A maffia àgyàban

Veszteség és bosszú

Lea

Lea Baker vagyok, 18 éves. Nemrég szereztem meg az érettségit, s bár szívem szerint tovább tanulnék, jelen pillanatban nem tehetem meg, ugyanis elutasították a jelentkezésemet a Rendészeti Akadémián. Igen,minden álmom, hogy rendőr legyek, segíteni másokon és a rossz fiúkat elkapni. Jövőhéten kezdek az új munkahelyemen, igaz hogy ez csak egy pincérnői állás, de jelen pillanatban megfelel. Anya kis korom óta egyedül nevel. Apámról csak annyit tudok, hogy nem volt jó ember, anyám ezért hagyta el. Úgynevezett sötét körökbe mozgott, szóval anya jobbnak látta ha egyedül nevel fel. Még csak nem is próbált keresni...
Gondolataimban elmélyedve sétálok haza a közértből, mikor egy hatalmas durranást hallok. Épp a lakásunkból szaladt ki egy férfi, aki pillanatok alatt eltűnt az autójával, szerencsére nem vett észre. Egyetlen ismertetőjele egy "Black Dragon" felirat volt az alkarján. Nagyon rossz érzés kerített hatalmába, s minden ami a kezemben volt elhajítottam és rohantam a lakásba. Amikor beléptem a konyhába, elakadt a lélegzetem, anya a padlón feküdt,és az a rengeteg vér.
-Anya, anya ébredj, kérlek ne hagyj itt!! Hívok segítséget! Gyorsan tárcsáztam Jack számát, elmondtam neki, hogy mi történt, aztán letettem a telefont.
Lassan kinyitotta a szemeit, s  a pillantásán látszott, hogy hatalmas fájdalmakkal küszködik.
-Drágám, sajnálom.. keresd meg apádat, majd ő  segít neked, kérlek bújj el valahol, és egy dolgot ne felejts el mindennél jobban szeretlek.
Hangja elcsuklott, szemeiből a fény kialudt.
- Ne , anya kérlek ne hagyj itt!! - ordítottam, könnyeim egymás után potyogtak, és éreztem hogy hátulról két erős kar ölel magához. Jack volt az, anya legjobb barátja.
-Jack, megölték! Eltudod ezt hinni? Egy légynek sem tudott ártani, nem érdemelt halált.- kiabáltam és észrevettem, hogy a szeméből könnycseppek csordulnak.
-Édesanyád jó ember volt, és hidd el Lea mindent megteszek, hogy kézre kerítsem a gyilkosát. Az a féreg bűnhődni fog.- olyan erősen öleltük egymást.amennyire csak tudtuk. Számomra Jack volt a példakép, olyan volt nekem mintha az apám lenne. Miatta döntöttem úgy hogy rendőr leszek, mivel nagyon felnéztem rá és a munkájára.
-Anya azt mondta,hogy veszélybe vagyok, és keressem fel apát szemei kikerekedtek, és életemben először félelmet láttam az arcán.
-Basszus Lea, hatalmas bajba vagy!- kezei megremegtek és fel-alá járkált a lakásban.
-De miért?- válaszoltam zokogva. Senkinek se ártottam.
-Tudom Lea, pakold össze a ruháidat, elmegyünk hozzám.
-De, én nem akarlak bajba keverni.
-Nincs ellenvetés, hozzám költözöl egy időre!! - a hangja nem volt nyugodt, mint ahogy tőle már megszoktuk.
-Rendben, válaszoltam mikor észrevettem,hogy anyám élettelen testét egy hullazsákban viszik ki a lakásból. Hatalmas zokogás lett úrrá rajtam, a rengeteg stressz hatására elájultam.
Egy kórházi ágyban tértem magamhoz, és hangos kiabálásra lettem figyelmes.
-Hála az égnek, hogy magadhoz tértél! Annyira aggódtunk érted.
Ismerős hang csengett a fülembe, odafordítva a fejem láttam meg Beccat.
-Becca, mennyi ideig nem voltam magamnál?- kérdeztem, és belekortyoltam a pohár vízbe ami a szekrényemen volt.
-Két napig, apával nagyon aggódtunk érted! Lea nagyon sajnálom ami anyukáddal történt, még most se hiszem el..
-Én se - feleltem. De esküszöm, hogy míg élek kézre kerítem a gyilkosát és saját kezeimmel ölöm meg.
Ebben a pillanatban még választhattam volna, vagy tovább élem az életem, vagy olyan dolgok történnek majd velem amire egyáltalán nem számítottam. A második lehetőséget választottam.

