My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

10.

Másnap egész frissen és harmóniával keltem. Sosem éreztem még ilyet. Itt a lehetőség, hogy megszerezzem szívem választottját. És ezt ki is használom.
Ugyanúgy elvégeztem reggeli teendőimet, majd indulhatott az iskola. Az egyik szünetben odamentem Midoriyához...vagyis Izukuhoz.

-Hé, Mid-, um, Izuku..nem zavarlak?

-Nope. Te sose zavarsz.-mosolygott rám miközben felemelkedett a jegyzeteiből.

-Nos csak annyit akartam kérdezni, hogy lenne -e kedved suli után sétálni egyet.

-...Valahogy nincs kedvem a tegnapi után kimozdulni...

-Gyerünk Izuku, hidd el, jót fog tenni.

-...Jólvan...

-Remek! Mindkettőnknek jót fog tenni. Hidd el. Nem szabad beposhadni a szobába a történtek miatt...még ha fáj is..

-Talán igazad van...-ezután beszélgettünk még egy kicsit ameddig be nem csöngettek. Végre.
Végre randim lesz vele. Még ha nem is tudja. Nem csíptem ki magam annyira, hisz nem akartam feltűnő lenni, és amúgyis...ezt csak vigasztalásnak szántam. Véletlenül sem azért, hogy mégjobban megszerettessem magam vele. Igaz, picit furcsának tartom, hogy ugyanúgy barátnak tekint, miközben egyszer megcsókoltam. Édes.

~~~

A kapunál vártam rá. És nem is kellett sokat várnom. Látszott rajta, hogy nagyon kimerült lelkileg.

-Nos, mehetünk?

-Persze...de mégis merre megyünk..?

-Meglepi. Nem olyan hű de nagy, de jó lesz.-óvatosan megfogtam a csuklóját, majd enyhén húztam magam után, mint valami kisgyerek az anyját a cukorboltba.
Nemrég megnyílt egy új kávézó, ahova elvittem. Pont a megnyitás első napja volt. Leültünk, megnéztük az étlapot.-Kérj amit csak szeretnél. Állom neked.

-To-,..Shoto..Ez tényleg nem szükséges..

-De igen. Na gyerünk.

-Jólvan jólvan...de következőleg én hívlak meg.-csak nevetve bólintottam rá. Egy jóízűt ettünk ittunk, majd újabb útra indultunk. Egy parkba kötöttünk ki, ami tele volt cseresznyefákkal. A hídon megálltunk, és az alatta folyó kis patakot néztük. Olyan gyönyörű volt minden. A leggyönyörűbb dolog mindközül az én Izukum volt. Főleg amikor a fáról a virágszirmok egyenesen az ő kis puffancs hajába szálltak. Nem bírtam levenni róla a szemem. Egy kis idő után észrevette, hogy bámulom, majd érdeklődve rám pillantott, mire én elfordultam volna, de valahogy nem tudtam. Mintha egy mágnes vonzott volna.-Uh...Shoto? Minden rendben? Van az arcomon valami?-kicsit kuncogtam az arckifejezésén, majd lassan levettem róla a szirmot, mire ő csak elvörösödött. Én kuncogva visszafordultam, és tovább bámultam a patakot. Ő ugyanezt tette.

~~~

Nagyon jó napunk volt. Bár szegény Izuku hazafele majd elesett olyan álmos volt. Még szerencse, hogy elkaptam. Majd elaludt rajtam. Felkaptam, majd karba vittem vissza. A fejembe el nem tudom mondani mi játszódott le. Talán még sose voltam boldogabb. A szerelmem, akire már majdnem egy éve vágyakozom, most az én karjaimba alszik. Akár egy álomban, egy tündérmesében lennék. Csak meg akartam állítani az időt. És így maradni. Nem akartam mást.
Már mindenki aludt. Bár Bakugou szobájából hallottam egy két hangot...ez furcsa...mintha Kirishimát is hallottam volna...háát...az ő dolguk...Bevittem Izukut a szobájába, lefektettem, betakartam, egy kicsit elvesztem a látványában. Miután kiszabadultam, elindultam a saját szobám felé, majd ténylegesen Kirishimával találkoztam össze.

-Oh, öh...Todoroki..te hogyhogy fenn vagy ilyenkor..?

-Ezt én is kérdezhetném. Kijöttem egy pohár vízért. És most mentem volna aludni.

-Oh, uh, nos, ja ja én is-

-Oi, Kirishima, itt hagytad a-...Te meg mit keresel itt te félarcú barom?-jött ki Bakugou a szobájából...félmeztelenül?..huhh, ja itt volt valami.

-Már itt se vagyok, ne aggódj. További jó szórakozást.-kerültem ki őket, és mentem volna tovább, de Bakugou visszarántott, és nekilökött a falnak.

-Ha ezt a találkozást bárkinek megemlíted, esküszöm-

-Tudom, tudom, megölsz. Vágom. Most mehetek aludni?

-Velem te ne merj így beszélni! De azért remélem, hogy kurvára felfogtad!

-Bakugou, kérlek, nyugodj le. Nem lesz gáz. Todoroki amúgyse beszél nagyon senkivel. Örülj, hogy nem más látott meg...És ne ordíts, még a végén felébrednek a többiek...

-Tsch.-ekkor arrébb lökött, odaadta Kirishimának a ruhadarabját, majd mindenki ment úrjára. Nem akartam elgondolkozni, hogy mit csináltak. Bár az ő dolguk...Mondjuk azt tudtam, hogy jóban vannak..de, hogy ennyire...wow.
Valahogy ettől a naptól fogva kezdtem magam felszabadultabbnak érezni. Persze ezt csak Midori-, vagyis Izuku körében mutattam ki...Yaoyorozu így is ki van a szakításunk miatt. De örülök, hogy nem utált meg teljesen..Idővel Izukut is jobb bőrben láttam. Újra képes volt úgy mosolyogni Uraraka társaságában mint régen. Ennek nagyon örültem. Úgy látszik hatott a "kigyógyító kúrám". Igaz, még közel sincs vége. Ameddig meg nem szerzem, addig nem fogom feladni.
Éppen a padomban ültem unatkozva, mikor meghallottam, hogy az egész osztály ujjong valami miatt. Meglepődötten néztem körbe, mire Aizawa-sensei újra megszólalt.

-Nos, aki nem hallotta-nézett egyenesen rám-, annak újra elmondom, hogy pakoljatok össze, mert egy újabb táborba megyünk.