My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

11

Nagyon megörültem a hírnek. Főleg, hogy van egy kevés esély arra, hogy Izukuval egy szobába kerüljek. Mindegy, hogy még ki mással raknak össze, nekem ő számít.

-De ez a tábor nem egy egyszerű tábor lesz. Nem véletlenül megyünk oda.-mindenki elhallgatott és a senseiünkre nézett-Már útközben küldetésünk lesz. És nektek egy pár megpróbáltatás. És nem egyszerű busszal megyünk oda. Sok lesz a vonat, a metró, a busz, és a gyaloglás is. Amint mondtam, nem véletlenül.

-De mégis mi okból? Mi lesz a küldetés?-kérdezte tűzzel a szemében Mina.

-Egy amatőr, mégis profi az önálcázásban való gonosztevőt/tevőket kell megkeresnünk. A táborba ahova megyünk, eltűnt 4 veletek egyidős gyerek. Rengeteg nyomukat találták a tábor közelében, mivel azt bezárták emiatt az eset miatt. Valószínűleg még mindig ott vannak valahol. De lehetnek akár útközben is, éppen szökésben.

-Ez remek! Végre egy jó feladat!

-Nos vége az órának...ha vége a napnak, pakoljatok össze és reggel indulunk...-ásított egyet majd visszabújt a hálózsákjába. Egész napos hangos nyüzsgés járta át a termet, az udvart, majd a közös nappalit éjszaka.
Másnap mindenki izgatottan várta senseiünket a kapunál, minden kézben egy nagyobb- vagy egy kisebb bőrönd. Lassan Aizawa sensei is megérkezett, és egy busz ami kivisz minket a vonatállomáshoz. Én is csendben követtem a többieket.
Az egyik aluljáróban már nekiálltunk a küldetésnek. Figyeltünk minden egyes apró részletet ami furcsa lehet. Igaz, sok feltűnő, furcsa alakot láttunk. De egyiken se érződött, hogy ő lenne a ludas. A pár óra keresés után tovább utaztunk. A következő állomásnál megint kutakodtunk egy keveset. Midoriya szinte minden hajléktalant és zenészt megsajnált, szóval csak úgy repkedtek a yenek nála. Iidáékkal beszélgetett szokásosan, én pedig egy jégkásával a kezembe ültem rá az egyik korlátra, majd a rohanó autókat, buszokat, és motorosokat bámultam. Később szívem választottja odaállt mellém, és a korlátra tápászkodott. Beszélgettünk egy keveset, a táborról, hogy mégis kik lehetnek ezek a gonosztevők. Majd életem egyik legjobb döntését hoztam meg.

-Um, Izuku...Kérsz a jégkásámból?

-Igen, nagyon szépen köszönöm, egy ideje már szemezgettem vele...hihi~-nevettünk mindketten. Az is biztos, hogy ezt a szívószálat nem fogom egy jó ideig kidobni...ha csak arra gondolok, hogy az én Izukum szája ezt a szívószálat érintette...najó, lehet kezdek bekattanni.
Nem sokat tudtunk beszélgetni, mert már indultunk is tovább, de már egyenesen a táborhoz. Az egyik vonattal utaztunk még egy másik helyre ahol már a busz várt minket. Felszálltunk a buszra, és meg kell hagyni eléggé meglepődtem. És nagyon örültem is neki. Izuku mellém ült, előttünk pedig Iida és Uraraka. A szívem a torkomban dobogott, a pillangók nem hagyták nyugodni a gyomromat egész úton. És ami még jobban esett, hogy bevettek a beszélgetéseikbe. Kérdezték a véleményemet erről arról, lassan már úgy éreztem én is közéjük tartozom. Kár, hogy nem így van. És nem is lesz így. Nyílván olyan módon kötődni fogok hozzájuk is, hogyha megszerzem Midoriyát, de semmiféleképpen nem több okból. Nekem csak az én jövőbeli fiancém számít.
Lassan odaértünk a táborba. Mindenki meghökkent, Aizawa senseit beleértve. Itt azóta az emberrablás óta biztos, hogy történt még valami. Mintha tömegmészárlás lett volna. Vér mindenütt, néhány állattetem...borzalmas látvány volt. Néhány lány kissé el is sírta magát az állatok látványán.

-Maradjatok itt, mindjárt visszajövök.Akármit csináltok, maradjatok együtt minimum 4-es csoportokba.-elindult körbenézni az épület körül, majd bennt kezdte el a vizsgálatot. Bakugou természetesen nem bírta ki, hogy ne kezdjen magánnyomozásba, és ő is nekiindult a felkutatásnak. Kirishimát vonzva magával. Végülis jobb, ha vigyáz erre az idegbetegre. Sensei nem is olyan sokra rá vissza is tért.-Nem fog tetszeni a látvány, de menjetek be. Pihenjetek két órát, majd együtt nekiállunk a tettesek felkutatásának.-négy hatalmas szoba volt, 2 a fiúknak, 2 a lányoknak. Aizawa sensei ránk bízta, hogy hogyan helyezkedünk el, annyi a kritérium, hogy fiú lány egy szobába nincs. Mind a négy szobában 10 ágy volt. Nagy szerencsémre Midoriya is egy szobában volt velem. Pont ahogy Iida, Koda, Sato, és Aoyama is. A másik szobában volt Bakugou, (nagy örömömre) Kirishima, Mineta, Tokoyami, Sero, Shoji, Denki és Ojiro. A lányok valószínűleg egy szobában vannak, hisz nincsenek 10-en.
Ledőltem az egyik ágyra, és csendben bámultam a plafont, mígcsaknem a szemem el kezdett lecsukódni. Midoriya hangja olyan nyugtató volt. Még ha másokkal is beszélt. Nem is olyan sokkal később álomba szenderedtem.
Egy angyal volt az álmomban. Egy zöld, göndör hajú angyal. Lágy hangjával a nevemet szólongatta. Az arcomhoz nyúlt selymes kezével, mikor hirtelen kitisztult a kép, a halvány lila köd eltűnt..de az angyal megmaradt. Felémhajolva szólongatott, nagyon óvatosan paskolta az arcom, mire lassan kinyitottam a szemem.

-Shouto...ébredj...indulni kell...-szinte suttogta, nehogy felriadjak. Ásítottam egy nagyot, kinyújtóztam, majd felültem, és megdörzsöltem a szememet.

-..Mi történt..? Hova megyünk..?

-Tudod, Aizawa sensei mondta, hogy két órát pihenünk, utána felderítjük a gonosztevők búvóhelyét...mindenki kinnt vár már..

-Oh..tényleg..rendben, megyek..-felkeltem az ágyról, újra kinyújtóztam, majd elindultunk kifele, nekivágni a nyomozósdinak.