hajnali 2 óra. Nem hagy nyugodni a gondolat. A telefonomat bújom, hogy még több információt tudjak meg. Lehet egy lányt kéne megkérdeznem...hisz ők mégiscsak jobban értenek ehhez... De kit kérdezhetnék meg? Hm... Megpróbálom megkérdezni Yaoyorozut. Vele mégiscsak jóban vagyok. Jobban mint Urarakával... Majd holnap ráírok... Megnézek még egy pár videót és elmegyek aludni...Már nagyon késő van.

~~~

Todo-kun: Szia Yaoyorozu! Figyelj találkozhatnánk valamikor?