My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

19.

Elsétált a fal mögött végig rám vigyorogva, mire odaértem, már el is tűnt. Tétlenül álltam ott nagyokat nyelve, mire a felszólításra mentem is.
Minenki harcolt egy-egy Noumuval. Mégis mi a franc történt itt?!
Mi is beszálltunk a harcba. Mindent beborítottak a lángok, alig láttunk. A jegemmel megpróbáltam lehűteni a levegőt, hogy kitisztuljon a látókörünk. A tanárok akik minket védtek, át akartak minket irányítani egy rejtettebb helyre. Én is indultam volna el, mikor megláttam, hogy Midoriya az ellenkező irányba fut. Utánarohantam és vállát megfogva fordítottam meg.

-Midoriya! Mit csinálsz?!

-Nem hagyhatom magára All Mightot! Segítenem kell neki!

-....Rendben, de veled megyek!-bólintott rá, majd a lángokban harcolók közt rohantunk át All Might keresésére, akit nem is olyan messze megtaláltunk. Nagyon kevés ereje maradt. Le volt gyengülve, de még így is bátran védte ki a támadásokat és tartott vissza 3 Noumut. Egy jégfalat alakítva védtem meg az újabb támadástól, Midoriya pedig erejét használva taszította el a lényeket.

-Midoriya-shonen! Todoroki-shonen! Mégis mit gondoltatok, hogy egyedül kijöttök ide?! Irány vissza! Nem kell félni, hisz itt vagyok!

-Már nagyon le vagy gyengülve, azért jöttünk, hogy téged is visszavigyünk!-mondtam neki újabb és újabb jégfalakat alakítva amit sorozatosan törnek szét. All Might felkapott mindkettőnket, majd ahogy csak bírta az ereje, rohant vissza az iskola védettebb zugaiba. Az utunkat elálállták a Noumuk. Össze kellett fognunk. Nem volt más választásunk. Egy körben álltunk egymás hátát védve, támadásra készen. 6-an álltak körbe minket.

-Todoroki-kun! Van egy ötletem!

Megfogtam a fiú karjait, majd mint erejét beizzította, körbe körbe lengettem, ő pedig sorozatosan rúgta fel mindegyiket. Egy kis időre kifeküdtek, pontosan pár másodpercre. Mindhárman rohantunk vissza a fedezékbe ahogy csak tudtunk. Egy kis idő után már a segítség is eljött. Hősök tömkelege, a rendőrök, repülős osztagok...
Nagy áldozat árán, de vége lett ennek a megszállásnak.
Az iskola már csak egy romhalmaz volt. Minden tönkrement. Az épületek leomlottak. Borzalmas látvány volt.
Nem engedtek ki nagyon ki minket, mert attól tartottak hogy lesz még életben egy-egy Noumu a romok alatt. Amikor elmúlt a veszély, már nekiálltak rendbetenni az iskolát. Itt ott egy-egy munkás, és egy nagy darus takarította az épület maradványait. A járható területeken csendben elsétálgattam, azon gondolkodán, hogy mégis mi a franc lehetett ez az egész. Az lehetetlen, hogy ilyen kis idő alatt ennyit csináltak volna...Ha csak nem volt valahol még tartalék...de..mégis mi ösztönözte Shiagarakiékat arra, hogy az egész iskolát támadják meg? Én ezt nem értem...

-Shouto! Várj!-gondolataimból az álmaimból kiszökött angyali hang zökkentett ki. Megálltam, majd hátrafordultam.-Jöhetek veled?

-Persze...-lassan sétáltunk egymás melett, majd az út végét elzárta egy nagy faltömb az épületből, amin helyet foglaltunk. A munkálkodás úgysem itt fojik most, hanem a másik felén. Csendben bámultunk az iskolánk romjaira, amik körbevettek minket.

-...Mégis...hogy történhetett ez..? Hogy jutottunk el idáig..?

-..Én is ezen gondolkoztam, Midoriya..-sóhajtottunk mindketten.-...Mondcsak, a többiek szerinted hogy viselik?

-Hát...elég rosszul, ami azt illeti. Hisz mindegyikőjük szereti ezt az iskolát....Borzasztó ami itt történt..Shigarakiékkal most kicsit elszállt a ló...Szerintem ezt a tanárok is észrevették, és gyorsítani fognak a képzésünkön..

