My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

8.

Csak feküdtem az ágyamon, arcomat a párnába fojtva. Lehet most szúrtam el az összes lehetőségem. De nagyon nehéz ez az egész. A legjobb barátom, aki ráadásul fiú, és barátnője van, ellopta a szívemet a tudta nélkül. De...ha elszúrtam volna...akkor miért nem ellenkezett..? Én ezt nem értem...Én ezt nem értem...mi ez a furdaló érzés?... Midoriya...Akár tovább is juthattál volna a sportfesztiválon...de te inkább...Megmentettél...Mondd, miért...? És mit tettél velem...? Valamit megváltoztattál...Ha tudnám, mit...Csak jönnék rá...Csak jönnék már rá. Még mindig bizonytalan vagyok abban, hogy ez szerelem -e...Csak lennék már tisztában magammal...Az..érzéseimmel, amiről azt se tudtam, hogy léteznek...

~~~

Este volt, mikor halk kopogást hallottam az ajtó felől. De valahogy éreztem, nem akarok kimenni. Nem akarom kinyitni. Nem akarom tudni ki az. Ezek után csak ágyban szeretnék maradni, csendben egymagamban.
Gondolatmenetemből az ajtó halk nyikorgása zökkentett ki.

-Um..Todoroki-san..-Yaoyorozu hangja volt, amint halkan belép az ajtón.

-....Mit szeretnél..

-Én..Én csak meg szerettem volna kérdezni..-leült mellém az ágyra-..Hogy hogy-hogy ilyen hamar elrohantál reggel...jobban vagy? Mi volt a baj?

-....Egyszerűen nem éreztem magam jól. Lehet a sütiben volt valami...

-Értem...Mondcsak...melléd feküdhetek..?

-....Felőlem..-hátulról karolt át a fekete hajú lány, arcát a pólómba fúrta. Elég..furcsa érzés volt. Az óra kattogására járt a szívem.
Valószínűleg mindkettőnké.
Csendben feküdtünk egymás mellett, mikor a lány kissé felém emelkedett, odahajolt hozzám, majd megcsókolt. Nem tudtam mit tegyek. Nem tudtam mi tévő legyek. Kissé pánikba estem.
És talán most hoztam meg életem legrosszabb döntését.

~~~

A következő nap úgy keltem akár egy másnapos. Felültem az ágyamon, két kezemmel az arcomat dörzsöltem. Yaoyorozut már nem találtam a szobában. Mondjuk ez érthető, hisz ha kitudódott volna, hogy itt volt, mindkettőnket kicsapták volna. Valószínűleg.
Felkászálódtam az ágyból, felöltöztem, majd elmentem zuhanyozni, fogat mosni, lementem a többiekhez megcsinálni a reggelim, majd visszamentem a szobámba. A napjaim nagy részét ott töltöttem. Marha nagy szerencsém, hogy meg tudom játszani az érzéketlenséget. Mintha nem lenne semmi bajom. Persze ezen az álcán csak azok az emberek képesek átlátni, akik a legközelebb állnak hozzám.
Délután eldöntöttem, hogy elmegyek a városba. Ki kellett szellőztetnem a fejem. Belátogatok édesanyámhoz a kórházba, hátha ő tud segíteni.

~~~

"Hallgass a szívedre Shoutom. Idővel tudni fogod a választ." Végig ezeken a szavakon gondolkodtam. Hallgassak a szívemre, huh...?....De, hogy anya..hogy...a szívem Midoriyát akarja, az eszem Yaoyorozut...."Nincs azzal baj, ha egy fiút szeretsz. Az a lényeg, hogy boldog légy vele." ...Nincs azzal baj, igaz?...Pedig valójában talán van. Az lenne a normális, ha Yaoyorozut választanám..főleg ebben a helyzetben...nem akarom, hogy azt mondja, hogy kihasználtam...ez nem így van...csak...zavarban voltam...ahj, annyira idióta vagyok...
Csendben sétáltam az utcai lámpák fényében. Cipőm kopogása töltötte be az utcát, majd az iskola udvarát, ahogy mentem végig egészen a szobámig. Megtettem az esti teendőimet, vacsora, zuhanyzás, fogmosás...és. eközben találkoztam Midiriyával. Mikor fogat mostam, akkor toppant be. Kissé kínos volt a hangulat. Nem sokat társalogtunk. Ő a paradicsomvörös pofijával nem is csodálom, hogy alig tudott megszólalni. A halvány mosolyom rá a tükörből még csak rátett egy lapáttal a színére. Furán éreztem magam ezek után..mondjuk ez természetes, hisz...ha úgy vesszük...Én most megcsalom Yaoyorozut...nem akarom ezt tenni vele...

