My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

9.

"Todoroki! Nagyon jó csapat vagyunk!" "Nagyon jó csapat vagyunk!" Tudom...Midoriya...
Ez a mondata járt a fejemben egész éjjel. Jobban mondva egész héten. Na meg persze édesanyám szavai. "Hallgass a szívedre Shoutom. Idővel tudni fogod a választ."  Hát anya...nem is tudom. Remélem minél hamarabb jön ez a válasz.

~~~

Már 3 hónap telt el a különleges hétvége óta. Egyre jobban kezdek rájönni, hogy nekem Midoriya kell. Még ha ez nem is helyes. Eldöntöttem. Beszélnem kell Yaoyorozuval. El is indultam volna a szobájához, de útközben érdekes dologra lettem figyelmes Midoriya szobája felől. Az ajtó mellé álltam, hátha hallok valamit. Uraraka és Deku hangját hallottam bennt. Nem tudtam mi folyik ott bent, de nem vidám dolog volt az biztos. Uraraka hirtelen kirohant a szobából, én meg megjátszva a meglepődöttet, mintha csak most sétáltam volna erre. Óvatosan benéztem kiszemeltem szobájába. Az ágyán ült a fejét fogva.

-Uh..Midoriya..? Minden rendben? Mi történt? Bejöhetek..?

-T-Todoroki...most..inkább...

-Rendben, megértem..szólj ha beszélni szeretnél róla..Jobbulást...-lassan becsuktam az ajtót amit Uraraka nyitva hagyott, majd lassan sétáltam tovább. Nem tudom mi történhetett, de nem láttam még Őt ilyennek. Ahogy sétáltam, rájöttem, hogy csak így nem mehetek oda üres kézzel...talán egy csokor rózsával enyhítek a helyzetemen...el is mentem venni egyet, majd üzentem Yaoyorozunak, hogy találkozzunk a tengerpartnál.
A torkomba dobogott a szívem. Valószínűleg teljesen összetöröm...de nem akarom, hogy tévhitekbe éljen...És magamat sem akarom átverni...

-Shouto!-lassan a lány is megérkezett. Mikor meg akart csókolni, most kissé elhúztam a fejem. Ekkor érezte, hogy valami baj van.-Uh..M-Minden rendben..?

-.....Ezt..Ezt neked hoztam.-odanyújtottam neki a csokrot, amit nagy örömmel fogadott el. De az arcán látszódott az aggodalom.

-Ez nagyon aranyos tőled. Köszönöm, ez gyönyörű!-szagolt bele nagyot az illatos vörös rózsákba.

-Figyelj...nagyon fontos dologról kell beszélnünk...

-Sho...kezdesz megijeszteni...-nagyon szégyenltem magam ebben a pillanatban. Nagyot nyeltem, majd rávettem magam, hogy megszólaljak.

-Yaoyorozu...figyelj..-megfogtam a két kezét.-tudom..Most biztos, hogy valószínűleg egy életre megutálsz...és jogosan is...

-Kérlek..térj a lényegre...

-Nos...nem én vagyok számodra a jó személy...

-Hogy...Miről beszélsz?!

-...Hát..Én is rájöttem egy-két dologra és...

-Tudtam! Uraraka van a háttérben igaz?! Igaz?!-üvöltött mérgében, és felállt a padról amin ültünk.

-Nem. Nem ő...

-Akkor még is ki?! Ki az a lány aki jobb nálam?!

-....Nos...Ő nem lány....-ekkor a fekete hajú lány teljesen lesokkolt, majd újra leült.

-Hogy...Mi..?

-Nos..Igen. Egy fiú...Yaoyorozu...én még mindig kedvellek téged...mint barát...nem így akartam ezt az egészet...de..rájöttem, hogy egy fiút szeretek...És tudom, egy igazi paraszt vagyok, hogy eddig megtévesztettelek...Ezt tényleg nem így akartam...

-Akkor...Akkor miért tetted..?

-Mert azt hittem el tudom felejteni. Mert azt hittem, hogy csak érdeklődés az iránta való érzelmeim. De idővel rájöttem, hogy ez nem csak az....Nagyon rosszul érzem most magam...-a lány meg nem tudott szólalni. Inkább csak pár könnyel ott hagyott. Meg is értem. De arra számítottam, hogy annyira ideges lesz, hogy felpofoz..vagy valami ilyesmi...de nem. És ezt sem értem...