-Abban én is reménykedem...-a hátunk mögül a nevünket kiáltották, így vissza kellett mennünk a kis sötét lyukba a föld alatt. Senki sem mehetett még haza, hisz itt volt a legnagyobb biztonságban mindenki. Sétáltam Izuku mögött visszafele, mikorcsak egy nagyon ismerős alakot láttam meg, amitől lefagytam. Mire odanéztem, az alak eltűnt. Fürgén fürkésztem a szemeimmel, hátha megtalálom. De nem jutottam semmire.

-S-Shouto? Minden rendben? Láttál valamit?

-Inkább..valakit.

-Gyere, menjünk vissza, a végén bajban leszünk.-ráhelyeselve mentem utána.

~~~

Este egy kinti ajtócsapódásra ébredtem. Éreztem, hogy valami baj van, és hiába gondoltam bármit, nem bírtam visszaaludni, így hát felültem, és körbetekintettem. Mindenki aludt, de egy ember nem volt a helyén. Az én Midoriyám. Mi van ha ő volt az? Miért ment ki? A mosdó a másik irányba van...nem onnan hallottam a hangot..muszáj volt kimennem megnézni..
Fel is kaptam magamra a testnevelés felszerelésemet, -hisz azt volt a legkönyebb felvenni-, majd kiindultam a zaj irányába. Mindenütt csend honolt. Túl nagy csend..Elindultam a kijárat felé. Mikor kimentem, tényleg az én agyalomat találtam magammal szemben.

-Izuku! Hé!-odarohantam hozzá-Te mit keresel itt ilyen későn?

-Oh, Shouto..nos..All Might eltűnt..és aggódok érte.

-Felesleges aggódnod érte, hisz mégiscsak ő az elsőszámú hős. Nem lesz baja.

-Te ezt nem értheted! Le van gyengülve, és alig tudja már a One for All-t használni! Könnyen megölhetik, mi van ha a Noumuk megtalálják?! Szükségem, szükségünk van rá!-ekkor köpni nyelni nem tudtam. Szavak nélkül álltam ott, köpni nyelni nem tudtam. De végül összeszedtem magam.

-Mi az hogy...legyengült..? És..mi ez az egész?

-Vedd úgy kérlek, hogy nem mondtam semmit! Megkeresem, és nem kérek a véleményedből!

-Izuku! Tudom, hogy szükséged van All Mightra, de...nekem is szükségem van rád...

-Shouto...ezt már megbe-

-Nem, egy szóval se beszéltük meg normálisan! Bele sem gondoltál, hogy mennyire szenvedek a hiányod miatt! Mert szeretlek!

-Shouto! Hagyd abba! És hallani nem akarom ezt a szót többé!-ezzel mérgesen hátat fordított, majd elindult az ezelőtt tervezett útvonalán. Egy seb újra felszakadt bennem. Mikor újra felnéztem, Shigaraki sétált Midoriya felé a szemem előtt.-Midoriya!!-ordítottam és rohantam felé, ahogy lábam és szám bírta. A tüzemet beizzítva ütöttem volna meg hátulról, mire ő kitért az ütésem elől, majd egy mozdulattal a hátam mögött termett...
Hirtelen erős fájdalmat éreztem a derekamban, majd a gyomromban. Remegni kezdtem. Lenéztem a hasamra, amin egy lyuk keletkezett..majd csak szerelmem kétségbeesett ordítására felfigyelve rápillantottam. Könnyezve, ordítva futott felém...

-Vigyázz...Izukum...-majd a világot körülölelő sötétségben találtam magam egy két pillanat alatt.

**hei gájz, bocsi a késésért, nos igen, beindult az iskola. Elég csúnyán. Most egy kisfilmen kell majd dolgoznom, amit én animálni fogok, ami majd most eléggé el fogja venni az energiáimat a dogák mellett. Mert you know "szeptember """""vége""""" van és kell a jegy.." Szal ja. De egy kis spoiler következik: Jön a kövi rész hamarosan! UwU Köszönöm, hogy olvassátok, köszönöm a támogatást, a türelmeteket, mindent! Királyak vagytok!♡♡♡Luvyall♡♡♡***