My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

18.

Ugyanabban a lila ködben voltam. Egy hatalmas könyv volt előttem, ami arany színben világított. Lassan elindultam egyenesen a könyv irányában, ami elkezdett remegni. Egy kicsit megtorpantam, de továbbmentem. A könyv bezárult előttem. Értetlenül álltam előtte. "Hol vagyok, és mi ez az álom megint?" Egy apró fehér világító lény, nem tudom mi lehetett, talán valami tündér, odaszállt a könyvhöz, és megpróbálta kinyitni. Még mindig értetlenül álltam ott. De végül segítettem neki kinyitni a könyvet, amiben az állt nagy, fénylő arany betűkkel: MÁSODIK ÉLET
A betűk elvörösödtek, majd elfeketült, a könyv pedig végleg bezárult, és azzal a lendülettel kezdett kihomályosodni az egész kép.
Nem értettem. Mit jelenthet ez? Akármelyik könyvet bújtam, nem találtam magyarázatot. Legalábbis értelmeset nem.

~~~

A következő 4 hét borzalmasan telt. Izuku mintha levegőnek nézett volna. A szemkontaktust is erősen kerülte, de néha észrevettem rajta, hogy aggódó arccal tekint felém. Senkivel nem beszéltem azóta. Teljesen magamba vagyok zuhanva. Az egyetlen, akivel szóba tudtam állni, az édesanyám volt. Ő tartotta bennem a lelket. Nem tudtam, mi tévő legyek. Próbáljak vele beszélni? Nem hiszem, hogy túl sok jót érnék el vele...
Ezekben a hetekben bánatomban tovább olvastam "a régmúlt jegyzeteket".
"Miután áttoloncolnák minket Temes várára, végül gátat vetve minden félelmemnek, odaálltam Ő elé, és egy csendes, gyertyákkal megvilágított szobában a tél leghidegebb éjszakáján elmondtam, mi dúl-fúl bennem. Elkezdett kiabálni velem, ijesztően tombolt. Addigra már neki családja volt, felesége, s gyerekei. De nem bírtam ki ezeket a nehéz súlyokat a vállaimon. Felkapta vastag bőrkabátját, majd elveszett a nagy hótömegben. Úgy éreztem lelkem apró darabjaira hullik. De nem adom fel.
8. jegyzet, 1372, december 13, Temesvár"
Valamiért át bírtam érezni Cézár fájdalmát. És én sem akartam feladni.
Csendben tűrtem a mindennapokat. A gyakorlatokon sem tudtam úgy koncentrálni, ahogy kellett volna. A képességeimből nemhogy a maximumot, de az 50%-ot is alig bírtam kihozni. Egyszerűen nem ment. Egyszer All Might lépett oda hozzám, mikor kinnt bóklásztam az udvaron.

-Hé, Todoroki-shonen! Beszélhetnénk?-néma csendben rábólintottam.-Monddcsak...Midoriya-shonen van szomorúságod hátterében?-ekkor megdobbant a szívem, és ijedten rápillantottam.

-Ezt meg honnan-

-Csak mert egész nap őt bámulod, de ő látszólagosan kerüli még a tekinteted is...Szóval? Mi történt? Ennyire összevesztetek?

-...Hasonló...

-De ezt meg tudjátok beszélni, nem? Mindent meglehet beszélni.

-Ez...Ez nem egyszerű összeveszés...

-Hm..én tudim a megoldást! Üzenj az osztálynak, hogy utolsó előtti órában az elmélet gyakorlóra cserélődik a B-csatamezőben! Ott találkozunk Todoroki-shonen!

-All Might! Várj-..on...-már el is tűnt mielőtt kérdőre tudtam volna vonni.

Felgyülekeztünk a megadott helyszínen. Mindenki feldobva a mai feladat miatt, én feszengve gondolkodtam azon, hogy mit tervezhet All Might. Lassan meg is érkezett az említett személy.

-Itt vagyok!-ugrott le a levegőből szokásos monológját ordítva.-Nos osztály! Remélem mindenki itt van és nekiállhatunk ennek a gyakorlóórának!-mindenki ujjongott. Najó, majdnem mindenki.-Két-két fős csapatokban lesztek. Egy-egy "ügyet" fogtok megkapni, ami a másik csapattal összefügg. A képességeteket CSAK CSATÁBAN használhatjátok. A józan eszetekkel és összefogva kell megtalálni a másik csapatot! Nos akkor én mondom a csapatokat! Első csapat: Uraraka és Bakugo-shonen, Második: Yaoyorozu és Sero-shonen, Haramadik: Shoji és Koda-shonen,  Negyedik: Mineta és Tokoyami-shonen, Ötödik: Mina és Aoyama-shonen, Hatodik: Jiro és Kaminari-shonen, Hetedik: Iida és Ojiro-shonen, Nyolcadik: Hagakure és Sato-shonen, és végül a Kilencedik: Midoriya és Todoroki-shonen!-valahogy éreztem. Nagyon nagyon nagy sejtésem volt ezzel kapcsolatban.-Nos akkor! Első feladvány! Hatodik és Kilencedik csapat!-odavonultunk tanárunkhoz, mire ő a kezünkbe nyomott egy egy papírcetlit.-És most oszolj! A papíron van a kezdőpont! Sok szerencsét!-el is induldtunk a megadott helyekre. Csendben futottam Midoriya bal oldalán egészen a megadott pontig. Ott elolvastuk a sztorinkat.
