My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

12.

Csapatokba rendeződve merészkedtünk kicsit messzebb a tábortól. Először egyedül terveztem menni. Megálltam mikor hallottam, hogy valaki utánam rohanva szólongat.

-Yaoyorozu?

-Todoroki-kun, mehetek veled?

-Persze. Miért is ne.-együtt is kezdtünk keresgetni.

-Hé..gondolkodtam..

-És..?

-..Még ha nagyon fáj is, hogy nem engem szeretsz, nem akarlak elveszíteni...És szeretnék továbbra is a barátod maradni...

-Ennek nagyon örülök..de tényleg. És tudom, egy igazi paraszt vagyok, és ezt nem mosom le magamról.

-Igen. Pontosan. De az én szemembe még mindig fontos vagy...-ekkor megöleltem.

-Köszönöm, Yaoyorozu..-a lány enyhén visszaölelt.-..Akkor..kapjuk el a grabancukat.-engedtem el majd egy kisebb vigyort vetettem felé, mire ő elszántan ráhelyeselt. Nem messze hallottuk, mintha valaki harcolna. Azonnal odasiettünk, majd láttuk, hogy Midoriya, Iida és Uraraka 5 ismeretlenekkel harcoltak. Mi is beszálltunk, Yaoyorozu pedig értesítette az osztályfőnóköt abban a pillanatban. Urarakát földre küldték. Egy újabb csapást mért volna rá az egyik ember, akinek a karja tele volt pengékkel. Eléugrottam, majd egy jégfallal visszatartottam a támadását.-Yaoyorozu! Vidd ki Urarakát! Én itt maradok!-a lány bólintott, felkapta a másikat, majd rohant el vele. Ekkor visszanéztem a velem szemben álló gonosztevőre elvigyorodva, ürességgel a szemeimben.-Állj ki a saját súlycsoportoddal..

-Én nem látok ilyet!-egy hirtelen mozdulattal már mögöttem termett. Egy kissebb jégfalat kreáltam, és tűzzel támadtam neki. Mindenből kizökkentem, mikor meghallottam Midoriya egyszeri nyögését. Az egyik ütés csúnyán eltalálta. Azonnal odarohantam, míg Iida lefoglalta a többit. Kettőt már elintéztek. Leguggoltam Midoriyához, aki még így is felállt, és harcolni akart. A pengés egyenesen nekünk rohant. Tüzemet használva próbáltam visszatartani. Midoriya erejét használva oldalról belerúgott, ezzel egy kis időre kiütve. Iidának mentünk segíteni ezután, aki igencsak megsérült. Időközben elérte a limitjét. Nagy szerencsékre a többiek is megérkeztek. Egy csapatot alkotva arattunk hatalmas győzelmet. Mindenki beleadta mindenét.
Visszaérve a táborhoz, azon tanakodtunk, hogy hol lehetnek a túszok. Shoji vezetésével az osztály 3/4-e elindult a keresésre, Aizawa sensei, Tsuyu, Aoyama, Mineta, Yaoyorozu és Iida ott maradtak a sérültekkel és az elkapottakkal. Én és Midoriya is a keresésre indultunk. Nagyon hosszas keresés után megtudtuk hol vannak a túszok, de nem tudtuk, hogy hogyan juthatnánk be. A föld alatt voltak, de semmi lejárat nem volt. De Mina megoldotta az ügyet. A savjával kiolvasztotta a bázis egyik részét, így be tudtunk jutni oda. Tokoyami Dark Shadow-t küldte be, hogy megnézze mi van bennt. Egy katakombaszerűség volt lennt. Akár egy labirintus. Leugrottunk, majd 2 csapatra oszlottunk, és úgy kutattuk a foglyokhoz vezető utat.
A sötét folyosókon haladva furcsa morgásokra, kaparásokra lettünk figyelmesek.

-Úgy látszik nem vagyunk egyedül.-mondta Jiro, miközben körülnéztünk. Egy lyuk keletkezett az egyik falon, amiből egy hatalmas kutyaszerű szörny mászott ki. Ezt követve az egész folyosót belepték az apró portálok.

-Földre!-kiáltottam a többieknek, mikor hirtelen az összes kisebb lyukon át rengeteg ugyanolyan, de kisebb szörny ugrált át falról falra, portálból portálba. Amíg ez a szörnyzápor tartott, megpróbáltam befagyasztani a fő szörnyike lábait. De kitért a támadásom elől. Mikor eltűntek a féreglyukak, Jiro egy erős hanghullámmal próbált a szörnyre támadni. Egy találat sikerült. Sero a szalagjával megpróbálta körbetekerni miközben a lény észhez tér. A szalagra ráharapva rántotta oda magához a fiút, én indult volna be a lila fényben úszó portálba. De csak próbált. Vastag jéggel álltam a portálnak az útját, mire egy újat kezdett kreálni. Itt volt a mi időnk. De óvatosnak kellett lennünk. Sero is ott van. Időközben a csapat másik fele is megérkezett. És egy olyan dolog történt, amire semelyikőnk sem számított. Koda lett a nap hőse. Megpróbált beszélni vele, és sikerrel is járt. Kiderült, hogy ez csak egy sima farkas, de megszállta valami. A farkas viszont hallgatott a hangjára, és úgy tűnik meggyengítettük a lényt ami megszállta. Sero sikeresen összekötötte, és kivittük a lényt a felszínre. Visszamentünk, és abban az irányban folytattuk a keresést, ahonnan abbahagytuk. Nem is olyan sokkal később megtaláltuk őket. Három lányra és egy fiúra bukkantunk. De Aizawa senseinek hibásak voltak az adatai. Jóval fiatalabbak nálunk. Kiszabadítottuk őket, és biztonságban visszavittük őket a táborba. Mire odaértünk, a hatóság és egy két orvos már ott voltak. A sérültek felébredtek, és jobb bőrben néztek ki mint mikor elmentünk. Mi is kaptunk egy pár könnyebb sérülést, de meg se kottyant. A gonosztevőket elvitték, szegény állattal meg külön fognak foglalkozni, hogy kiszedjék belőle ezt a lényt, és visszaengedjék a vadonba. Ami nekem magyon szemet szúrt, és valószínűleg nem csak nekem, hogy amikor a megkötözött lényt elvitték a kocsihoz, a feje hátrafordult, majd morogva megszólalt:

-Majd még találkozunk...U.A...