~~~

Egész éjjel nem aludtam. Olyan vagyok, mint valami élőhalott. Jobban mint általában. És ráadásul gyakorlatunk lesz. Remek. Biztos a legjobb formámat fogom hozni. Nagynehezen kikászálódtam, megtettem reggeli teendőimet, majd nekiindultam a napnak.
Midoriyával kerültem egy csapatba, Tokoyami és Shouji ellen. A B csatamezőn voltunk 2 különböző pontban. Az egyik épületen volt egy zászló, amit meg kellett szerezni, majd a kijárathoz vinni. Azt terveztük, hogy szétválunk és úgy keressük meg. Ha pedig az egyikünk bajba kerül vagy megtalálta a zászlót, kitaláltunk rá egy fura hangot amit biztos felismerünk. Egy nagyon kis ideig voltunk külön, mert elég hamar hallottam meg Midoriya jelzését. Rohantam ahogy tudtam. Egy dőlt jégtömböt alakítva gyorsan szaladtam fel az épületre ahol voltak. Az út felénél jártam, mikor Midoriyát láttam lerepülni. Azzal a lendülettel ugrottam utána, sikerült elérnem, magamhoz szorítottam, majd egy újabb jég leejtővel lecsúsztam vele az újabb kreált szintemre.

-Jól vagy?-kérdeztem tőle miközben lassan elengedtem szorításomból, ő pedig lassan felnézett.

-Todoroki...Vigyázz!-arrébb lökött, mikor Dark Shadow lecsapni készült. A tüzemmel megpróbáltam megfékezni amit sikerült is. Felhúztam Midoriyát, majd rohantunk felfele. Már egy másik épületen voltak, éppen a kijárat felé tartottak. Egy újabb jéghidat alakítva mentünk utánuk.-Todoroki!-ordított rám a nagy rohanás közben.-Van egy ötletem!
Midoriya beizzította a képességét, én pedig 4-szer megpördítve elhajítottam, ezzel egy hatalmas löketet adva a sebességének. Tokoyami megállt feltartani minket míg Shouji kiviszi a zászlót. Midoriya hatalmas erővel ráugrott a fiúra, majd még egy löketet adva magának, rávetette magát a társára. Még időben. Amilyen gyorsan csak tudtam, én is odaértem, megpróbáltam feltartani Tokoyamit és Dark Shadow-t. Mégsem használhatatlan az öregem képessége...vagyis...az enyém...Mindegy is az érzelgésből!

-Midoriya! A zászlót!-ordítottam oda társamnak harc közben. Ő csak egy bátor mosollyal bólintott. Hosszadalmas harc után Midoriya megszerezte a zászlót, majd képességét újra használva rohant kifele ahogy csak tudott. Shouji majdnem elérte, de lefagyasztottam, még mielőtt társam kizökkentette volna.
Megnyertük. Győztünk.

-Todoroki!-rohant oda hozzám a zászlóval a kis göndör fürtjeivel. A kezét nyújtotta a levegőbe. Na ekkor fagytam le egy picit. Ez..Um..pacsit akar jelenteni..? Óvatosan a kezébe csaptam egy kedves mosolyt társítva hozzá.-Nagyon jó csapat vagyunk!-teljesen el volt ragadtatva. Gratuláltunk Tokoyaminak és Shoujinak is, akik ezt viszonozták, majd jöttek a következők a harcmezőre.

~~~

"Todoroki! Nagyon jó csapat vagyunk!" "Nagyon jó csapat vagyunk!" Tudom...Midoriya...