My Hero {Bnha - Tododeku ff.}

3.

Todo-kun: Szia Yaoyorozu! Figyelj, találkozhatnánk valamikor?

Yaoyorozu: U-Uh szia Todoroki-kun! Hát persze! Miről szeretnél beszélni? Valami baj van?

Todo-kun: Nem, nincs semmi baj. Csak beszélnünk kell. Mikor érsz rá?

Yaoyorozu: Holnap ráérek.

Todo-kun: Remek. Figyelj, találkozzunk 1 körül a tengerpartnál. Megfelel?

Yaoyorozu: Persze, akkor ott!

~~~

-Todoroki-kuuuun!-hallottam a lány hangját a széllel suhanni. Hátrafordultam, egyből feltűnt a lobogó hosszú fekete haja. Zihálva futott oda hozzám.

-Szia Yaoyorozu. Ennyire futottál?

-Nem akartam késni. De te mindig időben itt vagy mint mindig mindenhol. Nos...-elkezdett zavarodottan babrálni a hajtincsével.-Miről szerettél volna velem beszélni..?

-Nos tudod...Soszor kérdeztétek mi bajom...Nos...Mondd...Hogy ismerem fel azt ha szerelmes vagyok?-a lány ennél a kérdésnél nagyon megdöbbent, és nagyon elvörösödött. Magam sem tudtam miért.

-Eh-Oh...Hát..Nos..

-Gondoltam megkérdezlek téged, hisz a lányok mégiscsak jobban értenek ehhez.

-Oh, hát persze, ez-ez jogos...nos...ha szeretsz valakit, akkor-akkor sokat dadogsz ha a közelébe vagy, vagy ha róla kapcsolatos témáról van szó..

-Pont úgy mint te?-a lány ettől teljesen vörös fejjel pánikolt egy kicsit.

-Hehehe, p-persze..pont mint én..-éreztem a szavaiba némi komolyságot de nem értettem mi ez a reakció.-Nos, um...szóval folytatván, ha esetleg a közeledben van, olyan mintha pillangók lennének a gyomrodba, ha nincs veled hiányzik...

-Értem.

-M-Miért...-kezdett közeledni felém miközben a stéghez sétáltunk.-Talán..Van..aki..aki tetszik neked..?-egy kis ideig csendben sétáltam.

-Talán. Pont ezt akarom megtudni.-ezt a mondatot követően Yaoyorozu elég érdekes képet vágott felém. Mintha picit a reménykedés, a kíváncsiság, és az izgatottság keveredett volna rajta. De nem értem a reménykedő részét.

-És..Todoroki-kun..Ismerem ezt a személyt...?

-Nem tudom.-ezután végigcsak egyszavas válaszokat tudtam adni. Nagyon elkezdtem gondolkozni ezen az egészen.
Yaoyorozuval azt a napot együtt töltöttük. Egész jól éreztük magunkat. Persze furcsa volt csak így kettesben találkozni, a viselkedése is picit fura volt, de ettől függetlenül nem volt rossz ez a nap. Addig se vagyok otthon. Fáradtan dőltem le az ágyamra miután hazaértem. Nem bírtam nem ezen gondolkodni. Talán...Szerelmes lennék Midoriyába..?Nem tudom...de minden jel arra utal...Mondjuk el bírnám képzelni a közös pillanatainkat...azt hiszem...Mindenesetre senki sem tudhatja meg...Várjunk...Anyát is megkérdezhettem volna ezekről dolgokról...bár a házasságukból ítélve nem tudott volna valami túl sokat mondani erről. De lehet vele kéne megbeszélnem ezeket.

Igen anya, lehet igazad van. Talán tényleg szeretem. De ez olyan furcsa. Olyan furcsa érzés. De még mindig nem teljesen hiszek ebben az egészben. Az elhihetőbb lenne, ha valami bájitalt itatott volna meg velem amikor nem figyeltem...Még mindig nem jutok dűlőre. De, hogy tényleg kiderítsem mit érzek, többet kell Midoriyával lennem.

A vasárnapom edzéssel és tanulással telt -és persze ezen az egész szerelem dolgon gondolkozással-. Azokat a pillanatokat élveztem csak, mikor csendben ledőlhettem az ágyamra a plafont bámulva. Hirtelen a telefonom pittyegésére figyeltem fel. Huh? Midoriya? Mit szeretne? Megnyitom az üzenetet.

Midoriya: Szia Todoroki-kun! Arra gondoltunk Uraraka-sannal es Iida-kunnal, hogy elmennénk valahova holnap suli után. Lenne kedved eljönni?

Itt az alkalom, jutott a fejembe a gondolat. Habozás nélkül elfogadtam. Egy pillanatra magam sem tudtam miért fogadtam el ilyen hirtelen.

Todoroki-kun: Szia Midoriya. Persze, szívesen elmegyek.

Midoriya: Rendben, akkor részleteket holnap!

A szívem elkezdett vadul dobogni. Éreztem, vagyis mintha láttam volna a mosolyát és az édes hangját még a szöveg mögül is. Enyhe lángba borultam. De hamar sikerült visszafognom magam.
Alig várom, hogy holnap láthassam.

~~~

Fagyizni mentünk, ami csak akkor derült ki mikor már a sulinak vége volt. Aztán sétálni mentünk a parkba, de Urarakának el kellett előbb mennie valami otthoni dolog miatt. Nagyon idegesnek tűnt...
Nem bírtam levenni a szemem Midoriyáról, aki olyan aranyosan nyalta a fagyiját mint valami kiskutya. Furcsa gondolataim támadtak közben...nem gondoltam volna, hogy valaha is lesznek kissé perverz gondolataim is felé...inkább nem néztem oda, hisz nagyon feltűnő lenne, hogy állandóan őt bámulom. Séta közben Iida is hazaindult, így csak ketten maradtunk. Rengeteget beszélgettünk, és úgy éreztem kissé közelebb kerültem hozzá. Most volt az első alkalom, hogy ténylegesen szórakozottságból nevettem, nem pedig azért mert az őrület határán voltam...Midoriya...annyira közel vagy mégis távol érezlek...de mint mágnes húzol magad felé...Nem bírtam megállni. Mikor egy sikátornál voltunk, kicsit közelebb kerültem hozzá mint szoktam. Bekeríttettem. Két karommal lezártam az útját, mire ő csak zavarodottan felnézett rám smaragdzöld szemeivel.

-T-Todoroki-kun..-egy ujjamat a szájára téve csitítottam el. Megfogtam az állát, majd hüvelykujjammal simogattam pirosló ajkait.

-Midoriya...-közelebb hajoltam, mire Ő csak kissé félve kérdőn nézett rám.-Többet...akarok tudni rólad...-nagyon lassan közeledtem és közeledtem, de végül nem csókoltam meg. Ahhoz még nem volt merszem. Helyette csak a szája széléről nyaltam le a fagyit...És később mintha mi sem történt volna.

***Hei gáyz, hát íme az új rész, mit is mondhatnék, remélem eddig tetszik! Ne féljetek kommentet írni esetleg kritikával is, nem harapok, csak ha olyan hangnembe szólsz! xD💜 További jó olvasást a sztorihoz, nemsokára új rész!***