"Ti, mint hivatásos nyomozócsapat, fel kell kutatnatok az embercsempészeket. A rendőrség annyit kiderített, hogy a volt törzshelyük a 10/c épülettől volt nyugatra. Útközben pedig elhagytak egy-egy haszontalan tárgyat ami igen hasznos nyom lesz a felkutatásukban!"
Hm...ez egész érdekesnek hangzik...

-Szóval..ha a 10/b épülettől nyugatra voltak, akkor valószínűleg arra mentek, mivel ez a 10/b.-motyogott és mutogatott az egyik épületre. Elindultunk az utasítás szerint, és egy sikátor legvégében találtunk egy falat ami tele volt ragasztav eltűnt szórókapokkal. Meg akartam érinteni a papírt, mikor beestem rajta.

-Midoriya! Szerintem megvolt a búvóhelyük!-a fiú odasietett hozzám és segítő kezet nyújtva felhúzott a földről. Körbenéztünk, minden tele volt törött alkoholos üvegekkel, a szagtól majd meglehetett fulladni. A poszterek ott is folytatódtak, majd egy üzenetet találtunk a bárpulton.
"Ahol napnyugtakor szél kél, hol hegyről lelátni az áldozatok dombját, átvisszük eme csodát a hét határon át. Willis"

-Hmm...nos az alapból kivehető, hogy ez a kordináta a helyhez amin keresztül elviszik őket, de vajon mit jelenthet...-motyogott újra magában Midoriya.

-Szerintem..szerintem az egyik legmagasabb épületről ha lenézünk, valamelyik irányba csak találunk valamit. Valószínűleg a hegyet az egyik épületre érti, és ha belegondolsz minél magasabban vagy annál nagyobb a szél is, így biztos, hogy az egyik épület tetejéről van szó.

-...Todoroki-kun...? Ez egész jó magyarázatnak tűnik. Te gyakoroltál?

-Nem, csak túl sokat olvastam.-ezzel el is indultunk az utcákon, megkeresni azt az épületet amelyikről valószínűleg szó van. A kár csak az, hogy nem használhatjuk a képességeinket. Úgy könnyen tudnánk épületről épületre járkálni. De most nem. Nem járhatjuk végig az összes épületet.
Épp az egyik lépcsőház fokain mentem fel mikor meghallottam Midoriya hangját.

-Todoroki-kun! Megtaláltam!-rohantam föl hozzá, hogy megnézzem én is, hogy mi a helyzet. Láttuk Jiro-sant és Kaminarit amint egy pár zsákot a hátukon cipelve próbálnak valahova eljutni. Utánuk rohantunk, persze képességek nélkül, ahogy a lábunk bírta. Mikor utolértük őket, és harcolni kezdtünk volna, minden vörös lett és nyivákolt az összes riasztó. Tétlenül álltunk ott, csodálkozva, hogy mi történhetett. Elkezdtünk a kijárat felé futni, mikor egy Noumu ugrott elénk. Mikor nekünk akart rontani, All Might jelent meg előtte és tartóztatta fel.

-Gyerekek, mindenki vissza az iskolába! Ne keveredjetek harcba csak ha nagyon muszáj!-nem értettük mi ez az egész, de rohantunk vissza az iskolába. Minden kész káosz volt. A fák kidőltek, szinte az összes tanárunk harcolt a Noumukkal. Berohantunk az egyik terembe, mikor fennt robbant valami, és az épület megremegett. Bebújtunk a padok alá, majd Jiro elkezdte hallgatni az épületben levő hangokat.

-Az egész épületben harcolnak. A robbanás pedig Bakugou volt. Az egész osztály együtt van. El kéne indulnunk segíteni nekik!-a lány kibújt a fapad alól, majd minket is vonzva maga után követtük. De tekintetem hirtelen megállt, és megakadt valamin...azok a voros szemek...a kapucni...az az ilyesztő vigyor...Nem létezik...
...Shigaraki...