My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

14.

Másnap reggel indulnunk kellett. A bőröndök újra kezekre találtak. Mindenki nyüzsögve sorakozott a tábor előtt álló busznál. Bakugou volt természetesen az első, aki mindenkit fellökött és ordítozott, mögötte Sero, Tsuyu, Uraraka, majd az idegbeteg palotapincsi szerelme Kirishima, és jöttek a többiek. Ahogy mi is. Lassan mindenki feljutott a buszra. Úgy látszik nem csak nekem volt emlékezetes a tábor alatti kis kalandunk. Midoriya újra a mellettem lévő széket választotta. De végülis lehet azért, mert a mellettem lévő hely volt már csak szabad...
A hazafele út viszont viszonylag csendes volt. Mivel korán indultunk, és mindenki fáradt is volt, és mindenki összevissza volt szétszórva. Az én szemhéjam is lenehezedett. Amire picit fölriadtam, hogy hirtelen egy súlyt éreztem a vállamon. Először nem mertem odanézni. Tudtam, hogy valószínűleg Midoriya elaludt. Akaratlanul is elvörösödtem. Lassan lenéztem, majd igazam is lett. Halkan szuszogott a vállamon. Elnehezült a lélegzetem. Nehezen nyeltem. Nem jött ki hang a számon. Az is meglehet hogy vörösebb vagyok mint Midoriya szokott lenni. Visszafordultam eredeti pozíciómba, és megpróbáltam megnyugodni. De a légzésemen volt a legnehezebb változtatni.lehunytam a szemem, és kiürítve elmémet lassan álomba szenderedtem.

-Shouto..Shouto..-nyitottam ki szemeim újra őrangyalom lágy hangjára.-Shouto..gyere indulunk..-fáradtam körbenéztem, rábólintottam, majd leszálltunk a buszról bőröndjeinket elvéve. Sétáltunk a busztól a vonatállomásig, majd vonattal a következőig. Az utolsó előtti állomásnál pont lekéstük a vonatot, szóval volt egy szabad óránk. Az osztály kitalálta, hogy menjünk be vásárolni, nem messze van egy áruház. Odamentünk, de néhányan kinnt maradtak, akiknek nem volt szüksége semmire. Hirtelen Izukuval nagy ordítozásra lettünk figyelmesek. És egyre közeledett.

-Oi, állítsd le ezt a szart te barom! Mégis minek megyünk oda azokhoz a gyökerekhez?! Kirishima! Levágták a füledet?!

-Hé! Midoriya! Todoroki! Nem akartok versenyezni egyet?-Bakugou arca nagyon hirtelen átment az idegbetegről versenyőrültté.

-Gyertek ha mertek! Úgyis legyőzünk titeket vesztesek!-már előre örült. Összenéztem Izukuval, ő pedig jókedvvel bólintott rá. Ha neki jó, akkor nekem is.

-Benne vagyunk!-kiáltottunk egyszerre.

-Remek! Itt a kocsitok! A szabály, képességet nem használunk. Az nem lenne valami férfias dolog. Tisztán a puszta erőnkre és gyorsaságunkra támaszkodhatunk!

-Elég már a csacsogásból, induljon a verseny!

-Nyugodj meg Bakugou. Még el sem mondtam nekik az útvonalat!

-Ugyan! Kit érdekel! Legalább csak megkönnyítik a saját veszedelmüket!-röhögött mániákusan. Kirishima nevetve szemet forgatott.

-Ne legyél ilyen. Nos! A pálya a bevásárlókocsiktól kezdődik, a legutolsó bal szélső lámpáig folytatódik, onnantól addig a fehér kocsiig, majd az áruház mögött végig, majd a cél vissza a bevásárlókocsikig! Itt a "versenyautótok"!-nevetett újra, majd odagurította nekünk az egyik bevásárlókocsit.

-Midoriya? Pattanj be!-nem is kellett szólnom neki, már belemászott, és versenyre kész volt ő is. Kezdetét is vette a verseny. Tokoyamit kértük meg, hogy indítsa el nekünk a versenyt.

-Vigyázz, kész, rajt.-hangzott el a szó, ami már csak visszhanggá vált a füleinkben. Rohantunk ahogy csak a lábunk bírta. A kocsikban ülő csapattársaink nevünket kiáltozva adták belénk a tüzet ami hajtott mindket előre és előre. Igaz, az áruház mögött a számításaim, hogy kikerülöm őket, majdnem egy balesetbe fuccsolt. Nem tudtuk hogy ez az egész egy dombon van. De ez nem állított meg. Mentünk és mentünk, és lassan leelőztük őket. Már majdnem a célnál voltunk, mikor véletlenül megbotlodtam, elég csúnyán arcra estem. De legalább Midoriya berepült a célig a kocsival.  Bakugou természetesen fellebbezett.

-Ez szabályellenes, mi győztünk, nem ti, szaros deku! Te meg félarc! Gratulálok!-röhögött gonoszan.

-Shouto! Jól vagy?-rohant oda hozzám az angyalkám, hogy felsegítsen. Az orrom eléggé vézett. Az államon, és a homlokomon volt egy-egy vérző horzsolás. Amilyen szerencsém volt, pont köves részen estem el.

-Ne aggódj Izuku. Megvagyok. Csak egy karcolás..

-Shouto...csak egy karcolás? Nézz le a földre! Egy egész vértócsa van ott! Azonnal hozok elsősegély készletet!

-Midoriya várj!-fogtam meg a karját.-T-Tényleg jól vagyok. Egy zsepi bőven elég lesz.

-Ahj elég már a kis nebántsvirág játékotokból! 

-Bakugou. Nyugodj le. Nincs azzal baj, ha Midoriya segít neki.

-De akkoris nyápicság! Ekkora felhajtást csinálni pár seb miatt!

-Ahj, egyszer az életben Bakugou fogd már be! Amúgyis, a szabályba nem volt olyan, hogy a csapattársaknak együtt kell beeérkezni...tudod mit jelent ez~?-mosolyodtam el picit.-Hogy vesz-tet-té--ekkor a fiú kiugrott a kocsiból majd megszorítva nyakamat felemelt.

-Kussolj te félarcú barom! Ki ne merd mondani! Mi nyertünk és kész! És amúgyis, kinek képzeled magad, hogy így beszélsz velem?! Mindjárt megtanítom, hogy hol a helyed!-Kirishima azonnal odarohant lenyugtatni az ideges palotapincsijét. Aki amilyen jó kutyus hallgatott is rá. Khmm.

-Bakugou! Azonnal hagyjátok abba!-arrébb húzta tőlem a fiút mire az elengedett, de a szemeivel még mindig folytogatott.-Be kell látni, lehet igaza van, ugyanis ilyet tényleg nem mondtam...Tokoyami! Nem szeretnél te dönteni?

-De. Miért is ne. Igaz, hogy Todorokiék nagyon közel voltak a győzelemhez, de ez szerintem tényleg érvénytelen, mert csak az egyik fél ért be. Szóval, a győztes Bakugou és Kirishima.-a szőke fiú ordított örömében.

-Gratulálok nektek Kacchan!

-Fogd be Deku! Megmondtam, hogy porig lesztek alázva!-röhögött tovább magában.

-...Gy-Gyere Shouto, a táskámban van pár zsepi és víz, meg sebtapasz, leápolom a sebed..