Két hónap múlva

Anya halála óta folyamatosan edzek Beccaval, Jack még a fegyverhasználatra is megtanított minket. Tudom, hogy Jack valamit titkol, de hiába a sok próbálkozás nem jöttem rá semmire sem. Van egy tervem, és Becca segíteni akar megvalósítani. Az apja nem tud semmiről, ugyanis ha tudomására jutna, biztos vagyok benne megpróbálna megállítani. Utána néztünk a "Black Dragon" jelentésének, és amit találtunk az kicsit megrémisztett minket. Egy bűnszervezet neve, ami droggal, fegyverkereskedelemmel foglalkozik. A temetés után változtatnom kellett a külsőmön, szőke hajamból fekete lett, s pár tetoválást is csináltattam. Sminkelni kezdtem magam, és már egyáltalán nem az a lány voltam, aki két hónappal ezelőtt. Most már Kate Nicolson vagyok.

-Kate a négyes asztal le akarja adni a rendelést.-szólt Ryan.
-Ja oké, ne haragudj elbambultam.
-Semmi baj, megesik. -felelte
Elindultam a négyes asztal felé. Öt öltönyös férfi látványa fogadott.
-Üdvözlöm önöket. Mit hozhatok?
Hatalmas szemekkel bámultak rám, fogalmam nincs miért.
-Legyen négy hamburger. Nate te mit rendelsz?-ránézett a kék szemű, barna hajú férfira, kinek elmélyültem íriszeiben.
Szóval Natenek hívják. Mikor észrevette, hogy figyelem szája sarkában egy apró vigyor jelent meg. Nagyon helyesnek tűnt amíg meg nem szólalt.
-Én nem vagyok éhes, ugyanis este túl nagy étvágyam volt Chloéval, vagy Carla volt már nem tudom. Esetleg ha a kisasszony ajánlana valami kívánatos dolgot, az nem utasítanám vissza.
Köpni nyelni nem tudtam, elmondja, hogy tegnap este idézem "túl nagy étvágya volt" azt se tudja kivel, majd bepróbálkozik nálam.
-Nos, uram van egy dolog amit ajánlhatnék és oltaná a szomját.- kaján vigyor jelent meg az arcán. Esetleg egy hatalmas pohár víz megfelel??? Hatalmas döbbenet jelent meg az arcán, nem szokott hozzá hogy elutasítják. A többiek hatalmas röhögésbe kezdtek, nos én pedig velük nevettem, talán anya halála óta először.
-Ez nem semmi volt kis csaj!! -szólalt meg az egyik férfi. Nate lendített egyet a kezével és tarkón vágta.
-Fogd be Ryan. Vagy kapsz még egyet.
-Csak az a bajod, hogy visszautasított.-szólt vissza a fiú. -Hogy hívnak kislány?
-Kate .És titeket?
-Ryan vagyok, ők pedig Luke, Eric, és James. Natet pedig már ismered.
-Hogy is felejthetném el neki ezt a tahó viselkedést? - mondtam és a fiúk megint röhögni kezdtek. Nate pedig már dühösen nézett rám.
-Cica ezzel még nincs vége...
-Hh.. Pár perc és hozom a rendelést.                                                                                                                                        
Percekkel később vittem a rendelést. A srácok szimpatikusnak tűntek szóval ajándék sült krumplit kaptak. Nate mellett álltam, és vizet akartam tölteni a poharába, amikor kezei vándorolni kezdtek a combomon. Na nekem se kellett több, a kancsó tartalma a fején landolt és Nate ruhája csurom vizes lett. A többiek majd meg fulladtak a röhögéstől, míg Nate dühösen nézett rám.

-Ezt mégis hogy merészelted?? -kérdezte.
-Így jár az, aki érthetetlen, és igazán megköszönhetnéd hogy nem törtem el a kezeidet.
-Cicus,Cicus nem tudod kivel beszélsz! Ezért még megfizetsz.
-Ne merj így hívni, ami azt illeti tudom kivel beszélek egy hatalmas pöccsel.Fiúk örültem a szerencsének, és azzal ott hagytam őket. Észre vettem, hogy a főnököm végig nézte a balhét, és nem sokkal később az irodájába hivatott.
-Kate, ki van rúgva, így nem viselkedünk egy vendéggel. Több vendég is kérte az elbocsátását.
-De uram..
-Nincs apelláta Miss Nicolson, szedje a holmiját és tűnjön el.
Összepakoltam a dolgaimat és hazaindultam. Ryan nagyon sajnálta, ami történt, de ő se tehetne ez ellen semmit, ő is csak egy dolgozó.
Hazaérve elmeséltem mindent Beccanak.
-Szóval ez történt! És minden amiatt a pöcs Nate miatt van!
-Na, ne komolyan tetszik neked a pasas Lea?
-Mi, dehogyis. Remélem az életbe nem látom többször!
-Ismerlek Lea, kérlek ne hazudj!-mondta Becca.
-Na jó igazság szerint nem néz ki rosszul, de a stílusa miatt az életbe nem kezdenék vele!
-Ha te mondod..