~~~

Pár óra múlva én is visszaindultam. A rózsacsokrot azért elvittem magammal. Később odaadom neki...lehet ez nem túl jó ötlet...de akkor is. Ennyivel tartozom neki, és még egy bocsánatkéréssel.
Mikor visszaértem, Midoriyát láttam az ajtóm előtt kopogtatni.

-Midoriya?

-Oh...Nem tudtam, hogy nem voltál itt...akkor nem zavarlak..

-Ne hülyéskedj, gyere be.-beengedtem a szobámba, majd én is követtem. A csokrot egy váza vízbe raktam ameddig nem adom oda Yaoyorozunak.-Nos...Rendben vagy egy kicsit..?

-Nem túlzottan...egy kicsit sem..-leültem mellé az ágyra.

-És...Úgy érzed el tudod mondani, hogy mi történt?

-Azt hiszem...

-Akkor hallgatlak.

-Nos...Uraraka-sannal...szakítottunk..-ekkor rengeteg érzés keveredett bennem. Sajnáltam is, de örültem is neki.

-Oh...sajnálom Midoriya...és ne aggódj..átérzem...

-Ezt hogy érted..?

-Én is szakítottam Yaoyorozuval.

-Hogyhogy? Pedig azt hittem jól megvagytok...

-Meg is voltunk...ennek más oka van...de ti? Ti voltatok az álompár..Mi történt?

-Hát...ez nagyon bonyolult...Uraraka-san eléggé kiakadt pár dolgon...

-Például..?

-Nos...erről egyenlőre nem nagyon beszélnék...de köszönöm, hogy ezt elmondhattam...Nagyon jó barát vagy...-mondta majd megölelt. Az ölelése is olyan kellemes volt. Jobban éreztem magam. Sokkal. Ez csak arra bátorított, hogy még jobban magamhoz szorítsam.-Todoroki...megkérhetlek valamire..?

-Persze, kívánságod számomra parancs.

-Hívj csak Izukunak...vagy Dekunak..ahogy neked kellemes..

-Rendben, Izuku. De cserébe, te is hívj Shoutonak.-mosolyodtam rá a fiúra, mire ő kissé elvörösödve bólintott.

-Rendben...Shouto...-mosolygott ő is angyali mosollyal az arcán.

~~~

-Megyek...-a lány kinyitotta az ajtót.-Ah..T-Todoroki-san...mit szeretnél..?

-Nos...Ezt ott hagytad...-nyújtottam át a csokrot, amit ő újra elfogadott. Tétovázott ugyan, de elfogadta.-Figyelj..én..nagyon sajnálom...de tényleg...remélem egyszer meg tudsz bocsájtani, és lehetünk még viszont barátok...

-...Talán egyszer...

-T-Tényleg?

-Igen...Ami azt jelenti, megértem a helyzetet..most, hogy tudom, hogy nem egy átlagos személyről van szó...Igaz, amit velem tettél...az tényleg, szinte megbocsájthatatlan. De én tényleg szeretlek annyira, hogy képes vagyok megbocsájtani. Egyszer...de most ha megbocsájtasz...

-Oh, um..p-persze..ne haragudj a zavarásért..később beszélünk.-ezzel sarkonfordultam, majd visszamentem a szobámba. Sokkal nyugodtabban érzem magam. Egy hatalmas kő esett le a szívemről. És mostmár Mi- mármint Izuku közeléből is eltűnt Uraraka..szóval..rajtam a sor.

~~~Talán ezt a részt volt a legnehezebb megírnom...Meg persze az összes TodoMomos részletet...de végre..végre a tárgyon vagyunk! Köszönöm mindenkinek a bíztatást, a voteokat, mindent! Love y'all♡♡♡~~~